Egy nap a Vajdaságban – Élménybeszámoló

Április 1-én – a ritkásan szemerkélő eső ellenére – egy csodás napot tölthettem a szerbiai Magyarkanizsán és Szabadkán a 11. g-sekkel és a 12.d-sekkel. A 12. d osztály volt az iskolai Erasmus-kvíz győztese, így ők ezt a kirándulást kapták nyereményül. Mi, Horváth Balázzsal az iDeák csapatát képviseltük, valamint kísérőink voltak: Erdélyi Eszter tanárnő, programfelelős, Szabó-Gilinger Eszter tanárnő, a 12. d osztályfőnöke és Dr. Mikola Gyöngyike, az SZTE BTK Szlavisztika Intézetének oktatója, az utazásunkat lehetővé tevő európai uniós projekt programigazgatója. 

Reggel 8 órakor elindultunk egy különjárattal Szerbia felé. A határon való átkelés nem volt zökkenőmentes a hosszú várakozási idő miatt, ezért kicsit késve érkeztünk. Első megállónk Magyarkanizsa volt. Szívélyesen fogadott minket az önkormányzat képviselője illetve Iván Attila, filmes szakember és mentor, emellett elkísértek minket a Művelődési és Oktatási Intézetbe, a KNESA-ba (az elnevezés a régi „Kanizsa” oklevelekben említett nevéből származik). Sarnyai Károlytól, az intézmény vezetőjétől sok érdekességet tudhattunk meg a városról és annak kulturális életéről: a színházról, a kreatív műhelyekről, a koncertekről és más programlehetőségekről. Második megállónk – még szintén Magyarkanizsán – az Ifjúsági Iroda volt, ahol az OZ programról hallottunk egy kiselőadást, majd megnéztük a 11. g-sek Magyarkanizsán, a helyi filmesekkel együtt készített kisfilmjeit: egy dokumentumfilmet fahalászokról, egy filmkölteményt a pusztáról és egy kisjátékfilmet. A vendéglátóink aprósüteményekkel és ásványvízzel kínáltak minket. 

Mindezek után továbbutaztunk Szabadkára. Szabad programmal kezdtünk: körülbelül másfél óránk volt sétálni egy kicsit a városban és megebédelni, majd kezdetét vette az idegenvezetés. Sok érdekes dolgot hallhattunk Kanyó Ervin tanár úrtól, helyi idegenvezetőnktől a Magyarország és Szerbia közötti kapcsolatról, valamint Kosztolányi Dezsőről és Bíró Károlyról, Komor Marcell és Jakab Dezső építészekről is. Megnéztük a Városházát, ahol gyönyörű termeket láttunk, a magyar történelem hírességeit ábrázoló, festett üvegablakokon felfedeztük Deák Ferencet, iskolánk névadóját, és felmentünk az épület tornyába is. Ide hosszú lépcsősor vezetett fel, az utolsó pár méteren csigalépcsővel. A kilátás viszont megérte: elláttunk egészen Palicsig. Ezután visszaszálltunk a buszra, és elindultunk haza. A hazaút már gyorsabb és zökkenőmentesebb volt. 

Megkérdeztem Erdélyi Eszter tanárnőt, hogyan nyílt erre a kirándulásra lehetőségünk: 

  • A kirándulást egy nemzetközi, európai uniós projekt tette lehetővé – a CULTCAP, amelynek témája Magyarkanizsa és Szeged kulturális és természeti értékeinek megélése. Résztvevői a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium és a magyarkanizsai partnerek. Az egyetemmel együttműködve a deákos diákok már számtalan élményben részesültek a programsorozat keretében: színházlátogatás, filmforgatás, ópusztaszeri kirándulás a film előzményeként tekinthető körképhez, találkozás Oscar-díjra jelölt magyar film operatőrével, Herbai Mátéval, workshop-hét a nemzetközi filmes életben elismert, volt deákos szakember, Ábrahám Lili és Kondor Csaba vezetésével, és végül ez a szép, vajdasági kirándulás. 

A kiránduláson Balázzsal képeket is készítettünk, amelyeket erre a linkre kattintva tudtok elérni. A képeket az adatvédelmi hatóság rendelkezése miatt csak és kizárólag a deákos fiókotokkal tudjátok megtekinteni.

Hozzászólások