Erasmus+ Csehország

Ebben a cikkben a már sokak által várva várt Erasmus beszámolót olvashatjátok. Az idei
évben Ústi nad Labem városát ismerhették meg közelebbről a diákok.

Az utazást 04. 07-én kezdtük meg Csehországba, egy szolid 10 órás buszozás után pedig meg is érkeztünk a Németországtól csupán néhány kilométerre lévő városba. Azon a napon már nem is csináltunk túl sok mindent a vacsorázáson és egy rövid, önálló városnézésen kívül.

A hetet az iskolalátogatással indítottuk, itt megismerhettük a cseh diákokat és tanárokat is.
Előadtuk a prezentációinkat, melyekre már hónapok óta készültünk, majd egy jól megérdemelt ebéd várt ránk. Ezt követően csoportokat alakítva a cseh tanulók körbevezettek minket egy kicsit a városban, melyet ezután a magasból is megtekinthettünk a felvonó segítségével. A vacsora után ismét szabadprogramokkal töltöttük az időt, készülve a holnapi „lábnapra”.

Kedden 9 óra körül nekivágtunk a 10 kilométeres túránknak, ami elsőre nem is hangzik olyan soknak, de a város meredeksége miatt mégis egy kardióedzésnek betudható túrán vehettünk részt. A túra közben belefért egy kis szemétszedés is, bár fontos kiemelni, hogy közel sincs annyi, mint Magyarországon. A nap hátralévő részében ismét önállóan csavaroghattunk.

Szerdán az első utunk az iskolába vezetett, itt a Tiszáról és a cseh Elba folyóról beszélgettünk a diákokkal. Rengeteget megtudtunk az ő folyójukról, és összehasonlítottuk a sajátunkkal is. Ezt követően ismét egy kis túrázás várt ránk, majd a sok gyönyörű hely megtekintése és a jól megszokott esti program után izgalommal vártuk a holnapi napot.

A hét negyedik napján ismét buszra szálltunk, és a lenyűgöző Drezda városa felé vettük az irányt. Ide néhány cseh tanuló és tanár is velünk tartott, akik rengeteget meséltek nekünk a városról és a megtekintett nevezetességekről. A Zwinger múzeumba való betekintés után a városban is körülnézhettünk, és azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

Az utolsó napunkon egy régi szép várat látogattunk meg, amiről ismét sok tudást sajátíthattunk el egy cseh diáklány narrációjának segítségével. Ő kérdéseket is tett fel nekünk, és helyes válaszokért cserébe egy kis édességet lehetett nyerni.

Összességében én nagyon sok élménnyel gazdagodtam, és határozottan ajánlom mindenkinek, aki esetleg elgondolkodott a jelentkezésen.

Most a ti kérdéseitekre is válaszolunk:

1. Hogyan kerültél be az Erasmus programba?

2. Milyen feladatokon és programokon kellett részt venned a kint tartózkodásod alatt?

3. Hogyan töltöttétek el a szabadidőtöket?

4. A kommunikációt milyen nyelven oldottátok meg a kinti emberekkel?

5. Milyen módon voltatok elszállásolva?

6. Milyen utómunkát kellett végezni az utazással kapcsolatban?

9. osztályban tartottak számunkra  ismertető órákat, ahol elmondták, hogy hogyan lehet bekerülni a programba: pontokat kell gyűjteni. Ezzel megkezdődött a “pontvadászat”.  A kilencedikes plakátversennyel kezdtünk, majd az ismertető órán részt vettünk egy kvízen, ahol a válaszok beküldésekor juthattunk ponthoz. Emellett ki kellett tölteni egy tesztet, amelyben voltak angolul és magyarul is kérdések, ennek megválaszolása nagyban befolyásolta a bekerülést.

