A következő időszakban két Erasmus+ diákélményt fogtok olvasni, az első a hollandiai út.
Malmok, biciklik, barna kenyér, kakaó, szarvasgombás majonéz, zöld, víz, virágok – csak néhány egyszerű kifejezés, amivel jellemezni lehet Hollandiát, ahova volt szerencsém ellátogatni az Erasmus+ támogatásával. Rajtam kívül még 4 deákos diáktársam vett részt a programban, illetve 2 deákos tanár kísért el bennünket kalandos utunkon.
A KLM járatával utaztunk, nagyjából 3 körül érkeztünk meg Amszterdamba, azon is belül a Schiphol repülőtérre, amely körülbelül 5-ször akkora, mint a budapesti. Egy izgalmas és igazán látványos vonatút után megérkeztünk Krommenie-be, ami szokásos találkozóhelyünk volt a program során. Itt a családok már várták minket, gyorsan összeismerkedtünk velük, és már vezettek is minket otthonaik felé.
Másnap Zaandamba utaztunk, ahol a skanzen csodálatos világát tapasztalhattuk meg. Mindenhol malmok voltak, a levegőben holland kakaópor- illetve csokiillat kavargott. Eszméletlenül fújt a szél, de hát mi mást várhattunk volna a holland időjárástól, mint ezt? Délutáni programunkként elmentünk Amszterdamba és egy gyors városnézést tartottunk.
Szombaton ismételten Amszterdamot vettük úticélunknak. Megnéztük a csodálatos Vondelparkot, amely remek célt szolgált annak, hogy a sok épület utan gyönyörködjünk az amszterdami természetben is. A másik programunk helyszínét a Rijksmuseum adta, rengeteg híres festő képeit tekinthettük meg,többek között Rembrandt és Vermeer remekműveit.
A vasárnapunk igencsak érdekesnek ígérkezett, hiszen Haarlem városát készültünk felfedezni. Először a Haarlemtől nem messze lévő homokos tengerpartra mentünk, ahonnan egy kis nézelődés után tovább is álltunk, és irányba vettük Haarlemet. Itt tapasztalhattuk meg először és utoljára a holland esőt, ami szerencsére nem zuhogott úgy, mint amire mi számítottunk. Haarlem atmoszférája nagyon hasonlít Amszterdaméra, viszont sokkal kisebb és kevesebb az ember.
Hétfőn reggel biciklivel mentünk a kromennie-i gimnáziumba, a Bertrand Russell College-be. A gimnázium igen takaros volt, hatalmas közösségi terekkel, gazdagon felszerelt tantermekkel. Egy angol óra keretén belül bemutattuk a diákoknak az országunkat, Szegedet és a Deákot is, majd megismertettük a holland tanulókat néhány jelentős magyar női tudóssal. Ezután körbenéztünk Krommenieben és megnéztük az általános iskolát. Majd az iskolai programot lefojtottuk egy fizika órával, ahol a páros és soros kötés gyakorlati óráján vettünk részt. Természetesen délután ismét csináltunk valami izgalmasat, ellátogattunk a Van Gogh múzeumba, ahol a holland festőnek legjelentősebb képeivel is találkoztunk.
Az utolsó előtti napon, azaz kedden, ismét az iskolában kezdtünk. Egy biológia órán és egy szociológián vettünk részt. Utóbbi igazán érdekes volt, egy nagyon jelentős problémát kellett megvitatni. Az egész osztály fel volt osztva két részre, az egyiknek egy meglátás mellett, a másiknak értelemszerűen ellene kellett érvelnie.
Majd, hogy a helyi kultúrát teljesen kimaxoljuk, elmentünk az Anne Frank house-ba, és egy igazán megérintő “kiállításon” vettünk részt. mellett, a másiknak értelemszerűen ellene kellett érvelnie. Majd, hogy a helyi kultúrát teljesen kimaxoljuk, elmentünk az Anne Frank house-ba, és egy igazán megérintő “kiállításon” vettünk részt.
Szerdán elbúcsúztunk szeretett fogadócsaládainktól, és elindultunk a reptér felé. A visszaúton sem volt probléma, minden rendszerint haladt. Majd 6-7 óra körül megérkeztünk a transzferrel a Deák elé.
Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan élnek az emberek Hollandiában, milyen számunkra érdekes szokásaik vannak, erre a megfigyelésre a legjobb lehetőség egy fogadó családnál lakni. A komfortzónából való kilépés egyik eleme pont ez volt, együtt kell élni valakikkel, igazodni kell emberekhez és persze megértőnek kell lenni egyes pillanatokban.
Összességében ez az út egy felejthetetlen élmény volt, mindazzal, amit megtapasztaltunk és megéltünk ott. Ha tehetném, már holnap indulnék Ferihegyre és az első repülővel indulnék is a tulipánok földjére.
