Az utóbbi hónapokban a világpolitikában nagy port kavartak Donald Trump tervei Grönland megvételéről és Kanada 51. állammá léptetéséről. Grönlandra, mint katonai támaszpontra és nyersanyagforrásra van szüksége. Kanada rengeteg nyersanyaggal, amire az USA-nak szüksége lehet, de az ország északi része miért kiemelten érdekes számukra? Tulajdonképpen mi is az északnyugati átjáró, és miért olyan fontos?
Valójában nem más, mint az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő tengeri út, ami nagy részben Kanada sarkvidéki területén halad keresztül. Az út majdnem teljes egészében a sarkkörön belül fekszik, vizei nagy részét, egészen a közelmúltig, jég borította egész évben. Sokáig a jég kiszámíthatatlansága akadályozta meg az átkelést. Teljes hosszában először Roald Amundsen hajózta végig az útvonalat a 20. század elején Gjoa nevű vitorlásával. Ehhez három évre volt szüksége, mivel két évet a jégbe fagyva kellett töltenie.
Az újkor kezdetén sok európai felfedező keresett olyan utat magának kontinensünk és Kelet-Ázsia között, amely rövidebb, mint megkerülni Afrikát. Amerika felfedezésével is felmerült a kérdés, hogy a kontinens megkerülése nélkül el lehet-e jutni Ázsiába. Azóta rengetegen megpróbálták már északon hajóval megtenni az utat, de az expedíciók nagy része katasztrófával végződött.
Ha keletről, az Atlanti-óceán felől indulunk, először Grönlandot és a Labrador-tengert érjük el, itt választhatunk, hogy délről vagy északról szeretnénk-e megkerülni a Baffin-szigetet. Északról érdemes megtennünk utunk ezen részét, mivel a Melville-félsziget és Baffin-sziget közti szoros egész évben be van fagyva. A Baffin-sziget északi részéhez érve nyugatra fordulunk, és a Devon-sziget déli oldala mellett tovább hajózunk, majd a Prince of Wales-szigetnél ismét választhatunk egy délebben húzódó utat. Ez valamivel tovább tart, de kevesebb a jég. A Victoria- és a Banks-szigetek megkerülése után a Beaufor-tengerre érkezünk, majdnem elérve a Bering-szorost és Alaszkát.
A Panama-csatorna megépítése után nagyban lankadt az érdeklődés az északnyugati átjáró iránt. Míg egyes teherhajóknak így is kerülőt kellett tenniük, ha az USA keleti partjáról Ázsiába akartak jutni, így is rövidebb volt az útjuk, mintha megkerülték volna Dél-Amerikát. A Panama-csatorna nagy előnyének számított, hogy egész évben járható volt, és a 2016-ban befejeződő felújítása óta kevés olyan hajó van, amely ne tudna áthaladni rajta. Viszont az átkelő hajóknak a rakomány alapján átkelési díjat kell fizetniük. Ezért egyes esetekben jobban megéri a cégeknek Kelet-Ázsiából Európa felé, a Szuezi-csatornán át szállítani a termékeket Amerikába.
A klímaváltozásnak köszönhetően az északnyugati átjáró először 2007-ben vált hajózhatóvá jégtörő kísérete nélkül. Bár azóta sokat olvadt az Északi-sark jege, még ma is csak a nyári hónapokban és kora ősszel lehetne nagyobb fennakadások nélkül használni az utat. Egy másik felmerülő probléma, hogy az útvonal egyes részei nincsenek megfelelően feltérképezve, vannak olyan szorosok az út során, ahol a nagyobb merülésű hajók fennakadnának a zátonyokon. A műholdaknak köszönhetően már sokkal egyszerűbb a navigáció, és a jég mozgása is jobban kiszámítható, de így is külön erre a célra tervezett hajókkal érdemes csak nekivágni.
Az átjáró nagy része Kanada felségvizein fekszik, a sarkkörön belül. Az útvonal rendszeres használata különféle problémákkal járhat. A megnövekedett hajóforgalom nagy károkat okozhat az élővilág számára. Már az is gondot okozhat a globális felmelegedés szempontjából, ha a jég egy részét folyamatosan feltörik a hajók, nem is beszélve a szennyezésről, amit maguk után hagynának. Az átjáró nagy része távol esik a civilizációtól, így vészhelyzet esetén nem érkezne meg időben a kellő segítség.
Az északi sarkkör ma nagy szerepet játszik a geopolitikában, az olvadó jég miatt egyre könnyebb hozzáférni az ott található erőforrásokhoz, mint a szénhidrogének, az ásványok és a halakban gazdag vizek. Oroszország, az USA, Kanada és az európai országok egyaránt szeretnének minél nagyobb befolyást szerezni a térség fölött. Oroszország több lépéssel Európa és Amerika előtt jár ebben az ügyben. Például több jégtörővel rendelkezik, mint az USA, Kanada és Finnország együttvéve. Oroszország érdeke, hogy minél tovább járható legyen az északkeleti átjáró, 2024 tavaszától egyes teherhajók Kínából már az Északi-tengeren keresztül érkeztek Oroszországba. Ha Kanada úgy dönt, hogy megnyitja az északnyugati átjárót, azzal együtt fel is kéne adni „uralmát” ezen vizek fölött, másképp komoly vitába kerülhet több állammal is.
Nagy Noémi Katalin