Fontos hogy nem a jegyek a legfőbb döntő tényezők, persze azt is figyelembe veszik. Felmerülhet a kérdés, hogy “mi van az angoltudással?” Nos, nekünk elmondták, hogy nem a legjobban angolul beszélőket válogatják csak be, hiszen akkor legnagyobb részben angol szakos osztályokból lenne meg a csapat. Sokan, akikkel tavaly beszéltem, azt mondták, hogy ez nekik egy nagyon jó lehetőség volt az angoltudásuk fejlesztésére. Ugyanakkor persze kell, hogy jó szinten tudj kommunikálni, értsd meg, amit mondanak, és ne vessz el. Természetesen mindig igyekeznek minél több embert eljuttatni világot látni.

Mi Csehországba juthattunk el. Igazán nagy élmény volt. Minden napra meg volt tervezve előre, hogy milyen programok lesznek, mikor  hová megyünk, mivel, mikor lesz szabadidő stb. Az 5 napból 3 alkalommal mentünk el az ott található cseh iskolába, ahol mindig tárt karokkal vártak minket. Mindig volt valami program, körbevezettek az iskolában, bemutatták az iskolaújságukat, mi előadtuk a prezetnációinkat, amelyekre oly sokat készültünk, kötetlenül beszélgettünk, sőt az utolsó találkozásunkkor egy tombolasorsoláson is részt vettünk. Persze, az ott tartózkodásunk közben nagyon sokat beszélgettünk kötetlenül is. Ezeken kívül nagyon sokat kirándultunk napi átlagosan 12-15 km-t, felfelé. Ezek alkalmával szemetet is szedtünk, hiszen a környezettudatosság volt kiutazásunk fő témája. Többször is elhagytuk a szállásadó várost (Ústí-t) az egyik napon például Németországba mentünk, Drezdába. Mindig valamilyen érdekes programon vettünk részt, majd visszatértünk a főhadiszállásra. Én és akik nem családnál laktak, Ústíban egy szállodában voltunk elszállásolva, ahol reggelit és vacsorát kaptunk, az ebédet a drezdai napon, az étkezést a hazaúton kívül mindig egy közeli étteremben oldottuk meg. A szállodában voltak 1-2 és 3 ágyas szobák is, mind jó állapotú, tiszta volt. Összességében egy szép szálloda volt, a kilátás pedig gyönyörű volt pár hegyre. Minden reggel innen indultunk, aki családnál lakott, ők mindig reggel a szállodához érkeztek a cseh diákokkal, akik szintén velünk tartottak a programokon. Ők egyébként mindig nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, minden kívánságunkat lesték. Minden nap volt szabadidőnk, átlagban 2-3 óra, de volt, amikor több is, vacsora előtt és után. Vacsora után este 9 óráig mindig volt szabadidő, addigra viszont vissza kellett érni, mert ellenőriztek. Ezzel sosem volt probléma, mivel a szállás jó helyen volt, sok bolt és egy főbb tér mellett, ezért többnyire ott sétáltunk, vásároltunk, üldögéltünk, ismerkedtünk a többiekkel. Drezdában a múzeumlátogatás után is volt ott szabadidőnk, felfedezhettünk egy új várost is. Ide is, mint mindenhova érkeztek velünk cseh diákok, akik segítettek bennünket. Velük mindig angolul beszéltünk, persze tanítottak néhány cseh szót is, ahogyan mi is magyart, és helytelen kiejtésükön sokat nevettünk. Egyébként mindannyian nagyon jól beszéltek angolul, mindig megértettük egymást, különösen a tanáraik, akik szintén velünk tartottak, például Drezdában is idegenvezetést tartottak, mindig nagyon segítőkészek és kedvesek voltak. Talán, ha jól emlékszem, nagyobb nyelvi problémákba sosem ütköztünk, ha valahol, valaki kevésbé tudott angolul, mindig volt egy kollégája, aki kisegítette. A boltokban sem volt probléma soha.

Az utazás előtt kaptunk egy dokumentumot, amelyben meg kellett válaszolnunk, kérdéseket a felkészüléssel, a kintléttel és az élményekkel kapcsolatban. Ehhez minden este a kintlét során, írtunk egy napi beszámolót “még frissen”, amit később beillesztettünk a dokumentumba. Ezenkívül valamilyen formában terjeszteni kell az Erasmus+ program hírét, cikk, beszámoló, Erasmus nap stb. formájában.