Rigó Albert – szólógitár
Tátrai Gergő – basszusgitár
Ferenczi Balázs – ritmusgitár
Fabula András – énekes
Süli Ákos – billentyű
Kóbor Miklós – dob
Zsuzsi: Tudnátok mesélni a rebrandről, hogy hogyan és miért lett Room824-ből Membrán?
S. Á: Tudod ez olyan téma, amiről nem akarsz beszélni…
Zsuzsi: Nem muszáj…
S. Á: Nem, amúgy nem olyan, csak ez úgy nézett ki igazából, hogy nem szerettük már a nevet se annyira…
VALAKI: Nem is tudták kiejteni
K. M.: Volt nyolc-huszonnégy.
S. Á.: Nyolcszázhuszonnégyes szoba, room eight hundred and twenty four, de voltunk simán room24 is, tehát egy 800-al kevesebb. Szóval igazából találtunk egy jobban csengő nevet, aminek próbálunk azóta is valami jelentést, meg mögöttes tartalmat találni, de az abszolút nincsen.
T. G.: Vagy csak nem mondjuk el.
S. Á.: Ja! Nagyon-nagyon titokzatosak és misztikusak vagyunk. Meg a logónk se tetszett annyira, úgyhogy akartunk egy kicsit változtatni. Nem azt mondom, hogy a hobbiból profession lett, de egyre komolyabban vesszük ezt a kis hobbit.
K. M.: Fasza Kis Hobbi
S. Á.: Igen ezt a Fasza Kis Hobbit egyre komolyabban vettük, így kellett valami komolyabb logó, név, meg odafigyelés e köré ilyen social media és szervezés szempontjából is.
Zsuzsi: A nyáron felléptetek a Szegedi Ifjúsági Napokon, de ott még kevesebb fővel, ha jól emlékszem.
R. A.: Igen, ott még nem voltam
Zsuzsi: Milyen egy ilyen kaliberű rendezvényen játszani?
S. Á.: Erről még sose beszéltünk, úgyhogy ezt most nagyon jó lesz először elmondani.
VALAKI: A Rigó kezdi, a Rigó kezdi.
R. A.: A közönségből én nagyon élveztem, utolsó 10 percre érkeztem csak meg, de igen, nagyon jó volt!
T. G.: Jó volt. Jó volt a hangosítás, mi se játszottunk olyan eszméletlen borzasztóan, mint ahogy szoktunk. Összességében szerintem jó volt.
K. M.: Elfogadható?
T. G.: Aha.
S. Á.: 10/?
F. B.: Én 10/7-et adok neki… Nem, amúgy viccelek, tényleg jó volt. A Deákos menzás és aulás bulik után az első évben a SZIN-en fellépni szerintem elég klafa volt.
F. A.: Szerintem is nagyon jó volt, bár nem tudok nagyon mást mondani. Szerintem igazából annyi volt az egyetlen rossz dolog, hogy fél ötkor játszottunk, ugye az a legelső slot…
K. M.: Mikor máskor játszanánk az első évben?
F. A.: Ja, persze tudom, csak mondom, hogy ez volt az egyetlen rossz, de így is sokan voltak ahhoz képest. És élvezték, meg mi is élveztük.
S. Á.: Igazából nézőpont kérdése, mert lehet úgy is mondani, hogy mi nyitottuk meg a fesztivált, és akkor annyira nem gáz, hogy 16:30-kor léptünk föl. Ez volt hivatalosan az első rebranded koncertünk. Akkor még az előző logónk volt, amit a Geri csinált. Most már ugye van ez a színes, fura M betű. Úgyhogy ja! Baromi jó volt, nagyon élveztük. Tényleg, ahogy a Geri mondta, professzionális szinten is szerintem jók voltunk, jó volt a hangosítás. A lehetőség adott volt, ahhoz képest jól teljesítettünk.
K. M.: Szerintem pedig nem jó volt, hanem nagyon klafa, ahogyan a Balázs mondta. Én tényleg úgy vártam, mint a karácsonyt. Számoltam vissza előtte a napokat, mint egy kisgyerek, hogy hányat kell még aludni. Ott nagyon megörültem, hogy itt vagyunk csomó zenekar közt, egy backstageben az Aurevoirral stb.
S. Á.: Egyikőjükkel sem találkoztunk egyébként.
K. M.: Az igaz. Utána még visszamászkáltam oda minden este. A lényeg az, hogy klafa volt.
F. A.: Hova mászkáltál be?
S. Á.: A backstagebe, oda mindennap visszamentünk pisilni, mert a VIP-ba nem engedtek be az első nap után.
Zsuzsi: Ősszel részt vettetek egy turnén két másik zenekarral együtt. Milyen volt Esztergom és Budapest után Szegeden játszani? Gondolom ide sokkal több ismerős eljött.
