Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál…

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor a kimondott vagy leírt szavakat nem tudjuk és nem is akarjuk felfogni. Ezek azok a pillanatok, amikor veszteség ér bennünket. Minden egyes porcikánk tiltakozik az ellen, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Az osztályközösségünknek április 28-án kellett megélnie egy ilyen fájdalmas pillanatot, amikor tudomást szereztünk arról, hogy Kovács Balázs András súlyos betegségben elhunyt. Ő is, mint a többi osztálytársa kitartóan készült az érettségi vizsgákra, amit sajnos már nem élhetett meg. Szorgalmát, kiváló képességeit mi sem tükrözi jobban, mint, hogy a 11. évfolyamos bizonyítványában szereplő 3 négyes érdemjegyét is ki tudta javítani, és kitűnő bizonyítványt nyújthattam volna át Balázsnak a 4 év során most először. Annak a fiúnak, aki még az első évben sereghajtó volt, és akinek a szüleivel konzultáltam is év végén, hogy Balázs a kéttannyelvű képzésen elvártakhoz képest alulteljesít.

Balázst egy rendkívül mosolygós, vicces, okos, de csendes fiúnak ismerhettük meg. Tanárai mindig számíthattak a segítségére, ha technikai probléma adódott az órán. Precizitása abban is megmutatkozott, hogy képes volt egy angol szerkesztőségnek levelet írni, mert a nyomtatott történelem tankönyvből kimaradt egy oldal. Válaszul megkapta Balázs digitálisan az adott oldalt, így az osztálytársai előtt sem maradt rejtve a történelem azon pici szelete.

Balázs környezettudatosan és egészségesen élt. Odafigyelt a táplálkozásra, és amikor csak tehette, kerékpárral közlekedett. Még februárban is bebiciklizett Algyőről, amikor az érettségire kellett jelentkezni, és egyben személyesen tűzhettem fel rá a szalagot. 

Az ő angol csoportjába járó osztálytársai emlékében úgy marad meg Balázs, mint az a fiú, aki szeptemberben az előrehozott „karácsonyi ajándékozásra” mézeskalácsos nadrágban tekert be Algyőről. Az én fejemben, osztályfőnökeként mindig az a kép fog megjelenni róla, amikor a 11.-es bizonyítványát a kezébe adtam, és nagyon megdicsértem, mert első évben még tele volt hármas osztályzatokkal. Ő ott állt előttem és mosolygott…

Balázstól május 21-én, pénteken vettünk végső búcsút. A család kérésére a Konyha feat. Fábián Juli Film Allstars – Földrevaló című dalt énekeltük el közösen, el-elcsukló hangon. A dal egyik sora így szól: „Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál…”

Drága Balázs! Mi annyira szeretnénk azt hinni, hogy csak úgy elbújtál!

Kedves Diákok! Ha tisztelettel adóznátok Balázs emléke előtt, akkor üdítő helyett igyatok vizet, és ha lehetőségetek van rá, válasszátok a kerékpárt! Ő ennek nagyon örülne!

Esősi Andrea és a 12. a osztály

Hozzászólások