„Damara, Damara Ki az a Tamara?” énekli a Damara basszusgitárosa a csanyi.wav című számukban. Ez a kérdés igen találó, hiszen bármikor beszéltem a zenekarról, mindenki azt kérdezte, hogy ki is az a Tamara és valószínűnek tartom, hogy ezzel nem voltam egyedül. De mi is az a Damara?
Egy 2020-ban Budapesten alakult öttagú zenekar. Első single-jük, a Neked után összesen három albumot adtak ki. Részt vettek a Petőfi TV Én vagyok te című zenés műsorában, 2021-ben pedig különdíjasok lette a Szabad a színpad könnyűzenei tehetségkutató versenyében. Szegeden kétszer is játszottak, először 2022-ben a Szegedi Ifjúsági Napokon, majd tavaly a JATE Klubban, ahol a Fiúk együttes Szobák felett turnéján voltak a vendégzenekar.
Harmadik lemezük májusi bemutatója után nyáron már csak 3-4 koncertet adtak, ahová a szintisük, Kalmár Botond már nem kísérte el őket Ivan & The Parazolos koncertezései miatt. December negyedikén, majdnem hathónapnyi inaktivitás után a zenekar posztban közölte, hogy szétváltak útjaik. Noha zenekarként semmilyen platformon nem mondták ki a feloszlás pontos okát, egy nemrég megjelent Refresheres videóban Kalmár Boti a követezőt nyilatkozta: “[a Damarával] most lesz a búcsúkoncertünk, mert ugye én abból nem mondani, hogy kiléptem, de már nem tudtam vállalni a koncerteket, mert a Parazolba köteleződtem el”. Február 21-én Prom Night a Körúton névvel búcsúbulit adtak a Turbina Kulturális Központban, ahol a soundcheck és a koncert közti rohanásban szerencsém volt beszélgetni velük.
Egy korábbi interjúban említettétek, hogy Dióssy Ákos (a Kispál és a Borz billentyűse) állandó partneretekké vált. Mesélnétek arról, hogyan alakult ki ez az együttműködés, és milyen volt a vele folytatott munka?
Agata Angilella: Dióssy nekünk egy ilyen apuka lett a végére, nem? Egy ilyen mentor.
Kalmár Botond: Nagyrészt ő alakította ki a hangzásunkat, az első két albumot ő csinálta teljes mértékben, és nagyon meghatározó volt mindenki számára. Sokat segített az Agata hangjában, a dobmikrofonozásokban, az effektelésekben.
Agata: Nagyon picik voltunk. Nem tudtuk még, hogy mit szeretnénk, és nagyon sokat segített ezekben a dolgokban, meg csomószor hozzászólt közben, hogy “ezt ilyen mosolygósabban énekeld, és akkor jobban fog szólni”. Mindenhez ért egy kicsit, és tulajdonképpen vezetett minket.
Boti: És közben meg kurva jó fej, és mindig nagyon jól szórakoztunk.
Csányi Mihály: Meg volt egy olyan, hogy az Agata énekelt, és a Dióssy beállt így közönségnek csápolni, hogy legyen meg az a feelingje, mintha közönségnek énekelne, és ez milyen aranyos már!
Agata: Nagyon cuki volt!
Úgy tudom, kétszer is koncerteztetek Szegeden, egyszer a Szegedi Ifjúsági Napokon, aztán tavaly a JATE Klubban a Fiúk előzenekaraként. Szegediként meg kell kérdezzem, hogy van-e valamilyen élmény, ami nagyon megmaradt nektek a szegedi fellépéseitekről?
Agata: A JATE az nagyon jó volt!
Boti: Az kurva jó volt! A JATE Klub az nagyon jó volt!
Agata: Maga a klub is nagyon király szerintem. Meg ott nagyon sokan voltak!
Misi: Nekem a SZIN-ről maga a koncert nincs meg nagyon, de az megmaradt, hogy nem tudtam, hogy ennyire fasza fesztivál, utána sétálgattunk, és nagyon jó feelingje volt.
Agata: Ez melyik volt?
Boti: Amikor a Parno Graszt előtt játszottunk, és nagyon későn érkeztünk meg, mert nem tudtuk kiszedni egy hangszeremet egy teremből, mert elromlott a számzár. És akkor volt az, hogy a Bálinttól kaptam kölcsönhangszert, és konkrétan kezdés előtt 20 perccel érkeztünk meg, és mosdóba elmenni se volt időm. Szóval az egyik szegedi nagyon rossz volt, a másik meg nagyon jó!
Agata: A SZIN az kicsit nagy nekem amúgy, én a kis fesztiválokat meg a klubkoncerteket jobban szeretem. A JATE az tényleg nagyon jó volt!
Tavasszal bemutattátok a Még nyitva az ég című albumotokat az Akváriumban, ezt megelőzte egy miniturné, ezután már nem sok helyen lehetett látni titeket. Tervben volt esetleg még egy lemez, további koncertezés, vagy már tavasszal is lehetett érezni, hogy a Damarás korszaknak lassan vége lesz?
