A magyar alter bugyraiban: TELEHOLD

Mindegy, hogy egy késő éjszakán buliból hazafelé vagy reggel suliba menet szeretnél valami újat hallgatni, a TELEHOLD első albumának érdemes egy esélyt adni.

A TELEHOLD zenekar 2024 februárjában jelent meg igazából a médiában, amikor megnyerték az I. Palántaprogramot, amely a már évek óta stabil hallgatói bázissal rendelkező, és az utóbbi időben elég felkapottá vált Carson Coma zenekar által meghirdetett támogatói program. A pályázattal lehetőségük volt ingyenesen felvenni egy albumot a Carson Coma stúdiójában. Első single-jük, az Éjszakai járat szeptemberben jelent meg, ezt követően hetente adtak ki dalokat (Toronyházak, Nem mondhatom el), majd legvégül albumuk, az Éjszakai került fel a streaming platformokra. Zenei műfajuk, mint ahogy az manapság egyre gyakrabban előfordul, nem igazán behatárolható, de az biztos, hogy a magyar alter színterében nem fognak elsüllyedni a többi feltörekvő zenekar között, mivel szövegközpontú zenéjükkel és összeszedett megjelenésükkel kiemelkednek azok közül. Október 22-én, majdnem egy hónappal az első albumuk kiadása után a budapesti Turbina nagytermében tartották teltházas lemezbemutató koncertjüket, előzenekaruk a Bluster volt. Noha mozgásukon és arcukon eleinte látszott, hogy meg voltak szeppenve, a koncert végére teljesen feloldódtak. Több éve zenélnek már együtt, ezt érezni lehetett a dinamikájukon. Legyen szó két dal közötti átmenetről, vagy a következő dal felkonferálásáról, mindent profin hajtottak végre. 

A felnőtté válás problémáitól az elnyomott érzéseken át az éjszakai buszozásokig minden témát érint a zenekar. Nem bonyolult, de frappánsan megfogalmazott szövegeik pontosan leírják a 16-25 évesek érzéseit, mindezt újszerű, összetett zenei alapok kísérik, így mind azok, akik egy dalban a szöveget tartják fontosnak, mind azok, akik először egy fülbemászó gitárszólamba szeretnek bele, megtalálhatják köztük a kedvencüket. Érdemes odafigyelni arra is, hogy a zenék nemcsak egyesével lettek igényesen megírva, hanem maga az album is fel lett építve. Ha egyben, sorban hallgatjuk a számokat,  feltűnhet, hogy néhány dal szinte észrevétlenül megy át egy újba. Ez az átmenet főleg a Nem mondhatom el és a Kifulladásig című számok között észlelhető.

Alapvetően a vidám, pörgős dalokat részesítem előnyben, a zenekar munkássága mégis valahogyan olyannyira megfogott, hogy szeptember óta nem kerültek ki a legtöbbet hallgatott előadóim közül. És hogy az albumon található 10 szám közül nekem melyik dalok kerültek be a top 3-ba? Nehéz kérdés, de azt mondanám, hogy a kedvenceim közé tartozik a Boroskóla, a Némafilm, és a Toronyházak

Érdemes legalább fél szemmel kísérni a zenekar munkásságát, ha valamikor pedig Szegeden koncerteznének, mindenképpen ajánlom, hogy nézzétek meg őket, mert garantáltan felejthetetlen élményt nyújtanak majd.

Hozzászólások
Csúri Zsuzsa
+ posts