Iskolánk kézilabda csapata hihetetlenül nagy sikert aratott a 2024-es Diákolimpián. Országosan harmadik helyezést értek el. Ennek apropóján készítettünk interjút a csapat edzőjével és néhány játékossal.
Először Engi Zoltán tanár urat, a csapat edzőjét kérdeztük.
Mióta Ön a Deák kézilabdacsapatának edzője?
Nagyon régóta vagyok az edző, már az 1990-es évek óta, de eleinte még a lánycsapattal foglalkoztam. Utána volt az iskolának egy fiúcsapata, azután megint lányok jöttek, és az utóbbi 5-6 évben fiúcsapatok voltak.
Hogy lett Ön a kézilabdacsapat edzője?
Akkoriban kevesen voltunk testneveléstanárok, és mivel én rendelkeztem kézilabdás múlttal, ezért maradtam a kézilabda mellett.
Ezek szerint Ön régebben kézilabda játékos volt?
Igen, játszottam főiskolás koromban és a városi csapatban is, de nekem nem a kézilabda volt a fő sportom, hanem az evezés. Sajnos, utána sérülésem lett a kézilabdából adódóan, ezért abba kellett hagynom a sportolást.
Ön hogyan válogatja össze a csapat játékosait?
Nagyon egyszerű dolgom van, mert a csapat tagjai zömében a Pick kézilabdaklubban vagy akadémiában játszanak, és olyan sokan nem vagyunk. Pont 14-en, amennyi játékost lehet nevezni.
Mivel motiválja a játékosokat mielőtt pályára lépnek?
Először is nagyon jól motiválható csapat, nagyon jó velük dolgozni. Talán a legjobb motiváció a deákos hagyományra, deákos múltra törekvés, azoknak az eredmények fenntartása, amit előző csapatokkal elértünk.
Mit gondol a csapat teljesítményéről?
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy egy iskola életében legyenek sportcsapatok, akik az iskolát képviselik. Ebben az évben a kézilabdások nagyon szép eredményt értek el. Bízom benne, hogy a következő évben is ki tudunk jutni az országos bajnokságra.
Az Ön véleménye szerint mi formál egy jó játékost?
Mivel egy csapatsportról beszélünk, nagyon fontosnak tartom, hogy alázatos legyen a sportága és csapattársai iránt. Nem hátrány, ha megvannak a képességei a sport posztjához. Nagyon fontos a dinamizmus, a térlátás, az ellenfél ismerete és a csapatban való gondolkodás.
Önnek van kedvenc kézilabdacsapata?
A Pick Szeged a kedvenc csapatom nyilván, viszont kedvenc játékosom nincsen. Nagyon tetszik az északi csapatok játéka, az, amit egyes játékosok nyújtanak, az az atlétika, az a dinamika és térlátás nekem nagyon szimpatikus.
Ezek után Matics Dávid játékost szólaltattuk meg a 9. h-ból.
Hány évesen kezdtél el játszani?
10 éve kezdtem, és mindig is is a Pick Szeged játékosa voltam.
Mi motivált arra, hogy belépj a csapatba?
Igazából Herbert Benedek állította össze a csapatot, és ő hívott meg, hogy játsszak a csapatban.
Milyen poszton játszol a csapatban?
Most jelenleg jobb átlövőt és irányítót játszom, de tavaly jobb szélt játszottam. Igazából mindenhol tudok játszani, mert balkezes vagyok.
Hogy élted meg a Diákolimpiát?
Az első meccsen olyan csapat ellen játszottunk, akiket meghívtak a Diákolimpiára. Alábecsültük őket, és ezért döntetlen lett. Eleinte nem tudtuk, hogy mire számítsunk, majd jöttek az erősebb csapatok, akikkel szemben keményebben kellett játszanunk, de jó eredményt értünk el. Tovabbjutottunk az elődöntőbe, ami már fixen a top 4-et jelentette. Keményen küzdöttünk, és óriási sikert értünk el, országosan harmadikak lettünk.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned?
Úgy indultam a Diákolimpiára, hogy pont előtte voltam beteg, és visszatérő derékfájdalmam van. Amikor elkezdődtek a meccsek, a betegséget nem éreztem az adrenalin miatt. A Cegléd elleni meccs volt az egyik legfontosabb, és az egyik lövésnél megfájdult a derekam, de muszáj volt végigvinnem. Az utolsó meccset is fájdalomcsillapítóval és Flector tapasszal játszottam. Muszáj volt, mert nem akartam cserben hagyni a csapatot, és más nem tudott a poszton játszani.
Játékosként vannak olyan dolgok, amiről le kell mondanod, hogy meccsekre és edzésekre tudj járni?
Jóval kevesebbet tudok tanulni a meccsek és az edzések miatt. A meccsek általában hétköznap vannak, szóval sokat is hiányzom. Nem könnyű pótolni, de szerencsere a tanáraim nagyon megértőek, és mindig hagynak időt, hogy fel tudjak zárkózni, és ezt nagyra értékelem.
Hogy maradsz fókuszált egy edzés vagy meccs közben?
Mindig az motivál, hogy top jatékos legyek, és mindig megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet.
Most Herbert Benedek, 11. b-s tanulónk, a csapatkapitány válaszait olvashatjátok.
