Mindenkinek más jut eszébe, ha azt a szót hallja, hogy szalagtűző. Egy kisgyereknek egy várva-várt, még messzi alkalom, egy felnőttnek egy kellemes, nosztalgikus ünnep. Viszont leginkább a főszereplő végzősöket kellene kérdeznünk, akiknek ebben az időszakban rengeteg mindent jelenthet; buli, búcsú,szórakozás vagy sok-sok munka. Na, de vajon hogyan is kezdődött ez az egész szokás?
Mi is ez pontosan?
A szalagtűzés egy középiskolai hagyomány, amelyben a végzős diákok ünnepélyes keretek között megkapják a végzős szalagokat. Ez jelképezi, hogy a diákok hamarosan elhagyják az iskolát, és megkezdik az érettségire való felkészülést.
Mióta létezik?
A hagyomány a 19. századig nyúlik vissza, eredetileg az egyetemeken használtak különböző színeket és szalagokat a hallgatók megkülönböztetésére. Később ezt a szokást átvették a középiskolák, és mára Magyarország egyik legfontosabb iskolai tradíciója lett.
Mit jelképez a szalag?
Elsősorban a diák érettségiző státuszát jelképezi, emelett azt, hogy a tanuló lezárja az iskolai éveit és a „felnőtté válás” küszöbére ér, a közösséghez való tartozást, és egy életkorszak lezárását.
Sok helyen úgy tartják, hogy a szalagot az érettségiig meg kell őrizni, mert „szerencsét hoz”.
Hogyan zajlik az ünnepség?
Általában ünnepi műsor keretein belül (tánc, ének, szavalat, film) és a végzősök ünnepi ruhában, párban vagy csoportosan vonulnak be. Az osztályfőnök vagy egy tanár felhelyezi a szalagot minden diákra.
Az ünnepséget általában szalagavató bál követi.
A szalag színe és formája:
Minden iskola maga választja a végzősök szalagjának színét, ez leggyakrabban: kék, bordó, zöld, arany vagy ezüst. A szalagon általában rajta van az iskola neve, az évszám és a diák neve.
Miért fontos a diákoknak?
Nagyon erős érzelmi esemény, mert a gimnáziumi évek csúcspontja. Egyszerre ünnep, visszatekintés és búcsú a diáktársaktól, tanároktól.
Az ember egyik legemlékezetesebb éveit zárja a szalagtűző ünneplésekor, nem csoda, hogy a fotók, videók és a szalag maga is sokáig emlék marad.
