Interjú az OKPV 11. a osztályos döntőseivel

Az idei évben is megrendezésre került az Országos Középiskola Problémamegoldó Verseny, melyen idén iskolánkból 3 csapat is döntőbe jutott, egy csapat a 12. a-ból, az ő felkészítő tanáruk Kanyó Anna tanárnő volt, a másik két csapat a 11. a-ból verbuválódott, akik felkészítő tanára pedig Gebula Judit tanárnő volt – velük beszélgettünk a versenyről.

1.csapat: Bozóki Gábor, Kiss Bence, Gedra Dorottya

2. csapat: Biczók Adrianna, Kovács Réka, Magura Borbála

Velük olvashattok most egy interjút, amiben bepillantást nyerhetünk egy ilyen komplikált verseny színfalai mögött rejlő felkészülésbe és sok-sok élménybe!

Milyen volt a csapatszellem az elején, és hogyan változott a verseny folyamán?

Gábor: Szerintem végig jó hangulat volt, máskülönben nem is gondolom, hogy országos szintig sikerült volna eljutnunk. Eleinte nem vettük olyan komolyan a versenyt, de ahogy szűkült a mezőny, rájöttünk, hogy akár lenne esélyünk a döntőbe is bekerülni.

Bence: Úgy gondolom, az elejétől összetartóak voltunk, a versenyre való felkészülés nem volt egyszerű feladat, de végig megmaradt a jó hangulat.

Dorci: Osztálytársakként kezdtük a versenyt, véletlenszerű volt a csapat alakulása, de mindannyiunkban égett a versenyszellem, és a 2. fordulónál már örömmel és elhivatottsággal ültünk össze.

Adrianna: Az elején rendkívül izgatottak voltunk, sok volt a feszültség köztünk. Érzelmi hullámvasút volt a motivációnk, de mivel hárman voltunk, így mindig volt, aki húzta a többieket és tartotta a lelket. A verseny után hihetetlenül boldogok voltunk az eredmény miatt, és amiatt, mert pozitív reakciót kaptunk a nehezen kidolgozott munkánkra.

Réka: Mi eleve úgy álltunk össze, hogy mind másban vagyunk jók, az volt a fontos, hogy effektíven tudjunk dolgozni, és végig segítettük egymás munkáját. Jó csapatot alkottunk, és mindenkinek nagyon jó ötletei voltak a feladat megoldásához.

Borbála: Alapvetően nagyon jó barátok voltunk, így a csapat dinamikájával nem volt gond. A munkából mindenki kivette a részét, és ha kellett, támogattuk egymást.

Milyen élményekkel gazdagodtatok?

Gábor: Sikerült jól szórakoznunk amellett, hogy valami jót alkottunk. szintén nagy élmény volt maga a prezentálás, és az azt követő érvelés a zsűrivel. A régió legszigorúbb töritanárjával hatalmas élmény volt az eszmecsere is, meg persze az, hogy meg is győztük.

Bence: Bármennyire is nehéz volt felkészülni a versenyre, mindhárman jól szórakoztunk, és pozitívan éltük meg a felkészülést. Szintén hihetetlen érzés volt 1. helyezettként végezni a regionális fordulóban. Emellett persze sok tapasztalatot szereztünk csapatmunka és előadás terén is.

Dorci: Rengeteg élményt gyűjtöttünk, a felkészítő tanárnőnkkel is volt alkalmunk beszélgetni, és megtapasztalni, milyen is egy igazi előadás menete, illetve, hogy hogyan is tudunk együtt működni.

Adrianna: Szerintem hatalmas élmény volt, hogy feljutottunk Budapestre, az országos döntőre. Nagyon élveztük az utazást, illetve a versenyt is. Számomra bebizonyította ez a verseny, hogy a kemény munkának megvan az eredménye.

Réka: Például, hogy hogyan prezentáljunk szakemberek előtt, vagy hogy hogyan dolgozzunk hatékonyan csapatként. Számomra pozitív volt, hogy a versenyzők nyitottak és barátságosak voltak a többiekkel, még annak ellenére is, hogy ellenfelek voltunk.

Borbála: Nekem nagyon tetszett magának a versenynek az alapkoncepciója, és érdekes kicsit más szemszögből megközelíteni egy-egy témát. A felkészülés összességében jó élmény volt, igaz, az elején elég stresszesek voltunk.

Volt olyan dolog, amivel kapcsolatban akadályba ütközetetek?

Gábor: Igen, a regionális fordulóban, mivel még nem volt rutinunk ilyen feladványokkal, így egy ideig nem sikerült igazán megragadnunk, hogy hogyan is lássunk neki. Valamint problémát okozott a források látszólagos hiánya és az eset bonyolultsága, viszont felkészítő tanárunk, Gebula Judit tanárnő nagy segítség volt ezen feladatok áttörésében.

Bence: Többször is volt olyan, hogy egy problémának többször is neki kellett futnunk, mire működő megoldást találtunk rá. Volt, hogy annyira elakadtunk, hogy már majdnem kilátástalannak tűnt a helyzet, de akkor sem adtuk fel, idővel sikerült ezt is leküzdeni.

Dorci: Hárman voltunk, viszont a munka során eltérő prezentációs stílusérzékünkön kívül mindenben nagy volt az egyetértés. Nem is kell mondanom, hogy előbb-utóbb a női erőim domináltak, hogy egy szép, informatív és letisztult prezentációval állhassunk elő.

Adrianna: Gyakran eltűnt a motivációnk a feladat nehézsége miatt. Az országos döntőn az is probléma volt, hogy a téma a 2. világháború volt, amit mi 11.-ben még nem tanultunk. emiatt sokkal több időt kellet fordítani arra, hogy képben legyünk a témával.

