“A sztrájk alapjog!” – A tanársztrájkról és a diákok szolidaritásáról

Noha a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete felfüggesztette a sztrájkot az új kormány megalakulásáig, a tanárok nagy részét továbbra sem tölti el a jelenlegi helyzete elégedettséggel. Ennek viszont már nem csak a pedagógusok adnak hangot, hiszen március 18-án közel 50 diák vett részt a tanáraink felé irányuló szolidaritási eseményen. A szervező tanulók arra kérték őket, hogy aki szeretné támogatását kifejezni, viseljen kockás inget és tűzzön ki egy fehér szalagot (amit az iskolában biztosítottak). Páran készítettek plakátokat, amik a szünetben készült képen láthatóak.

Fotó: iDeák

Hogy egy kicsit képbe is kerüljünk, miért mozdult meg most egy emberként a tanári közösség:

A pedagógusok egy jó ideje elég karcsú fizetést kapnak, és sokan annál is kevesebb megbecsülést. A kormány újonnan megfosztotta őket a sztrájkjoguktól (ami azért borzolta a kedélyeket, mert ez minden munkavállaló alapjogi körébe beletartozik). Eddigi visszafogottabb kérelmeik süket fülekre találtak, nem törődött senki velük. Így éppen itt volt az ideje egy kis zajt csapni.

A sztrájk és a pénteki szolidaritás apropóján kerestük fel három tanárunkat, Piros Éva és Zsótér Rózsa tanárnőt, valamint Rácz Dániel tanár urat, és a szervezésben élen járó három 11/a-s diákot, Kispál Rékát, Sojnóczky Sárát és Czakó Lórántot.

A pedagógusoknak többnyire a közeljövőre vonatkozó kérdéseket tettünk fel:

Mit gondol, milyen eredménye lehet a sztrájknak?

Piros Éva tanárnő: Őszintén, ezt elég nehéz megmondani, de én nagyon optimista vagyok. Azt látom, hogy egyre nagyobb az összefogás, és a támogatóink köre is folyamatosan bővül, természetesen azt is tudom, hogy nagyon sokan támadnak minket. Annak viszont nagyon örülök, hogy a diákok sokkal jobban megértik a helyzetünket, mint a felnőttek. Azt, hogy mi lesz a kimenetele, nem tudom megmondani, de ha nem is érünk el vele semmit – ami a legeslegrosszabb forgatókönyv szerintem -, akkor is úgy gondolom, hogy ez nem volt felesleges. Sőt, nagyon jó, hogy végre elkezdtünk valamit, amit nem szabad abbahagyni, és lesz is folytatása!

Rácz Dániel tanár úr: Nem sok jóra számítunk, hogy úgy mondjam. Reménykedünk, meg úgy érezzük, hogy igaz az ügy, de szerintem ezt nem érzik mások annak. De az, hogy már így kiálltunk, az nagyon szép, és ha lesz egy eredménye ennek, akkor az az lesz, hogy meg tudott mozdulni a pedagógustársadalom egy része. Azért gondolom így, mert nem akarnak velünk foglalkozni. Nem érünk annyit, hogy komolyan figyeljenek ránk, és meghallgassanak minket. És ez szomorú.

Számított arra, hogy ennyi diák részt fog venni a szolidaritásban?

Zsótér Rózsa tanárnő: Nem, nem számítottam ilyenre, éppen ezért a meglepetés erejével ért és nagyon jólesett számomra, abszolút a szolidaritás kifejezése volt. Egy magasfokú empátia, hogy a tanárok problémáit átérzik a diákok, és ezért volt nekem nagyon fontos. Nagyon bátor az egész kiállás, és az, hogy az ezer nem is tudom mennyiből kicsit több, mint egy osztálynyi gyerek vállalta, hogy arccal, fotóval kiáll, az szerintem nagyon nagy bátorság. A tanároknak nagyon jólesett, meg is tapsolták. Szerintem így tanulják a gyerekek a társadalmi szerepvállalást, ezzel, hogy hogyan kell  részt venni, alakítani egy közösségnek a sorsát. Szóval szerintem ez nagyon nagy dolog volt.

Fotó: iDeák

A diákokat szintén kérdeztük a jövőt illetően és arról is, hogy ők hogyan élték meg a pénteki napot.

Mennyi időbe telt megszervezni az egész programot?

Kispál Réka: Már régebb óta gondolkodtunk, hogy ki szeretnénk fejezni a szolidaritásunkat, de a végleges ötlet csütörtök délelőtt született meg. Az iskolában felvettük a kapcsolatot a megfelelő emberekkel, így pár óra alatt meg tudtuk szervezni. Délután plakátokat készítettünk és terjesztettük a hírt, hogy minél többen részt tudjanak venni. 

Számítottatok ennyi diákra, akik részt vesznek?

Sojnóczky Sára: Őszintén, nagyon féltem, hogy kevés diákot fogunk tudni mozgósítani. Attól tartottam, hogy majd tízen állunk a fotóra, viszont amikor bementem reggel, és egyből legalább 25-30 embert láttam kockás ingben, akkor már megnyugodtam. Hihetetlenül jólesett látni mindenkit, aki mellénk állt ebben.

Ha a tanárok nem kapnak választ, terveztek még lépéseket tenni, mint diákok? 

Czakó Lóránt: Nem volt idáig érdemi reakció a sztrájkra, ezért valószínűnek tartom, hogy nem ez lesz az egyetlen megmozdulásunk. Jelenleg a tanárok iskolán belüli kisebb akcióit próbáljuk a végrehajtásban segíteni. Ha jövő héten bevállalják még az anyagi megszorítások ellenére is a sztrájkot a tanárok, akkor mindenképpen szeretnénk egy hasonló, a szolidaritás kifejezésére szánt projektet megvalósítani. Van már rengeteg diáktársunk, akikben bízhatunk, hogy segíteni fognak, és terjesztik majd az infókat.
Ezúton szeretnék én is mindenkit arra biztatni, hogy ha úgy gondolja, nézzen alaposabban utána az eseményeknek, vegyen részt a szolidaritásban!

Kádár Hedvig

Hozzászólások