Gólyanapi beszámoló

Múlt alkalommal a képeket nézhettétek meg a Gólyanapról, most egy szöveges beszámolót is olvashattok.

Bizonyára a legtöbb kilencedikes tanulónak az első gondolat, ami eszébe jut a Gólyanap szó hallatán, az új osztálytársak megismerése és a baráti légkör kialakítása. Az első benyomás mindig fontos, legfőképpen, ha számunkra még ismeretlen emberekkel vagyunk körülvéve. Így történt ez azon a bizonyos augusztus végei napon is. Sokan elkezdtek ismerkedni egymással, de akadtak visszahúzódóbbak is, akik inkább csak szótlanul nosztalgiáztak a régi osztályukról. Ahogy felszálltunk az iskola által rendelt külön buszra, a síri csend és a megszeppentség alábbhagyott. A diákok elkezdtek beszélgetni és ismerkedni. Sokan alapvető témákat, míg mások – akár – már a családi drámájukat osztották meg. Amint leszálltunk a Sziksóstó tábla mellett, egyre izgatottabbak és kíváncsibbak lettünk, hiszen felkeltette a figyelmünket a zene kiszűrődése a fák közül.

A holmijaink lepakolása után szétválogatták a fiúkat és a lányokat, majd kezdetét vették az interaktív játékok. A lányok röplabdázhattak a fiúk pedig focizhattak, természetesen mindezt helyezésekért és
jutalmakért. A sorversenyre, kötélhúzásra, sőt, még íjjászkodásra is akadtak bőven jelentkezők, nemtől függetlenül. Kaptunk részletes tájékoztatást az Erasmus+ programról, illetve ismertetőben is volt részünk az inzulin helyes használatáról.
Az ebédet követően lehetőségünk volt agyagból Deák-címeres falidíszt készíteni a nevünkkel ellátva. A sok szórakoztató program mellett helyett kapott az iskolapszchiológus is, akivel közös feladatokat csináltunk, ezzel erősítve a már alakulóban lévő osztályközösséget. Indulás előtt minden osztály készített osztályképet, majd az eredményhirdetéseket követően szétosztották a helyezésekért járó jutalmakat. A nap végére mind fáradtan és kimerülten dőltünk a busz üléseire.

Büszkén jelenthetem ki, hogy az én osztályom minden feladatban, ha nem is a legnagyobb lelkesedéssel, de vidáman részt vett. A programok közül a legjobban az íjászkodást tetszett, mert régóta ki szerettem volna próbálni, és itt lehetőségem adódott rá. Szerintem ez egy hasznos program volt, hiszen nemcsak egy felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak, hanem megkönnyítette a leendő kilencedikesek beilleszkedését, félelmeik, esetleges szorongásaik feloldását.

Hozzászólások
Ritter Viktória
+ posts