Ha nyáron nemcsak az olimpia versenyszámaiban induló magyarokat követted figyelemmel, hanem a paralimpiai futamokat is, akkor biztosan ismerős számodra Boldizsár Dalma neve! Középiskolába a Deákba járt, 2023-ban érettségizett, és ma már az Szegedi Tudományegyetem hallgatója. A párizsi paralimpián KL2 (kajak) és VL2 (kenu) számban is rajthoz állhatott. Sokan összekeverik a két sportot, pedig sokban különböznek egymástól, legegyszerűbben úgy különböztetheted meg őket, hogy a kajakosok lapátján két toll, a kenusokén csak egy található. A paralimpián VL2 (kenu) számban a B döntőben a második helyet húzta be, míg KL2-ban (kajak) B döntő harmadik helyét sikerült kiharcolnia. Ez egyáltalán nem mindennapi dolog – nekünk pedig szerencsénk volt vele interjút készíteni.
Gajdács Lili: Mikor döntötted el, hogy ezt a sportot szeretnéd űzni?
Boldizsár Dalma: Ez nagyon jó kérdés mert szerintem a mai napig nem döntöttem el, hogy csak ezt szeretném. Nagyon régóta, szerintem már több mint 10 éve csinálom. Eleinte egy nyári táborral indult, ott voltam, nagyon megszerettem és imádtam a vizet, illetve már akkor is nagyon látványos sportágnak tartottam. Így egyszer csak ottragadtam a nyári tábor után, és szeptemberben már ott kezdtem az edzéseket.
Csúri Zsuzsa: Egy kajakos éve gyakran tele van edzőtáborokkal, versenyekkel. A deákos éveid alatt ezt hogyan tudtad összekötni a tanulmányaiddal?
B.D.: A deákos éveim alatt nekem szerencsére nem volt sok edzőtáborom, csak áprilisban egy. A versenyek nagy része pedig ugye nyáron volt, leginkább a május volt kritikus időszak, amikor Diákolimpiák, magyar bajnokságok zajlottak. Ezek miatt volt pár nap, amikor hiányoznom kellett, vagy akár emiatt nem tudtam menni osztálykirándulásra, de szerencsére nem akadályozott a tanulmányaimban.
Cs.Zs.: Már májusban kiderült, hogy bekerültél a kajakos paralimpia válogatottba. Hogyan érezted magad, amikor megtudtad hogy sikerült kijutnod?
B.D.: Leírhatatlan pillanat volt. Éppen otthon voltam, és kaptam egy levelet a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökétől, hogy nagyon meg volt elégedve a teljesítményemmel a Szegeden rendezett világkupán, ami egyébként egy pótkvalifikációs versenyünk is volt, és szívből gratulál az új kvóták szerzőinek, amiben én és egy csapattársam is benne voltunk. Ez derült égből villámcsapásként ért, gyorsan körbetelefonáltam, hogy ez igaz, vagy csak félreütöttek valamit. Fél óra múlva hívott a szövetségi kapitányunk, hogy olvastam-e a levelet, és akkor tudatosult bennem, hogy úristen, megvan!
G.L.: Mit gondolsz Franciaországról illetve Párizsról? Olyan volt, mint amilyennek képzelted?
B.D.: Franciaország nagyon izgalmas volt. Óriási élmény volt, hogy mindenki nagyon elfogadó, nem néznek félre vagy hasonló, jöttek, beszélgettek vagyis leginkább „activityztünk”, mert angolul nem nagyon akart senki megszólalni. Nagyon franciásan intézték a dolgokat, sok activity, volt benne, de nagyon elfogadóak. Sajnos, magából Párizs belvárosából sokat nem láttunk, a mi versenypályánk kicsit távolabb volt a központtól, így mi nem is az olimpiai faluban laktunk. Szerencsére a repülőről láttuk ködbevészve a tornyot. Illetve az utolsó napon, amikor a záróünnepség volt, szakadt az eső, úgyhogy mi az ünnepségre sem mentünk be, viszont megnéztük a TV-ben, és tök jó élmény volt, hogy itt van tőlünk 40 kilométerre az egész, és tudjuk nézni, és az is nagyon szépen meg volt csinálva. Kár, hogy haza kellett jönni 5 nap után.
G.L: Mi a véleményed a szervezésről?
B.D.: Így, hogy az olimpiai faluban nem voltunk, nem tudok róla sokat mesélni, de azt hallottam, hogy a kartonágyak kényelmesek voltak. Az éttermi kajákra voltak, akik panaszkodtak, hogy nem volt a legjobb, de hát ez úgy gondolom, mindenkinek egyéni, ki mit szokott meg.
Nekünk kint a kajak-kenu pályán azt gondolom, nagyon jó volt a szervezés, abszolút ott volt minden, flottul ment minden, nem volt csúszás. Volt, amiben nagyon ragaszkodtak dolgokhoz, például együtt kellett “rácsúsznunk” a rajtgépre, ezért sokkal hamarabb beállítottak minket a saját pályánkra. Ez a szeles időben nem volt mindig a legjobb, mert nekünk ugye nincs kormány a hajóban, és így nem mindig tudtuk megtartani azt az irányt. Ebben egy kicsit lehettek volna talán engedékenyebbek, de amikor leszálltunk a repülőről, máris jöttek, vittek minket, kérdezték, hogy miben tudnak segíteni, és ez az utolsó másodpercig így volt, amíg fel nem szálltunk, úgyhogy azt gondolom, hogy nagyon jó segítő közeg volt, és tényleg minden jól meg volt szervezve.