Misi: Szerintem tavasszal még nem. Amikor csináltuk azt az albumot, akkor még ez nem volt így annyira tervben. A “Még nyitva az ég” sem egy beteg poén, hanem ez tényleg egy őszinte cím.
Agata: Szerintem egy zenekar olyan, mint egy párkapcsolat. Ez egy ilyen hosszú kapcsolat volt, ahhoz képest. Ez mindenkinek más, hogy ezt valahogy érzi vagy nem, de akkor még nem volt kimondva.
Szántó Marcell: Nyáron inkább.
Ennek a mai események ugye a Prom Night a Körúton címet adtátok, és bátorítottatok mindenkit, hogy öltözzön ki a ma estére. Honnan jött a szalagavatós téma ötlete?
Agata: Úgy, hogy nekem nem volt szalagavatóm, a COVID miatt elmaradt, és szerintem nagyon fontos az ilyen nagyobb dolgokat megünnepelni, én nagyon szeretek szülinapozni is, és azt gondolom, hogy ez egy ilyen kis pecsét, amit rányomsz, gyűjtesz a nagy mérföldköveknél, és mivel szalagavatóm se volt, akkor már hadd öltözzek fel csinosan. Meg valószínűleg egy csomó mindenkinek nem volt.
Boti: Nekem se volt!
Agata: Nekem a portán a kezembe adták a tarisznyát. És úgy voltam vele, hogy ezt ünnepeljük meg!
Boti: Én a szalagomat az érettségi mellé kaptam meg. Bementem irodalom érettségire, és az ofő úgy adta oda, hogy “Botond tessék, ez a szalag téged illet”
Sz. Marci: Én nem merem megmondani mikor érettségiztem.
Boti: 2012-ben.
Sz. Marci: Olyasmi.
Milyen tanácsot adnátok egy kezdő bandának?
Sz. Marci: Ne!
[hatalmas nevetés]
Agata: Én azt mondanám, hogy az alázat maradjon meg mindig. Az, hogy ne derogáljon kisteremben játszani vagy mással kollaborálni. És mindig nagyon kedvesnek kell lenni mindenkivel! Jó tett helyébe jót várj ugyebár.
Boti: Igen amúgy nagyon-nagyon sokat gyakoroljatok. Fontos a nagyon sok gyakorlás, kísérletezés, mert sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet, és nagyon nehéz kitűnni már 2025-ben a hanyatló budapesti buliéletben.
Agata: Meg frontembernek is mondom, én abból a szempontból tudok beszélni, hogy ne féljen az ember kirakni magát a színpadra, mert szerintem egy csomóan csinálják azt, hogy elbújnak egy maszk alá, aminek lehet koncepciója amúgy, ha jól ki van találva, de nem kell attól félni, hogy bármi gáz történik.
Sz. Marci: Meg szerintem az nagyon fontos az elején, hogy találják ki, hogy mit szeretnének csinálni, és abba az irányba menjenek tudatosan és ne csak úgy megtörténjen velük az élet, hanem legyen valami meder, amiben halad. És, hogy ahhoz képest értékeljék, ami történik velük, amit kitűztek célul.
Agata: Meg legyen ugyanaz a cél!
Sz. Marci: Az sem árt!
Agata: Meg, amit a Boti mondott, az tényleg igaz, hogy a gyakorlás sok energia, de megjelenni próbán, ott lenni is rengeteg energiával jár
Boti: Én is koncerteztem már egy doboz bonbonért és két Tescós utalványért…
Agata: Meg lázasan! Én voltam többször is betegen koncertezni.
Mónus Marcell: Pont itt az első lemezbemutatón én is lázas voltam.
Boti: Nekem az első Parazol Parkon volt negyven fokos lázam, nem volt kellemes
Misi: Én azt mondanám még, hogy ne kössetek kompromisszumokat. Inkább legyen egy jó albumotok, amire nagyon büszkék vagytok, minthogy kipumpáltok hármat-négyet, amire félig. Hogy ha van valami, ami tényleg tetszik, akkor nyugodtan csináljátok, nincsenek szabályok.
Agata: Nem kell kapkodni meg rohanni, hanem élvezzétek, amit csináltok!
A jövőben esetleg el lehet majd titeket csípni más zenei projektekben?
Sz. Marci: Az tuti!
Agata: Én költözöm Olaszországba, szóval itt nem valószínű, de kint lehet, hogy el lehet csípni majd.
M. Marci: Engem a Soviet Monday zenekarban el tudtok csípni. Posztpunk trió vagyunk… most már bocsánat, négyen vagyunk! Tök jó!
Misi: Engem meg, most nem mondom be a nevét, mert még nem biztos, de lehet, hogy egy, már nem mondhatom, hogy underground rap formációban. Egy egész nagyban.
Agata: Tényleg? Hol?
M. Marci: OTL [köhint]
Misi: Neeeem, a másik. Én a fehér oldalon állok ebben.