R. A.: Szegeden nagyon jó volt, pontosan, ahogy mondtad is, sokkal több ismerős jött el. Meg a Törpét én személy szerint nagyon kedvelem. Úgyhogy tök jó volt itthon játszani Esztergom és Pest után. Azok is nagyon jók voltak, nagyon kalandos volt az egész és tök jó volt, hogy így tudtuk lezárni, meg hogy a másik két bandának is meg tudtuk mutatni Szegedet. Azt is jó volt látni, hogy mennyi deákos és volt deákos eljött.
T. G.: Én a Törpés koncertet valamennyire a sporthoz tudnám hasonlítani. A hazai pályán kényelmesebb az embernek játszani.
S. Á.: Több a szurkoló, jobb a B közép.
T. G.: Pontosan ugyanez volt itt is, Esztergomban túl sok ismerősünk nem volt, Pesten már egy fokkal több, de természetesen Szegeden voltak a legtöbben, akik miattunk jöttek. Ott egy kicsit idegesen hagytam el a színpadot, de utána pár sör társaságában megnyugtattam magam. Szóval összességében tűrhető volt.
F. B.: Szerintem az egyik legélvezetesebb koncertünk volt…
MINDENKI: IGEN?
F. B.: …hát, nagyon jó állapotban voltam, így négy órától reggel nyolcig, de amúgy tényleg nagyon sokan voltak, sok barát és ismerős. Az egyetlen problémám az volt, hogy nagyon hideg volt és nagyon fáztam. Ja, meg szar volt a hangosítás, de arról ne beszéljünk. Arról a Gergő többet tud mesélni.
R. A.: Igen, voltak technikai problémák, de egyébként nagyon jó volt.
F. A.: A szegedi koncert az annyiban rossz egyébként, hogy ugye akkor szülők is el tudnak jönni, és a koncert után odajött anyukám, hogy jó volt a koncert, csak ne beszéljek ilyen csúnyán, de amúgy nagyon jó volt. Sok volt az ismerős arc, és mi is nagyon élveztük.
S. Á.: Mondták egyébként a szervezők, hogy tényleg nem volt jó a hangosító meg a hangosítás, szóval voltak technikai problémák, professzionálisan nem volt annyira adott a hely, mint mondjuk a SZIN-en, de szerintem nagyon szórakoztató volt. Nekem a Turbinás volt a kedvencem. És szerintem fontos elmondani, hogy úgy neveztük ezt a koncert sorozatot, hogy Punk-Tum, és eredetileg úgy terveztük, hogy csak ez a három koncert lesz, de akarunk csinálni egy hosszabbítást, miután megnéztük, mennyire vevők arra az emberek, meg a többi feltörekvő zenekar, hogy a Punk-Tum ernyő alatt leszervezzük ezeket az eseményeket. Szóval egyelőre a Punk-Tum egy eseménysorozat, de majd meglátjuk, hogy kinövi-e magát. Lehet, hogy lesz olyan is, hogy mi fel sem lépünk, mint Membrán, csak szervezzük a Punk-Tumot, és majd jönnek a többiek. A Törpében játszani pedig szerintem nagyon menő, mert nagyon magasan van.
K. M.: Ahogyan Ákos az előbb felvetette, valóban az egész úgy indult, hogy összefogtunk két zenekarral, egy esztergomival (anyám borogass) és egy budapestivel (The Sundazers), hogy így, kint lévő számok nélkül tudjunk szervezni magunknak három darab saját koncertet. És a koncepció működött, a szegedi és a budapesti rendezvényre is minden odds-zal szemben összejött 70-80 ember, ami egész nagy meglepetés volt számunkra, mert nekem külön írt a Turbinás szervező, hogy kb. 6 darab jegyet adtak el. Nekem ez tetszett, és emiatt szeretnénk majd a jövőben létrehozni egy ilyen kis kollektívát, aminek szintén az volna a célja, hogy feltörekvő zenekaroknak ilyen kis hálót adjon.
Zsuzsi: Nemsokára felveszitek első dalotokat, tudnátok erről mesélni?
K. M.: December 15-én megyünk Esztergomba felvenni, egyébként ez az első magyar nyelvű dalunk, amit valaha írtunk. Annyit elárulok így előljáróban, hogy Szőnyegváros címre hallgat, és reméljük minél hamarabb kint lesz majd minden létező platformon.
S. Á.: Hosszú távú terveink közé tartozik, hogy a dal után szeretnénk egy kislemezt vagy egy albumot kiadni.
F. A.: Először meg kéne írni hozzá a számokat!
S. Á.: Nagyon-nagyon sok ötletünk van, de tervben van az új dalok írása mellett, hogy a régieket átmagyarosítjuk az angol szövegről, mert úgy érezzük, hogy sokkal közérthetőbbek a magyar zenéink, és jobban tudunk rezonálni a közönséggel. És ha minden jól megy, akkor még a december 16-i héten megjelenik a dalunk, ez lesz a Membrán karácsonyi ajándéka a közönség számára! December 27-én pedig a budapesti Manyiban fogunk játszani. Az is Punk-Tumos lesz, az anyám borogassal és az 8 Light Minutesszel karöltve bevesszük a Manyit ünnepi hangulatban.
