Főszerkesztőnek lenni komoly feladat. Átlátni az összes cikket, rendszerezni a munkákat, elosztani őket, illetve a tagokat motiválni, egyszóval bonyolult. Azonban nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy egy szerkesztőség életében elengedhetetlen egy főinstruktor. A 22/23-as tanévben ballagott Szabó Dzsenifer 12. H és Szathmári Emese 12. B osztályos tanulók is ezt a pozíciót töltötték be, rengeteg munkát fektettek az iskolaújságba, és elképesztő mennyiségű áldozatot hoztak annak érdekében, hogy a cikkek minőségiek legyenek és ismét diadalt arasson az újságunk a DUE-n, az ország legrangosabb diákújságíró szövetségének versenyén. Leköszönésük alkalmával egy interjút készítettem velük, amiben mesélnek a főszerkesztőségről és az iDeákos történeteikről.
Miért a természettudományt illetve a speciális angolt választottátok?
Dzseni: Általános iskolás koromban a kémia volt a kedvenc tantárgyam. Szerettem bejárni az órákra, kísérleteket csinálni, nagyon izgalmas volt számomra. A Tanárnő, aki tartotta nekem az órákat motivált arra, hogy vigyem tovább a kémia iránti szeretetemet, ezért jelentkeztem erre a szakra.
Mesi: Már általános iskolában is angol orientációs osztályba jártam, így nem volt kérdés, hogy ezt szeretném majd folytatni.
Milyen terveitek vannak a jövőre tekintve?
Dzseni: Elsőéves egyetemistaként a célom alapvetően az, hogy beleszokjak az új környezetbe, és minél jobban teljesítsek ott. Szeretnék új dolgokat kipróbálni, megismerni önmagam.
Mesi: Ez egy elég tág kérdés, de szakmailag a média világában szeretnék elhelyezkedni, leginkább azon belül is a divat világához közel.
Mi vezetett ahhoz hogy iDeákos legyél, később pedig főszerkesztő?
Dzseni: Régóta kedvenc tevékenységem az írás, mindig is szerettem novellákat, verseket kiadni a kezeim közül. Az általános iskolámban sajnos nem volt iskolaújság, így ezt nem tudtam kamatoztatni. Mikor láttam 10. év elején, hogy új tagokat keres az iDeák, egyből elgondolkoztam azon, hogy érdemes lenne megpróbálni. Végül elmentem a gyűlésre, ahol pozitív csalódás ért. A főszerkesztői gondolat alapvetően az én fejemben jelent meg, és kértem meg Mesit is, hogy tartson velem, és ő nagyon támogató volt ebben. Úgy gondoltam, hogy ezzel kiléphetek a komfortzónámból, mert alapvetően eléggé zárkózott, visszafogott lánynak tartom magam. Így, mikor a szerkesztőség bizalmat szavazott nekünk, “felszívtam magam”, és eldöntöttem, hogy a maximumot fogom nyújtani. Nagyon hálás vagyok annak, hogy így tettem, hiszen sokat adott hozzá a mostani személyiségemhez az az egy év, amíg főszerkesztő lehettem.
Mesi: Megfogalmazódott bennem az egyik gimis évemben, hogy kipróbálnám magam az újságírás világában, és mivel az iskola adott erre lehetőséget, gondoltam, jelentkezek. Főszerkesztőnek is igazából amiatt jelentkeztem, hogy belekóstoljak ebbe a világba.
Melyik a kedvenc cikked, amire azóta is szívesen gondolsz?
Dzseni: Az első cikkem, ami az Among Us-ról szólt, mindig is kedves emlék lesz számomra. Emlékszem, nagyon izgultam, hogy vajon jó lett-e, tetszeni fog a főszerkesztőnek, egyáltalán megütöm-e a színvonalat. Szerencsére Jenei Eszter – az akkori főszerkesztő – megnyugtatott, hogy igen is jó lett a cikkem, így megkaptam a kellő motivációt a továbbiakra is.
Mesi: Nehéz lenne egy cikket kiragadnom, a kedvenceim mindig is az interjúk voltak, amiket csináltam.
Mennyire volt nehéz összeegyeztetni az iDeákos teendőket a saját napirendetekkel?
Dzseni: Voltak nagyon nehéz pillanatok, amikor úgy voltunk vele, hogy nekünk ez túl sok. A végzős évben, mikor már elkezdtük az érettségire való felkészülést, még nehezebb feladat volt a szerkesztőség koordinálása, a cikkek javítása. Szerencsére Mesire és Balázsra rengetegszer számíthattam, illetve nem szeretném kihagyni Novotny Katalin Tanárnőt sem, aki nagyon türelmesen állt hozzánk ezekben a helyzetekben.
Mesi: Számomra nem volt nehéz összeegyeztetni, valahogy mindig megtaláltam a hangsúlyt, így egyik sem szorította a háttérbe a másikat.
Mi a kedvenc iDeákhoz fűződő emléked?
Dzseni: Az én személyes kedvencem a 2022-es gólyanap volt, mikor személyesen mutathattam be az akkori 9.es évfolyamnak az újságot. Látni a sok érdeklődő arcot, a kreatív alkotásokat, majd utána az első gyűlésen a jelentkezők számát, hatalmas lelkesedéssel töltött el. Ekkor éreztem igazán, hogy hitelesen át tudtuk adni azt, hogy mit is jelent igazán iDeákosnak lenni, és hogy mennyit is jelent ez számunkra.
Mesi: A kedvenc emlékeim a DUE díjátadók, amiken a munkánkért járó megjutalmazást vehettük át.
Milyen tapasztalatokat adott az újság?
Dzseni: Elsősorban szeretném kihangsúlyozni azt, hogy megtanított bátrabbnak lenni. Sosem gondoltam volna magamról, hogy ki fogok merni állni az emberek elé, és hiteles vezetőként fogok beszélni hozzájuk, viszont ahogy hétről-hétre teltek a gyűlések, a gátlásaim teljes mértékben eltűntek, és nyíltan tudtam beszélni a szerkesztőség előtt. Másodszor, megtanultam felelősségteljesen viselkedni. Egy újság vezetése nem kicsi feladat, hiszen az iskola történéseit nekünk kellett “megörökíteni”, tájékoztatást adni róluk, nem késhettünk vele sokat. Továbbá, megtanultam egy igazi közösség része lenni, ahol mindenki egyaránt elfogadja a másikat.
Mesi: Nem túlzok, ha azt mondom, rengeteg tapasztalatot adott nekem az iDeák. Novotny tanárnőnek köszönhetően szakmailag és a helyesírásban is fejlődhettem. Emellett természetesen a vezetői szerepről és a csapatmunkáról is sokat tanulhattam. Összességében nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem az újság szerkesztésében.
