Itt a síszünet és vele együtt egyheti szabadság. Nekem sokszor nehéz eldöntenem, hogy mit is csináljak ez alatt az időszak alatt. Ha mást nem, egy filmet biztosan tudok ajánlani.
A Kék Pelikan (egyébként tudtátok, hogy ez egy ma is létező írószer márka?), Csáki László filmje, a ‘90-es évek elejére repít vissza minket, ahol megismerünk három barátot, Ákost, Lacit és Petyát, akik Nyugat-Európában szeretnének utazgatni, miután ‘89-ben megnyíltak a határok. A film egyedülállóan egy animációval készült dokumentumfilm. Alapját az érintettekkel készült interjúk adják, a saját tolmácsolásukban. Ezeket a beszélgetéseket 2011–2021 között rögzítették.
Ennél a filmnél komoly szerepet játszik a nosztalgiafaktor. Sikerül élethűen újraalkotnia, hogy milyen volt fiatalnak lenni akkoriban Magyarországon. Az érzés fokozásához nagyban hozzájárul a film zenéje is. Az eredeti betétek mellett felcsendül a Hiperkarma és a Kispál és a Borz is. Két kulcsmondat fogalmazódik meg a filmben, az egyik: „Mit ér a szabadság, ha nem lehet élni vele?” Ez önnmagában összefoglalja az akkori helyzetet. Az átlagos magyarnak nem volt pénze arra, hogy kifizesse az utazást, mivel a busz és a vonat is nagyon drága volt, a benzinről pedig ne is beszéljünk. Ezért, aki tudott, különféle egyéb megoldásokhoz folyamodott.
A vonatjegy-hamisítás nem először jelent meg a magyar nézők előtt a vásznon, egyik legismertebb példája a Moszkva térben tárul elénk. Itt ennek a „nagyipari” változatával ismerkedünk meg. A hamisítás másik oldalával is találkozunk: a rendőrség és a MÁV szempontja is megjelenik a cselekményben. A film másik kulcsmondata – „Más embertől lopni bűncselekmény, az államtól dicsőség.” – erősen tükröződik az interjúk ezen részén.
A film címét a sokat emlegetett indigóról kapja, ami mindent lehetővé tett. Ugyanis csak az ezzel kitöltött jegyekről lehetett leszedni az eredeti írást. Nem szeretném előre lelőni, hogy sikerül ezt kivitelezni, de annyit mindenképpen elmondhatok, hogy érdemes odafigyelni kémiaórán.
Filmnyelvileg nagyon izgalmasan tárul elénk a történet, mint az előzetesben is látható, többször archívnak tűnő felvételekkel nyomatékosítják vagy illusztrálják az éppen elhangzott gondolatokat. Nekem az egyik személyes kedvencem, amikor a Keletiről és az arrafelé működő bűnözőkről van szó, és ezt egy éppen kinyíló rugós bicskával húzzák alá számunkra. Az animáció előnye, hogy sokkal kreatívabb képekkel találkozhatunk, mint ami a dokumentumfilmekben megszokott. Az animáció stílusa szinte minden aspektusában eltér a mai mainstreamtől. A művészeti forma minden előnyét kiaknázza, legyen szó egy jelenet tálalásáról, vagy karakterek bemutatásáról. Szinte el is felejtjük, hogy nem játékfilmet nézünk. Számomra nagyon vonzó, hogy a film mindössze 80 perc, igazi felüdülés a háromórás társaihoz képest.
A film nemzetközi mezőnyben is igen jól szerepel, augusztusban fődíjat nyert a Tel-Avivban rendezett Animix Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, előtte pedig az olasz Cartoon on the Bay filmfesztiválon a legjobb egész estés animációs film díját vihette haza. Ha bennem nem is, de két nemzetközi zsűriben biztosan megéri bízni. Itt nézhetitek meg az előzetest.
A képek forrása.
