Az őszi szünet utáni első héten a kortárs-bántalmazással kapcsolatban lesznek iskolánkban programok, beszélgetések. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban tettem fel néhány kérdést iskolánk pszichológusának, Varga Verának.
Pontosan mit jelent a hét elnevezése, és hogyan kell elképzelni? Mi adta az ihletet ennek a programnak a megszervezésére? Esetleg iskolánkban is gyakori a bántalmazás? Mi a célja?
Az UNESCO nem túl régi kezdeményezéséhez szeretnénk kapcsolódni – miszerint minden év novemberének első csütörtöke legyen az iskolai bántalmazás elleni nemzetközi nap. A Deákban ez november első hetét fogja jelenteni, mert az osztályfőnöki órák keretében tudjuk megvalósítani a programot. Nem gondolom, hogy egy óra, egy nap vagy akár egy hét elegendő lenne az évben a bullying elleni hatékony fellépéshez, ugyanakkor nagyon fontos, hogy kiemelt eseményeken foglalkozzunk a témával. A cél egyrészt az, hogy tisztázzuk az alapvető fogalmakat, hatásokat a témával kapcsolatban, másrészt az, hogy kimondjuk, az iskola egyértelműen elutasítja a kortárs bántalmazást, és talán a legfontosabb, hogy a diákok tudják, hogy mit tesz az iskola akkor, ha mégis előfordul: támogatást, védelmet ad a sértett félnek. Elutasítja a bántalmazást, de nem utasítja el a bántalmazót – lehetőséget biztosít a jóvátételre.
Az osztályfőnöki órákon ezekről fogunk beszélgetni, és készül egy dekoráció is a színházterem külső falára, amelyhez minden osztály hozzájárulhat. Így a hét végére (illetve november 8-ra) véglegessé válik. Az alapvető üzenet, ami ott megjelenik majd: BULLYING. NO WAY! KEZET RÁ!
Az osztályfőnöki órák mellett élő könyvtár is várja az érdeklődőket szerdán (9-14-ig) és pénteken (9-12-ig). Az élő könyvtár ugyanúgy működik, mint a hagyományos könyvtár, tehát az olvasó egy kis időre kikölcsönözhet egy könyvet olvasásra, majd visszaviszi. Egy „pici” különbség mégis van: a könyvek itt olyan emberek, akik nap mint nap szembesülnek a társadalom előítéleteivel, sztereotípiáival, és gyakran diszkrimináció áldozatai. Egy rövid beszélgetés erejéig “kölcsönözhetünk” roma fiatalt, (épp érettségi előtt) megvakult lányt, vagy volt függőket, hogy meséljenek az életükről, nehézségeikről, és feltehessük nekik a kérdéseinket. Szünetekben, lyukasórákban éljetek a lehetőséggel! Az aulában várnak majd ránk, és a könyvtárba lehet elvonulni velük beszélgetni.
Tudom, hogy javarészt ez minket, gimnazistákat érint, de szerintem fontos lehet a tanároknak is részt venni ezen. Lesznek olyan beszélgetések is, melyek a tanároknak segítenek abban, hogy észrevegyék a problémát?
Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert azt gondolom, hogy ez közös iskolai ügyünk, és csak akkor működhet bármilyen prevenciós program vagy beavatkozás, ha együttműködnek az iskola szereplői. Így igen, a tanárkollégákkal is fogok együtt dolgozni ebben a témában. Sőt azt gondolom, hogy a szülők bevonása is fontos. Épp ezért szerda délután – most úgy tűnik, hogy online formában – a szülőknek is lesz egy előadás és beszélgetés az iskolai bántalmazásról.
Manapság mennyire gyakori a kortárs-bántalmazás, és ezt mennyire befolyásolja a szociális média használata?
Nehéz kérdés, mert nehéz mérni. Ugyanakkor az biztos, hogy sokkal magasabb arányban fordul elő, mint elsőre gondolnánk – pár évvel ezelőtti országos reprezentatív kutatás során az derült ki, hogy a felső tagozatos diákok esetében 16% körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akiket heti rendszerességgel bántanak. Ha ehhez hozzáadjuk azokat a diákokat is, akiket „csak” néhányszor bántottak, akkor 32%-os érintettségnél járunk. Ha tovább megyünk és ide számoljuk azokat a gyerekeket is, akik az „egyszer-kétszer előfordult” választ adták, akkor 68%-ra emelkedik az érintettek száma. Ha arra gondolunk, hogy az „egyszer-kétszer” mondjuk az interneten történik, ahol végtelen számú ember láthatja bármikor, akkor azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy egy is elég belőle, hogy komoly károkat okozzon.
Az online bántalmazás működésmódja ugyanaz, mint az offline-é azzal a különbséggel, hogy annak nincs vége az iskolaidővel. 0-24-ben megtörténhet, sokkal több emberhez és sokkal több ideig eljuthat, és ami nagyon fontos, hogy még annyira sem látszik, hogy milyen fájdalmat okoznak vele, mint offline.
Nálunk a Deákban is vannak és voltak esetek – nyilván azokról tudok beszélni, amik eljutottak hozzánk. Ennek a hétnek az is a célja, mint említettem, hogy tudjátok, mi történik, mit teszünk akkor, ha ilyen esetet jeleztek (akár sértettként, akár „szemlélőként”). De nem azért foglalkozunk most ezzel a témával, mert már előfordult ilyen eset a suliban, hanem azért dolgozunk a héten – és remélem, hogy a programhoz kapcsolódó hosszabb osztálytermi foglalkozásokkal utána is -, hogy megelőzzük az iskolai bántalmazást, és olyan biztonságos közösségek működjenek, ahol ez nem fér bele. Nagyon sok időt töltötök együtt, így fontos, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát.
Ezt a programot szeretné a jövőben rendszeresíteni?
Örülnék, igen, ha rendszeressé válhatna – bőven van még ötlet, hogy hogyan lehetne foglalkozni a témával. Ha lehetőségünk lesz rá, akkor előadókkal, színházi foglalkozásokkal dolgoznánk fel az iskolai bántalmazás nehéz témáját a következő alkalommal.
