Szombaton zárult a nyolcadik Zsigmond Vilmos Filmfesztivál a Belvárosi moziban. A legjobb operatőrnek járó Zsigmond Vilmos-díjat José Grimaldo, az APNEA című rövidfilm operatőre vihette haza.
A legjobb nagyjátékfilm kategóriájában a MOC (Hatalom) című szlovák-magyar koprodukció nyerte. A film vérbeli politikai thriller, a korrupciótól a mély lelki konfliktusokig minden van benne. Cselekménye egy vadászaton kezdődik, ahol lelőnek egy hajtót. A vadászaton két magas rangú politikus is részt vett, ezért a titkosszolgálat igyekszik minél hamarabb szőnyeg alá söpörni a történteket. Ezért egy Steiner nevű ügynök a helyszínre érkezik, hogy rendbe tegye a dolgokat. A filmre a statikus kamera és a hosszú beállítások jellemzőek. Nézőként az ember egy külső szemlélő szerepét veszi fel, a beállítások miatt szinte úgy érezzük magunkat, mintha egy falon pihenő légyként figyelnénk az eseményeket. A vetítés után rendhagyó közönségtalálkozóra került sor a film operatőrével, Pálos Gergellyel, aki Google Meeten keresztül jelentkezett be.
A fesztiválra dokumentumfilmek is érkeztek. Engem legjobban A boldogság ügynöke című film fogott meg. Amber Gurung munkáját követjük nyomon, ahogy munkatársával bejárja Bhután elszigetelt falvait, és kérdőív segítségével felméri a lakosság boldogságszintjét. Ilyen ötévente elvégzett felmérések alapján számolják ki az országban a boldogságindexet, ami az elkövetkező évek fejlesztési tervét befolyásolja. A film során betekintést kapunk Amber magánéletébe is. Megtudjuk róla, hogy nincs bhutáni állampolgársága (a ‘90-es évek végén a kormány a nepáli kisebbséget megfosztotta állampolgárságától), emiatt nem kap állandó munkát, és ez sokszor romantikus életének is az útjába áll. (A dokumentumfilm forgatása óta Amber kapott állampolgárságot.) A bhutáni távoli vidékeit járva több családdal is jobban megismerkedünk. Találkozunk egy kamasz lánnyal, aki húgával és anyjával él együtt, egy férfival, akinek három felesége van, egy özvegyemberrel, aki több mint száz imazászlót állított a felesége lelkének. Mindannyiukban közös az erős buddhista életszemlélet, így nem is olyan meglepő, hogy a bhutáni emberek több mint kilencven százaléka boldognak vallja magát.
A rövidfilmek közül a Rain of Flowers, The Pirates and The Witch’s Treasure volt a kedvencem. Története egy mexikói bérházban játszódik, ahol három gyerek kalózosdit játszva próbál elmenekülni a mindennapi problémák elől. A ház „boszorkánya” siet segítségükre, aki inkább elteszi láb alól a kellemetlen elemeket, majd a film végén tündérkeresztanyára vallón olyan virágzuhatagot zúdít a gyerekekre, hogy szinte káprázik a szemünk. Egy másik nagy kedvencem a kisjátékfilmek közül a Radikálás volt. Egy magyar falusi nő szélsőséges vegánná válik, miután látott erről egy interjút a tévében. Még tüntetést is szervez a községben, amire rajta kívül csak egy ember megy el. A film zseniális paródiában mutatja meg, mit gondol az átlag magyar, ha valaki a húsmentes étkezésről kezd el beszélni.
Nekem ezek voltak a kedvenc filmjeim az idei Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon, remélem, segítettem eligazodni a bőséges műsorkínálatban, és Ti is kedvet kaptatok, hogy megnézzetek párat a fesztivál filmjeiből. A fesztivál honlapján még elérhető a versenyfilmek listája, megéri válogatni közülük.