Milyen volt a teljes bekerülési folyamat? Mit kellett tenni a bekerüléshez?
S. Balázs: Minden 10-es diáknak lehetősége volt jelentkezni még év elején. Egy kérdőívet kellett kitölteni, aminek az egyik fele magyar volt, itt a személyünket kellett bemutatni, a második fele pedig angol, itt a nyelvtudásunkat mérték fel a program témáival kapcsolatban (fenntarthatóság és az emberi jogok). A diákokat ez alapján, valamint az előző tanévben gyűjtött “pontok” alapján válogatták be. (A pontokat úgy értem, hogy több esélye volt azoknak, akik részt vettek iskolai programok szervezésében, esetleg iDeák- vagy DÖK-tagok, stb…)
H. Balázs:Nagyon izgalmas volt elejétől a végéig igazából, de azért a végén fellélegeztünk, amikor megtudtuk, hogy bekerültünk.
Olívia: Nekem is nagyon izgalmas volt, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom, hátha bekerülök, mint ahogy már Balázs is mondta: két tesztet kellett kitölteni, ami alapján felmérték a személyiségünket és az angoltudásunkat.Ezek után hozzáadták a pontokat, amiket tavaly gyűjtöttünk.
Hogy érezted magad, mikor bekerültél?
S. Balázs: Amikor megkaptuk az értesítőt, mind nagyon izgatottak lettünk. Később kiderült, hogy ezt a listát még jobban leszűkítették, és ott derült ki, hogy én “csak” a tartalékok közé jutottam. Ekkor egy kicsit lehűlt bennem az izgalom, elég pesszimistán álltam a dologhoz, de később bejelentették, hogy az utazás idejét lerövidítették, hogy mindenki elmehessen az útra, és ekkor örültem meg igazán.
Olívia: Hát, nálam ez bonyolult, mert először elrontották, és egy olyan levelet küldtek e-mailben, amiben leírták, hogy nem kerültem be, ekkor eléggé elkeseredtem. De két órával később küldték a helyes e-mailt, hogy bekerültem, és én nagyon-nagyon boldog voltam.
H. Balázs: Nagyon boldog voltam, és nagyon örültem neki nyilvánvalóan, és nagyon izgatott lettem, hogy sikerült bekerülnöm.
Milyenek voltak és mit csináltatok a felkészítő órákon/foglalkozásokon?
H. Balázs: A felkészítő órák nagyon hasznosak voltak, mert nagyjából megtanultuk azt a szókincset, amit kint használhattunk a fenntarthatóság témakörében, meg az ehhez kapcsolódó témákban. Illetve nyilván összerázódott a csapat a felkészítő órák hatására, szóval szerintem ez volt a legfontosabb dolog az előkészületekhez.
S. Balázs: Az érdekes az volt, hogy a felkészítő órák maximum fele volt angol nyelvű. Legtöbbször a fenntarthatóságról és az emberi jogokról beszéltünk. Az előbbi téma többször került elő, ezeken az órákon új szavakat ismertünk meg, és megnéztük, ki mennyire él fenntarthatóan. Az emberi jogokról csupán 2 órán esett szó, akkor megnéztünk egy rövid videót arról, hogy a történelmünkben milyen események vezettek a mostani jogok kialakulásáig, és megnéztük a világ országai által összegyűjtött jogokat, és célokat, amit minden embernek születésétől fogva meg kell(ene) kapnia.
Olívia: Hát, ahogyan a többiek is mondták, átbeszéltük az emberi jogokat, fenntarthatóságot, mert ezekben a témákban tanultunk kint csoportokban, és jobban megismertük egymást a többiekkel.
Milyen volt családdal együtt lakni?
S. Balázs: Ahhoz képest sokkal könnyebb volt megértetnünk magunkat a családdal, mint az én gondoltam. Voltak olyan pillanatok, amikor ez nem igazán ment, de akkor sikerült kiegészítenünk egymást, és így közösen sokkal könnyebb volt családnál lakni, mint egyedül lett volna. Nagyon jó volt megtapasztalni, milyen, ha csak angolul tudom megértetni magam valakivel, és a szintünkhöz képest remekül el tudtunk beszélgetni a családdal, jól megismertük őket.
