Lehet, ismerősen hangzik a cím: Coraline. Ez tipikusan olyan mese, amit az ember késő este lát, amikor fenn marad, és soha nem tudja utána igazán, hogy ez álom volt-e vagy sem. Itt jön ez a cikk a képbe, hogy biztosítsam az olvasókat, hogy nem, nem volt álom, és ajánlanám, hogy nézzétek meg újra, mivel nekem ez a film mindig a halloweeni filmlistám tetején van.
A Coraline és a titkos ajtók Neil Gaiman Coraline című művét veszi alapul. A film középpontjában a 11 éves Coraline áll, aki kíváncsisága miatt felfedezőútra indul új otthonuk körül, de egy esős napon arra kényszerül, hogy a ház belsejét derítse fel, amikor is a nappaliban talál egy kis ajtót, amely egy téglafalra nyílik. Viszont éjszaka, amikor újra kinyitja az ajtót, az egy hosszú folyosóba vezet, és miután átmegy rajta, a „Másik világban” találja magát, ahol minden sokkal jobb, csodálatosabb, és a szülei végre figyelnek rá. Az egyetlen furcsaság, hogy ebben a világban mindenkinek gombszeme van, és úgy látszik, a Másik anya az ő szeme helyére is gombokat akar varrni.
Természetesen nem fogom leírni az egész filmet, viszont egy valamit ki szeretnék emelni, amit a film rendezője mondott, mégpedig hogy minden részletnek van valami célja. Így mindig újra lehet nézni a filmet, újabb és újabb részleteket felfedezve.
Összességében én nagyon ajánlom ezt a filmet, nekem nagy kedvencem, és szerintem tökéletes a halloweeni időszakra.
