Idén a mi osztályunk, azaz a 10.a szervezte a gólyahetet. Úgy gondoltam, érdekes lenne, ha betekintést nyújtanánk abba, hogy mi hogyan éltük meg ezeket a napokat, ezért feltettem pár kérdést öt osztálytársamnak, Sóti Igornak, Biczók Adriannának, Savanya Aliznak, Hajma Lilinek és Szarka Hellának. Mindannyian más-más szerepköröket töltöttek be, így sokszínű válaszokat kaptam a kérdéseimre. Igor, Lili és Hella három különböző osztály mentoraként, Aliz zsűriként, Adri pedig műsorvezetőként követte végig a hetet.
Mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat a hét során?
Hella: A gólyabál. Hetek munkája volt a programok mögött, és péntekre mind fáradtak és stresszesek voltunk. Jó volt látni, hogy mindenki, élvezte és végre mi is kikapcsolódhattunk. Még a plafon is leszakadt, olyan nagy buli volt.
Lili: Maga a gólyabál a fantasztikus táncokkal, zenékkel és az egész hangulatával teljesen elbűvölt.
Adri: Maga a bál nekem összességében egy hatalmas élmény volt, viszont a legemlékezetesebb talán a székfoglaló volt. Számítottam rá, hogy sok diák nézi majd, de még a képzeleteimet is felülmúlva, többen voltak ott, és nagyon emlékezetes lett számomra, hogy mennyire jó volt akkor az iskolában a hangulat.
Aliz: Számomra leginkább a gólyaheti játékok, azok közül is a “Ping-Pong Cup” volt a legemlékezetesebb. Kíváncsi voltam, hogyan teljesítenek a feladatban, mert Tarával, akivel bemutattuk a feladatot, mi is megküzdöttünk a labda elkapásával. Illetve, természetesen, a zsűrizés volt még nagyon emlékezetes a héten.
Mi volt a legnehezebb feladat? Hogyan küzdöttél meg vele?
Igor: Őszintén, nekem az volt a legnehezebb, amikor a sütiket kellett lógatnunk a gólyáknak. Kisebb-nagyobb technikai akadályokba ütköztünk, de a végén minden jól sült el.
Hella: Együtt dolgozni az osztályokkal. Mindenki a maximumot akarta kihozni ebből, de sokszor a kilencedikesek elképzelései nem egyeztek a miénkkel, de így is imádtam velük dolgozni és szuper osztályom volt.
Adri: Nekem a legnehezebb feladatom az volt, hogy felkészüljek a következő napra, mint műsorvezető. Minden délután 1-2 órát ezzel foglalkoztam, hogy a mikrofonnal a kezemben összeszedett legyek. Úgy küzdöttem ezzel meg, hogy Szigli Balázzsal, a műsorvezető társammal segítettünk egymásnak, és nem egyedül kellett végig csinálnom.
Aliz: Szerintem nehéz volt az osztálynak együtt maradnia, és úgy beosztani a különböző feladatokat, hogy az mindenkinek megfeleljen, és senkire se maradjon túl sok munka. Illetve azért a folyamatos rohanás, szervezés és idegeskedés is nehezítette a hetet, hiszen mindenki igyekezett a legjobbat nyújtani, az esetleges hibákat kiküszöbölni. Leginkább egymás nyugtatásával és segítésével próbáltunk ezekkel megküzdeni.
Ha megtehetnéd, szívesen szerveznél újra egy gólyahetet?
Igor: Ha megtehetném, nagyon szívesen szerveznék még egyszer. Szerintem nagyon jó volt, igaz voltak nehézségek, de mindenen túljutottunk. Nagyon sok jó élményt kívánok előre is a mostani 9.a-nak a szervezéshez!
Hella: Elsőre azt mondanám, hogy nem, de másodjára több tapasztalatom lenne, és könnyebben oldanék meg olyan problémákat, amik most gondot okoztak. Így, ha lenne lehetőségem, szerintem megcsinálnám még egyszer.
Adri: Én nagyon szívesen szerveznék újra egy gólyahetet. Sok ötletem lett volna még, emellett nagyon szeretek szervezni különböző eseményeket. Őszintén, a gólyahét után döntöttem el, hogy indulok DÖK-elnöknek. Hatalmas élmény volt.
Aliz: Igen, pénteken este a bál után ez volt az egyik első gondolatom. Stresszes volt, sok munkával járt, de nagyon élveztem mind a gólyahét, mind az adománygyűjtés szervezését, és nagyon sokat segített a gólyák lelkesedése is.
Szervezőként melyik feladat volt a kedvenced?
Igor: Nekem a székfoglaló volt a kedvencem az összes közül. Olyan jó volt a hangulat, és ahogy láttam, a résztvevők is élvezték. Esküszöm, visszamennék.
Lili: A makettek és a feladatok kipakolása, a dekorálás, mert az nagyon sokat hozzátett az összképhez.
Adri: Szerintem a legjobb feladat az volt, amikor az egész évfolyam betanult egy táncot, és együtt táncolták el. Nagyon jó volt látni, hogy milyen ügyesek voltak, és úgy láttam, ők is élvezték.
Aliz: Attól függetlenül, hogy a kvízt nagyjából én csináltam, mégis a Post-it-es feladatot mondanám. Nagyon kreatív volt, vicces, mégis megpróbáltató és a sikere is nagy volt. Örökre megmarad szerintem, hogy Igorral nekünk kellett bemutatni, és táncolni az aulában.
Mi volt a legjobb abban, hogy osztályfelelős/zsűri/műsorvezető voltál?
Igor: Nekem főleg az tetszett az osztályfelelősségben, hogy egy teljesen új környezet, közösség felkészítése, megismerése volt a feladat. Nagyon szeretek embereket biztatni, szurkolni nekik, és mindehhez egy nagyon jó osztályközösség is társult a 9.a személyében, akik felkészülését végig tudtuk követni a társammal. Nekem ez egy nagyon jó élmény volt, és még rátett egy lapáttal, hogy meg is nyerték a hetet, amiért nagyon büszke vagyok rájuk!
Hella: Osztályfelelősként szerintem kicsit jobban beleláttam az osztályok munkájába, mint azok, akik nem dolgoztak velük ilyen közel, így a lelkesedésüktől én is teljesen bezsongtam.
Lili: Megismerhettem az idei kilencedikeseket, és tudtam nekik segíteni, hogy minél előrébb jussanak.
Adri: A legjobb az volt, hogy a feladatom miatt minden versenyen és játékon ott lehettem, és láthattam a kilencedikeseket. Amikor azt láttam rajtuk, hogy tetszett nekik a játék és jó kedvük volt, akkor mindig feldobták a napom és jó kedvre derítettek.
Aliz: A varázsa és a meglepetése annak, hogy én a gólyák felkészülését, a táncuk fejlődését nem követtem figyelemmel – direkt igyekeztem is kikerülni, amikor láttam, hogy próbálnak. Én a teljes koreográfiát, zenét és az együtt táncoló csapatokat láttam csak, készen. Egyszerűen teljesen felülmúlták azt, amit én vártam, elképzeltem, és sikerült nagyon meglepniük többek között az osztályok összeszedettségével, magukkal a táncmozdulatokkal és a lelkesedésükkel. A váratlan emelésekkel, a táncok mögötti sztorikkal pedig megadták a gólyabál hangulatát.
