Mi jut eszünkbe a Halloweenról? Boszorkányok, vámpírok, szellemek… Gondoltam, ebben a cikkben elhozom nektek érdekességként az előbb említett lények történelmét, történetét, és hogy a mai boszorkányok hogyan ünneplik a Halloweent, vagy ahogy a kelták hívták, a Samhaint [ejtsd „szóen”].
Az évkerék egy isten és egy istennő életét meséli, örökös körforgásban az isten születésétől haláláig, míg az istennő a szűz leány, az anya, majd az öregasszony képét veszi fel. Ez pogány, újpogány hitrendszerre vezethető vissza. A régi kelta földműves naptárban ez a nap jelezte a nyár végét, a boszorkányok pedig ekkor ünneplik az új évet. Samhain szombatán az isten meghal, és elkezdődik a természet halála is, jelezve a tél eljövetelét. Ekkor kezdődik az év sötét időszaka.
Ilyenkor rengeteg szertartás végezhető, több akár számunkra is ismerős is lehet, hisz ezek bizonyos kultúrákban fennmaradtak, és az évnek ebben az időszakában találkozhatunk velük. Ilyen például a tökfaragás, az örömtűz gyújtása vagy az oltárállítás a halottak emlékére.
A boszorkánytörténetek sokáig ijesztgetésre szolgáltak, rút gyermekevő banyák szerepeltek bennük, akik békává változtatják áldozataikat. Ez sokat finomult az évek alatt, így már vannak JÓ és GONOSZ boszorkányok egyaránt. Bár ez árnyaltabb is lehet, általában ez a legegyszerűbb megkülönböztetés. A horrorfilmekben máig jelen vannak gonosz boszorkák, jó példa erre A boszorkány, a Juliska és Jancsi vagy a Sóhajok. De a jó boszorkányok is elterjedtek, gondoljunk csak olyan filmekre, mint a Roald Dahl: Boszorkányok, a Bűvölet – az örökség, vagy az eredetileg képregényként hódító Sabrina, a tiniboszorkány.
A legendák szerint október 31-én a legvékonyabb a fátyol az élők és a holtak közt, ami tökéletes lehetőséget ad a két világ közti kommunikációra. Ezt az elképzelést sok fantasztikus film, sorozat és könyv is átvette és beépítette a világába, így ezekben a történetekben a szellemek is nagy szerepet kapnak.
Az embereket mindig is foglalkoztatta, hogy mi van a halál után, a legtöbb ősi kultúrában erre különböző mítoszokkal próbálnak választ adni maguknak és másoknak is. A mai tudomány még nem bizonyította, hogy lenne élet a halál után, ahogy a szellemek létezését sem sikerült még igazolni.
A médiában láthatunk kedves, jó természetű szellemeket (Casper) és ártóakat (Beetlejuice) is. Eredetileg inkább az ártóak voltak elterjedtek, akik sokszor csínyekkel bosszantották, becsapták, ijesztgették áldozataikat. Legtöbbször viszont a szellemek közömbösek voltak az emberek iránt, nem érdekelte őket az élők világa, csak azért voltak itt, mert a lelkük megrekedt ebben a világban.
A vámpírokra áttérve: tudtátok, hogy modern ábrázolásuk a 18. sz. környékén kezdett elterjedni? Európában több legenda is létezett, de a közös jellemzők az ábrázolásnál a lilás bőrszín, a pirospozsgás, felpuffadt arc, amit a vérivás jelének tekintettek. Emellett a jól ismert módosult szemfogak se léteztek az eredeti legendák szerint. A 18. sz-i versek és 19. sz-i novellák kezdték úgy ábrázolni a vámpírokat, ahogy már mi ismerjük őket.
Az irodalomban rengeteg gothic horrorban kaptak szerepet a vámpírok, kiemelném a kedvencemet,az 1817-ben írt Carmillát Sheridan Le Fanutól. A vámpírőrület a 21. században is folytatódott, és olyan népszerű filmeket és sorozatokat adott a világnak, mint a Buffy, a vámpírok réme, az Alkonyat, a Vámpírakadémia, a Vámpírnaplók vagy akár a True blood – Inni és élni hagyni, amelyek mind a 2000-es, 2010-es évek meghatározó alkotásai.
Összegezve, a Halloween felkapott “rémeinek” eredete sokkal árnyaltabb, mint sokan hiszik, és a művészet, meg a kultúra fontos részei, és szerintem érdekes utána nézni ezeknek.
Források: Wikipédia