G.L: Említetted, hogy nem nagyon akartak angolul megszólalni, te itt milyen nyelvet tanultál, azt tudtad-e esetleg használni?
B.D.: Spanyolul és angolul tanultam, a franciatudásom pedig a béka feneke alatt van, nem lett volna rossz, ha ott a bonjour-nál többet tudunk, mert tényleg nem nagyon szerettek megszólalni angolul, és nagyon sok esetben az activity-zés ment akár étteremben vagy a pályán voltunk. Nagyon vicces volt.
G.L.: Tudtál esetleg Franciaországban szabadidős tevékenységet folytatni, vagy ott maradni a verseny előtt vagy után?
B.D.: Kicsit rohanós volt a kintlétünk. Szerdai napon utaztunk, délután megérkeztünk, és már egyből rohantunk is, hogy tudjunk még egyet edzeni aznap. Aztán visszamentünk a szállásra, és csütörtökön, ahol voltunk, egy kis településen, ott térképeztük fel a helyet igazából, ami nagyon jó volt, mert iszonyatosan zöld volt minden, mert sokat esett az eső, és ahhoz képest, hogy itthon minden száraz volt és meleg, kint maximum 25°C volt, ami leginkább 15 és 25 között ingadozott. Bármerre mentünk, nagyon kedvesek voltak az emberek, nagy tisztaság volt, sok volt a meztelen csiga, amin meglepődtünk, és tényleg nagyon zöld volt minden.
Cs.Zs.: A VL2 B-döntőben második, míg KL2 B-döntőben harmadik lettél, ami csodálatos teljesítmény ennyi tapasztalt versenyző között. Meg vagy elégedve a teljesítményeddel?
B.D.: Elsősorban köszönöm szépen a gratulációt. Abszolút meg voltam vele elégedve. Én alapból úgy álltam a dologhoz, hogy az is nagy dolog, hogy egyáltalán utazhattam, és hogy tényleg ilyen nagyszerű versenyzőkkel egy futamban indulhattam… hát iszonyat példakép mindenki! És tényleg csak tanulni lehet tőlük, és az, hogy nem csak néztem őket, hanem ott lehettem mellettük, az egy óriási élmény volt. És persze nagyon sok tapasztalatszerzésre volt lehetőségem. Akár az időjárás tekintetében, akár abban, hogyan együnk versenyek alatt és előtt, akár abban, hogyan próbáljunk alkalmazkodni az éppen az adott országban megrendezett versenyhez, hogy ki, hogy, mit szeretne csinálni. Saját magamon is sok mindent tapasztaltam. Szóval tanulás szempontjából tényleg nagyon hasznos volt, de én azt gondolom, hogy az eredménnyel is teljes mértékben meg vagyok elégedve.
Cs.Zs.: Van valami verseny előtti rutinod?
B.D.: Nagyon szeretek zenével bemelegíteni, de szerintem ezzel sokan így vagyunk. Most voltam először úgy versenyen, hogy volt velünk egy masszőr. Ő átgyúrt egy bemelegítő krémmel még a bemelegítő vízreszállás előtt, ami nagyon jó volt, mert elindult a vérkeringésem és nagyon kellemes érzés volt. Ezután alapos bemelegítés következett, többnyire parton szoktam csinálni, de előfordul, hogy kimegyek előtte evezni is. Nagyon szigorú protokollom nincs, amit tartok, mert szeretek az érzéseimre hagyatkozni, hogy hogy érzem aznap, mire van szükségem, de vannak ilyen központi elemek. Akár gumiszalaggal, akár medicinlabdával bemelegítés. Szeretek egy ilyen 20-25 perccel a futam kezdete előtt vízre szállni. Ez mindig ilyen fix pont, ha hideg van, ha meleg. Ilyenkor van idő mindent kényelmesen beállítani, vízreszállni.
G.L.: Most egyetemre jársz. Mit tanulsz, és mik a jövőbeli elképzeléseid?
B.D.: Jelen pillanatban biológiát hallgatok és gyógypedagógiát. Azt, hogy előreláthatólag ebből mi lesz, azt még nem tudom, nálam sűrűn változnak a dolgok, de remélem, hogy a gyógypedagógiával rálépek egy olyan útra, ami a jövőre tekintve is kivitelezhető út lesz, és olyan szakterületre fogok tudni specializálódni, ami a szívemhez közel áll.
G.L.: Mik a jövőbeli terveid a sporttal?
B.D.: Most nyilván elkezdődik egy alapozó téli felkészülés. Ha jól tudom, akkor jövőre Milánóban lesz világbajnokságunk, oda mindenképp szeretnék kijutni, és leginkább az idei időeredményeken ott javítani. Ha a távlati célokat nézünk, nyilván a Los Angeles-i 2028-as olimpia az, ami a messzi célkitűzésben van.
További sikerekben gazdag éveket kívánunk az iDeák nevében!
Gajdács Lili Hanna