Mit szeretsz a legjobban a kézilabdában?
Azt szeretem, hogy a barátaimmal játszhatom, mert a csapattársaim legtöbbje a barátom is. Velük közösen alkothatunk, illetve szeretek olyan pozícióban játszani, ahol irányítani tudom ezt az egészet
Milyen poszton játszol?
Általában bal átlövőt és irányítót játszom.
A suli csapatát te alakítottad?
Nem mondanám ezt így, mert igazából Engi Zoltán tanár úr nevezett ki engem csapatkapitánynak, és akkor voltunk páran idősebb játékosok, akiknek több tapasztalatunk volt. Így közösen irányítottuk és hoztuk össze ezt az egészet.
Csapatkapitányként milyen nehézségeket tapasztalsz?
Sokkal több dolgot kellett felvállalnom idősebb játékosként, több helyzetet kellett elvállalnom. Ezzel kapcsolatban voltak nehézségek.
Milyen érzéssel töltenek el a csapat sikerei, mint például a Diákolimpia?
Nagyon pozitív érzésekkel. Jó belegondolni, hogy az országban a harmadik legjobb kézilabdás suli vagyunk. Hosszú volt az út idáig, és voltak mélypontok, de rengeteget dolgoztunk, hogy ezt az eredményt elérhessük.
Hogy élted meg a Diákolimpiát?
Nagyon jó volt, felszabadultabbak tudtunk lenni, mivel sokkal kötetlenebb volt, mint ha például a klubcsapatban játszottunk volna.
Vannak dolgok, amiket fel kell adnod azért, hogy edzésekre tudj járni?
Heti kétszer van reggel hatkor edzésem, ezért kevesebbet alszom, mint egy átlag diák. Suli után is egyből edzésre megyek, de végül is ez kell ahhoz, hogy profi játékos legyek.
Hogyan maradsz fókuszált játék közben?
Próbálom minden egyes pillanatát élvezni a játéknak, és próbálom kizárni a külső tényezőket, például azt, ha a szurkolók és az ellenséges csapat játékosait valami negatívat mondanak. Ilyenkor próbálok az erősségeimre koncentrálni.
Hogyan készülsz fel egy meccsre?
Megpróbálok minél többet megtudni az ellenfél csapatról, a Diákolimpia előtt a legtöbb csapattal már találkoztunk a bajnokság előtt. Ilyenkor megbeszéljük a tanár úrral és a többi játékossal, hogy hogyan kellene játszani, és utána megpróbáljuk mindezt megvalósítani.
Van olyan sportoló, akire felnézel?
Édesapámra a mai napig felnézek. Amíg kézilabdázott, addig kijártam a meccseire, illetve a volt Pick Szeged játékosok játéka is tetszik, de legfőképpen édesapámra nézek fel.
Végül Horváth Tamás játékost kérdeztük, aki a 12. g-be jár.
Mit szeretsz a legjobban a kézilabdában?
Szeretem, hogy kemény sport, még akkor is, ha néha fáj. Számomra az is fontos, hogy csapatjáték. Nem tudnám elképzelni magam egyéni sportban.
Hány évesen kezdted el a kézilabdát?
Iskolakezdés előtt kezdtem el játszani. A testvérem előtte évekig játszott, és kicsiként minden meccsen ott voltam. Akkor még túl fiatal voltam a kézilabdához, de 6 évesen már a szüleim megengedték, és elkezdhettem.
Milyen poszton játszol?
Irányító poszton vagyok.
Milyen érzéssel tölt el a csapat sikere, mint például a Diákolimpia?
Nagyon felemelő érzés. Nagyon sokat dolgoztunk, hogy jó eredményt érjünk el. Örülünk a sikernek, ha már ennyit dolgoztunk és küzdöttünk érte.
Hogy élted meg a Diákolimpiát?
Nagyon örültem neki. A meccsek előtt beszélgettünk, és igazából nem számítottunk ilyen redményre, a vége vagy a közepe felé tippeltünk. Már az első két nap meglepődtem, hogy milyen sikeresek voltunk.
Hogyan maradsz fókuszált edzéseken és meccseken?
Edzés közben nehezebb koncentrálni, mert olyankor nincsen tétje. Meccsek közben sosem volt ezzel problémám.
Mi motivált arra, hogy a csapat tagja legyél?
Jó érzés az iskolát képviselni. Más érzés a Deák színeiben játszani, mint a Pickben. Itt szabadabbak és kötetlenebbek a meccsek. Persze, ennek is van tétje, és szeretnénk jó hírét vinni az iskolának.
Mi a legnagyobb kihívás játékosként?
Vannak időszakok, amikor nem úgy teljesítünk, ahogy előtte, és abból kijönni nagyon nehéz. Az is bonyolult eset, amikor a csapat nehezebben dolgozik, és persze a kudarcokat sem könnyű megélni.
Vannak dolgok, amikről le kell mondanod sportolóként?
Természetesen. Én nem szegedi vagyok, Pest mellett lakom, és ezért kevesebbet tudok otthon lenni. Keveset vagyok a családommal és az ottani barátaimmal, de minden sportoló tisztában van azzal, hogy le kell mondani a magánélet egy részéről.
