Milyen szakot végzett a tanár úr?
Ének-zene, valamint angol nyelv és kultúra. Ezt a két szakot végeztem el, és nemrégen, 2022 júniusában diplomáztam.
Miért választotta a tanári pályát? Ha nem tanár lenne, mivel foglalkozna szívesen?
A tanári pályát leginkább azért választottam, mert tudni kell rólam, hogy 7 éves korom óta foglalkoztam harcművészetekkel, és 8-9 éves lehettem, amikor nyaralni voltunk a szüleimmel, és édesapámnak tanítottam gyakorlatot Gojo-Ryu karatéból (amit akkor sportoltam), nyilván úgy, hogy ő akkoriban nem foglalkozott küzdősportokkal. Akkor volt az első olyan megnyilvánulása annak, hogy milyen jól tanítok, és közben dicsérek is. Innen jött az első impulzus a tanári pálya választásához, majd miután gimnáziumba mentem, szerencsére nagyon jó pedagógusok keze alá kerültem, és onnan még több visszajelzés jött, hogy lehet, hogy ezt kellene csinálnom. A másik kérdésre válaszolva: szabadidőmben leginkább most jelenleg az asztali szerepjátékokkal foglalkozom, mint például a Dungeons & Dragons és társai, úgyhogy leginkább azzal foglalkoznék, de abból nagyon nehéz pénzt keresni, szóval egyelőre még inkább maradnék a pedagógiánál.
Korábban tanított már valahol máshol (gyakorlaton)?
Gyakorlaton igen, mivel van kötelező gyakorlat a Tanárképző Központnál, ami úgy működik (nálam legalábbis úgy volt), hogy volt negyedévesen egy gyakorlatom és ötödévesen is. Ezek rövid gyakorlatok. Utána hatodévben van a hosszú gyakorlat, úgyhogy én voltam többször is általános iskolában, illetve még voltam a Ságváriban egy félévet, ott pont ének-zenét tanítottam gimnáziumban.
Van tapasztalata az online oktatással?
Nem, az online oktatással nekem éppen nincsen, mert pont azokban az időszakokban/hónapokban voltam gyakorlaton, amikor nem kellett online oktatni. Szerencsére nagyon jó mentortanáraim voltak, akik mikor bejött az első COVID-hullám sürgették, hogy minél hamarabb meglegyek a gyakorlattal, így mindig kimaradtam az online oktatásból.
Hogyan kezdődött a zenei pályafutása?
11 éves koromban kezdődött, Kecskemétről származom, és ott jártam zeneiskolába, illetve gimnáziumba, és a gimnáziumi tanulmányaim mellett (8 osztályos gimnáziumba jártam) jártam zeneiskolába Kecskeméten: ott tanultam klasszikus gitáron, és eközben voltak kötelező szolfézsóráim. Itt indult el az egész zenei pályafutásom és tanulmányaim.
Most játszik valamilyen hangszeren?
Ahogy az egyetem elkezdődött, inkább a kóruséneklés meg a karvezetés az, ami előtérbe került. A hangszert azért igyekszem időről időre elővenni, hogy a klasszikus gitártudásomat ne veszítsem el teljesen. Egyetemen kötelező volt a zongora, úgyhogy azon is sajnos csak egy nagyon alapszinten tudok játszani, sokkal jobban szeretnék játszani zongorán, mint ahogy játszom, de egy kötelező szinten meg kellett tanulni. Kiskoromban furulyáztam egy nagyon rövid ideig, amit amúgy nagyon szerettem. A mai napig szeretnék megtanulni csellón, de az még sajnos várat magára, mert az egy nagyobb projekt lesz.
Iskolán kívül tanít valami zenét, mondjuk különórán?
Egyelőre nem, de majd mindenképpen szeretnék, ugyanis úgy gondolom, hogy egy zenetanár akkor lehet igazán hiteles, ha életvitelszerűen foglalkozik az iskola mellett zenével, ami ugyan olyan szinten megvan, hogy énekelek egy felnőtt kórusban, de nagyon szeretnék külön a zenepedagógiával foglalkozni gimnáziumi kereteken kívül is, de ez még a jövő zenéje, hogy hogyan fog ez megvalósulni.
Mit gondol a Deákról?
Az első benyomásaim azok voltak, hogy mint közösség nagyon-nagyon összetartó, és nagyon jó közösségépítő ereje van az iskolának, amit először a tanári karban vettem észre, utána pedig a gyerekekkel is tapasztaltam, hogy deákosnak lenni mit is jelent.
Van valamilyen vicces vagy emlékezetes története, ami a tanári pályája vagy tanulmányai során történt Önnel?
Az utolsó tanítási gyakorlatom alkalmával, akkor volt egy bevett gyakorlatom, hogy párszor kellett feleltetnem angolból, éppen felvételire készültek a nyolcadikosok, és egyszer eldöntöttem, hogy jó szerepjátékoshoz híven 20 oldalú dobókockával dobom ki, hogy ki fog felelni, (ezt most is alkalmazom különféle dolgokra). Ott megmondtam a gyerekeknek, mivel 17-en voltak a csoportban, hogyha 18, 19 vagy 20 lesz háromszor egymás után a dobás, akkor senki sem fog felelni. És bejött! Olyan üdvrivalgás tört ki, hogy nem volt esélyem sem, hogy ezt megmásítsam, bár nyilván nem is akartam volna megtenni. Ez egy olyan emlék, amire szívesen visszagondolok.
Mit tanácsolna egy pályakezdő tanárnak?
Ne féljen kérdezni, vegye igénybe az idősebb és tapasztaltabb tanárok útmutatását, tanácsait. Én szerencsére eddig azt tapasztaltam itt, a Deákban, a tanári karban, hogy bármivel fordultam bárkihez, azonnal segítő kezet nyújtottak. Leginkább ezt tudom ajánlani, ez az egyik legfontosabb.
Nagy Noémi