Réka: Igen, a 2. világháború miatt rengeteget kellett olvasnunk, ám ez a feladat megoldásában nem nagyon segített, azonkívül, hogy legalább megértettük, hogy mi miatt történt. Ennek ellenére a leadási határidőre egy teljesen kész feladattal álltunk elő, úgyhogy szerencsére túl tudtunk lendülni a kezdeti nehézségeken.

Borbála: Persze, de ez szerintem természetes, mivel ez volt az első évünk a versenyen, így fogalmunk sem volt, hogy hogyan kell regionális fordulóra ppt-t csinálni, amiatt kicsit meg is csúsztunk az idővel.

Mi volt a verseny legérdekesebb szakasza?

Gábor: Számomra az országos fordulóra kapott feladat kidolgozása volt, nagyon komplikált volt, ezek ellenére, mivel több forrás állt rendelkezésre, mint az előtte kapott feladatnál, valamint a megszerzett tudás segítségével, sikerült egy nagyon értelmes, realisztikus tervet készítenünk. Számomra kifejezetten érdekes volt belekerülni a történelem nagy döntéshozói cipőjébe!

Bence: Nekem a legérdekesebb szakasz az előadás volt, mikor élesben kellett előadni mindazt, amin mindaddig kitartóan dolgoztunk. Nagy izgalommal vártuk, hogy behívjanak, és újra meg újra elpróbáltuk előtte, hogy minden simán menjen. Bármennyire is féltünk, magabiztosan és gördülékenyen sikerült előadnunk.

Dorci: Számomra mindig érdekes a tanárnőnk visszajelzése, mikor megnézte a véglegesített verzióját az előadásunknak, és izgatottan vártam az észrevételeit. Érdekes volt az utolsó versenynapunk is, amikor részese lehettünk saját magunk előadásának, amire olyan sokat készültünk. Szuper volt látni a mosolygós zsűritagokat.

Adrianna: Az egyik a kidolgozás időszaka, amikor már minden ötletet csak össze kellett rakni, a másik pedig az előadás időszaka. Talán az utóbbit választanám, mivel a versenyen volt a zsűrinek 5 perce, hogy kérdéseket tegyenek fel a megoldásunkkal kapcsolatban. Izgalmas volt kérdéseket kapni és megválaszolni őket. Nagyon bele kellett ásni magunkat a témába, és sok adatot kellett tudnunk ahhoz, hogy ezeket meg tudjuk válaszolni.

Réka: Nekem a legjobban a kutatómunka tetszett, annak ellenére, hogy többet olvastam, mint egész életemben összesen, nagyon hasznosnak találtam, hogy ennyire mélyen és alaposan bele kellett menni az eseményekbe. Az már szinte biztos, hogy azok az időszakok, amit verseny témaköreiként kaptunk, jól fognak jönni érettségin, mert ennyi olvasás után lehetetlen, hogy az ember elfelejtse. Én például rengeteg levelet olvastam, amiket országok vezetői küldtek egymásnak, és érdekes volt látni, hogy ezek az emberek hogyan látták az akkori helyzetet.

Borbála: Számomra érdekes volt a kezdeti fázis, amikor a hét elején megkaptuk a feladatot, és kutatni, ötletelni kezdtünk. De a legemlékezetesebb pillanat mindenképpen az országos döntő előtti este volt, amit Budapesten töltöttünk a csapattal és a kísérőtanárunkkal.

Mi a legkedvesebb emléketek a versennyel kapcsolatban?

Gábor: Nekem egyértelműen az volt, amikor már az országos fordulón, Budapesten, az osztályunkból szintén továbbjutott csapattal és a tanárnővel közösen körbeültünk és csak beszélgettünk. Nagyon szép emlék számomra, jó volt közöttük lenni egy ilyen feszült helyzetben, mindenféle versenyből fakadó ellenszenv nélkül, együtt izgulva várni az eredményeket.

Bence: Az egész verseny kedves emlékként maradt meg, de ha valamit ki kéne emelnem, az a továbbjutás a regionális döntőbe. Amikor kimondták, hogy 1. helyezettek vagyunk, egészen elképzelhetetlen volt. Nagyon izgultunk, de amikor kiderült, egyrészt meg is könnyebbültünk, de egyszerre még izgatottabbak lettünk. Nagyszerű sikerélmény volt, nem hiába fektettünk bele annyi időt és energiát, és dolgoztunk olyan keményen.

Dorci: Nem gondoltam volna, hogy a fiúkkal ilyen jó és gördülékeny lesz a munka. Számomra az egész verseny egy kedves emlék, és hálás vagyok, hogy jelentkeztem, ugyanis rengeteg tapasztalattal, magabiztossággal, önbizalommal és (történelmi) tudással gazdagodtam a versenynek hála.

Réka: Amikor megnyertük a területi fordulót. Emlékszem, már az első előadásunkról is nagyon boldogan jöttünk ki, mert mind a zsűri, mind a felkészítőtanárunk pozitív dolgokat mondtak a megoldásunkról és az előadásunkról, de azt nem gondoltuk, hogy győztesen fogunk onnan elmenni. Nagyon izgultunk, hogy hányadik helyen végzünk, majd az első helyre a mi csapatunk neve hangzott el, és hirtelen nem is tudtuk, hogy örömünkben sírjunk vagy nevessünk.

Borbála: Az egész verseny nekem egy nagyon jó élmény volt összességében, de ha ki kéne emelnem egy dolgot, az mindenképp a regionális forduló eredményhirdetése lenne. Szerintem nem fogom egyhamar elfelejteni azt az érzést, amit akkor éreztem, eleinte szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől.

Hozzászólások