A Valentin-napot február 14-én tartják a világ minden táján. Ezt a hagyományt Szent Bálinthoz kapcsolják, ugyanis ő a szerelmesek és jegyesek védőszentje. Általában ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást, vagy esetleg programokat szerveznek. Ámde a Valentin-nap minden emberből másmilyen érzéseket vált ki. Például egy szingli Valentin-napja nem rózsaszín köd, nincs tele szívekkel és rózsákkal. Mi néhányan elég drasztikusan éljük meg ezt a napot, és próbáljuk túlélni sírás nélkül. Ma megnézzük, hogyan is kapcsol egy egyedülálló ilyenkor túlélő módba.
Ez a nap is eljött. Nem várta senki (legalábbis mi, szinglik biztos nem), de mégis itt van. Reggel megnyitottam a közösségi oldalakat (kár volt), és minden második kép a szerelemről szólt, meg arról, hogy boldog Valentin-napot kívántak egymásnak a párok. Mivel ezek után elment a kedvem a mai naptól, úgy döntöttem, lemegyek a boltba csokiért, és meglepem magam valamivel. A kirakatban szívecskék sorakoztak egymás mellett, a boltban szívecskés lufik lógtak mindenhonnan, a rádióból pedig valami ócska szerelmes zene szólt. Megálltam a csokisor előtt, és minden csokinak Valentin-napi csomagolása volt. Kikerekedett szemekkel álltam ott egy percig, aztán, mivel elment az egésztől az étvágyam, fogtam magam, hazamentem, és bekapcsoltam valami horrorfilmet a tévében. Úgy voltam vele, hogy hátha egy kis borzongás és félelem eltereli a figyelmem erről a rózsaszín köddel teli napról.
