Biztosan sokan hallottatok arról, hogy néhány osztály az iskolából december elején egy bécsi kiránduláson vehetett részt.
Az én osztályom december 9-én utazott Bécsbe Bak István tanár úr és Jeges Tünde tanárnő kíséretében, együtt a 12. b és 12. g osztállyal. Reggel fél ötkor indultunk – nem is kell megemlítenem, hogy elég korán keltem fel aznap -, a buszút zökkenőmentes volt, a határnál sem történt semmi fennakadás. Fél 11-re meg is érkeztünk Bécsbe. Közösen elsétáltunk a Stephansdomig, ahol a tanár úr elmondott pár érdekességet, majd kisebb csoportokban vagy párosával elindultunk várost nézni. Persze, a karácsonyi vásárt sem lehetett kihagyni, hiszen aza volt a fő célállomás. Kettő óráig szép időnk volt, majd elkezdett esni az eső, egészen a hazaindulás időpontjáig (17:00) esett, de ennek ellenére is élveztük a kirándulást.
A szegedi karácsonyi vásárhoz képest sokkal nagyobb volt a bécsi vásár, több helyszínen lehetett bódékat találni. Az árak nem voltak barátságtalanok, de olyan kézműves termékeket is lehetett találni, amik kissé drágábbak voltak. A forralt bort úgy árulták, hogy hozzá meg kellett venni a bögrét is, persze lehetett pohárban is kérni, de főleg az előbbiben adták. Nagy meglepetésként ért, hogy találtunk lángosárust is, bár az nem olyan lángos volt mint, amit mi itthon megszoktunk. Az egyik kézműves csokisnál például még csoki csavarokat is lehetett kapni, a vásárban a kerámiásokból és a ruhaárusokból volt a legtöbb. A fényeket csak sötétedéskor kapcsolták fel, de láthattuk azokat is teljes pompájukban. Az egyik sétálóutcán óriási csillárok lógtak le, egy másikon nagy piros gömbök, illetve láttunk olyan díszítést is, ahol fényfüggöny volt kifeszítve az épületek között.
Azért, hogy ne a hidegben legyünk végig, bementünk a Művészettörténeti Múzeumba, és úgy gondoltuk, hogyha már ott vagyunk, meg is nézzük. A reneszánsz, valamint az egyiptomi kiállítást látogattuk meg. A festmények nagyon szépen kidolgozottak voltak és az ecsetvonásokon is látszódott a precíz munka. Jó érzés volt a múltban sétálni, látni az Egyiptomból fentmaradt örökségeket és a régi festményeket. Aztán tettünk egy nagyobb sétát – rossz úton fordultunk le és visszatalálni nem volt egyszerű -, de megérte, mert így többet láttunk a városból.
Egy másik érdekes szituációba is belekeveredtünk: álltunk a Mária Terézia tér közepén csurom vizesen, és egy idősebb nő odalépett hozzánk, egy-egy szál rózsát adott nekünk. Úgy voltunk vele, hogy jaj, de kedves. Elkezdett beszélgetni velünk, és kiderült, hogy a rózsákért cserébe tíz eurót kér. Végül visszaadtuk neki a rózsákat. Mivel nagyon esett az eső, ezért beültünk egy kávézóba, majd még mielőtt visszaszálltunk volna a buszra még egyszer végigmentünk a Mária Terézia téren. Körülbelül hat órát töltöttünk el Bécsben, majd 17:00-kor elindultunk haza és 22:15-re már itthon is voltunk.
A karácsonyi vásár – német nevén Christkindlmarkt – egy felejthetetlen élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek.