H. Balázs: A családdal együtt lakni egy teljesen új élmény volt számomra, mármint az, hogy olyan emberekkel lakni, akik nem beszélik a mi nyelvünket. Nekem is nagyon pozitív élményem van ezzel kapcsolatban. A benyomásaim nagyon jók voltak velük kapcsolatban, és nagyon szimpatikus emberekhez kerültünk. Bármi kérdésünk volt, vagy bármit kértünk, azonnal számíthattunk a segítségükre.
Milyen volt a hotel, ahol megszálltatok? Mennyi mozgástered volt?
Olívia: Nagyon tetszett a hely, ahol voltunk. A szállást csak kísérőtanárral lehetett elhagyni, de a szálláson belül szabadon mozoghattunk, volt egy társalgó az épületben, egy medence terasszal a külső részen, egy ebédlő és a suli is közvetlen ott volt a szálláson.
Min vettetek részt az iskolában? Az órák milyen jellegűek voltak?
Olívia: Az órák elég szabadok voltak, nem csak egyoldalú volt az óra, a tanárunk próbált minket mindenbe bevonni, amibe csak lehetett. A termekben nem padok voltak, hanem kényelmes székek, és a székekhez volt erősítve egy kihajtható “asztal”.
H. Balázs: Igazából mi nem voltunk sok órán a nyelviskolában, ahol voltunk. Viszont amik voltak, azokon leginkább arról beszélgettünk, hogy a világ problémáit hogyan lehetne megoldani, és hogy hogyan lehet fenntarthatóan fejlődni egy országnak. Nagyon jók voltak az órák, amiket tartottak, nagyon nagyon jó fej volt a tanár, aki az órát tartotta,
Milyen nem tanulmányi tapasztalatokat / élményeket szereztetek?
S. Balázs: A legfontosabb dolog, amiben fejlődtem az a angol nyelvtudás volt. Ezt nem igazán mondanám tanulmányi tapasztalatnak, hiszen ez a későbbiekben, a tanulmányokon kívül is sokat fog jelenteni a számomra. Emellett úgy érzem, hogy sokkal nyitottabb lettem az új emberek megismerésére, hiszen mégiscsak egy majdnem teljesen idegen csoportban kellett dolgoznom, és úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült beilleszkednem, ami ilyen rövid idő alatt sohasem volt az erősségem.
Olívia: Felfedeztük egy részét Málagának, több helyen is vettünk szuveníreket, voltak szabadprogramok is, például elmehettünk a városba szabadon pár órát (a kötelező programok után). Szombati napon elmentünk egy nagy közös programra Rondába, ott is volt pár szabad óránk, ahol felfedezhettük a várost. Azt is lehetett érzékelni, hogy az emberek kint sokkal elfogadóbbak és kedvesebbek. Összességében nagyon jól éreztem magam, és nagyon szerencsés vagyok, hogy részt vehettem ilyenben.
H. Balázs: Most elkezdhetném sorolni az egészet, hogy miket csináltunk, hát nyilván fontos élmény volt az, hogy ellátogattunk több helyre. Például elmentünk közösen a másik csapattal Rondába, az nagyon jó élmény volt. Ronda gyönyörű szép a neve ellenére, ott megnéztük a helyi különleges épületeket és a régi stílust idéző stílusjegyeket. Voltunk Marbellán, az is egy nagyon jó élmény volt, látni a spanyol luxust. A legnagyobb élményem az volt, amikor elmentünk megnézni egy narancsfarmot, mert olyan citrusféléket tudtam kipróbálni, amit szerintem még életemben nem kóstoltam. Vaníliaízű narancs – ez volt az egyik ilyen különlegesség. Elképesztően jó ízű volt minden, és nagyon édesek és nagyon finomak. Ragadt a kezünk utána, mivel mindenki kapott kóstolókat, és végigettük az egészet. És az is nagyon jó volt, mikor a többiekkel elmentünk a városba esténként.
