A k-pop egy olyan műfaj, ami váratlanul tört be kontinensünkre nem olyan rég. Pár éve még nem tudtuk, mit jelent az aegyo vagy a saranghae kifejezés, amit a rajongók használnak a szeretlek helyett. Egy olyan jelenségről beszélünk, ami néhány embernél már egy életérzés tud lenni, de van, aki csak a szemeit forgatja, ha meghallja a nevét. Létezik néhány olyan dal is, amit még azok is hallgattak, akik mára már utálják a műfajt. Ilyen például a PSY-tól a Gangnam Style, vagy ugyanettől az előadótól a Daddy. Ez az új világratörő műfaj nem más, mint a koreai pop.
A k-pop (케이팝, 가요, kajo), hosszabbik nevén dél-koreai popzene talán az egyik legmeghatározóbb zenei műfaj a 21. században. Többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik, ennek ellenére különálló zenei műfajként tartják számon. Talán mondhatnám azt is, hogy az egyik legmegosztóbb zenei stílus, mi több, az egyik legsokszínűbb jelenség. A műfaj hangzása elüt a nyugati mintától, de valljuk be, nem tud teljesen elszakadni egymástól a kettő. Megmaradt a popra jellemző dallamosság, és a témák is, mint például a szerelem, boldogság vagy az összetörtség.
A megosztottság két dologban is rejlik. Az egyik, hogy az előadók többféle, elég egyedi koncepcióval rendelkeznek, mégis az összes beletartozik a k-popba. Másrészről rengeteg ember van, aki lenézi a műfajt az előadók/idolok kinézete miatt, ezért nem is tartják jónak. Egy másik réteg pedig csak a kinézetük miatt szereti őket.
A k-pop mérhetetlenül változatos, sok előadó keveri az anyanyelvüket más idegen nyelvekkel, például az angollal vagy a spanyollal, hogy ezzel felkeltse a nemzetközi érdeklődést. Erre remek példát nyújt az alábbi két dal is.
A k-pop tehát egyfajta ötvözete a nyugati elemeknek és a sajátos hagyományoknak. Számomra sokkal különlegesebb, vonzóbb a k-pop világa, mint más zenei műfajé, bár lehet, hogy ez a műfaj által nyújtott újdonságoknak köszönhető. Maga a kialakulása is meglehetősen érdekesnek bizonyult számomra.
A k-pop története
Története egészen 1885 körülre vezethető vissza, amikor egy nyugatról jött hittérítő, Henry Appenzeller különféle népdalokat játszott le, amik Angliához és Amerikához kapcsolódtak. Ezeket a melodikus dalokat végül elnevezték changgának. Jellemzőjük, hogy összevegyítik az angol és amerikai hangzást a koreai dalszöveggel. Az egyik leghíresebb darab a Himangga (희망가; A remény dala) címet viseli.
Az első k-pop zenei album Park Chae-Seon and Lee Ryu-Saek (Pak Csheszon és I Ljoszek E) által jelent meg 1925-ben. Az albumon népszerű japán dalokat fordítottak le koreaira. Jellemző volt kezdetekben, hogy az előadók csak lefordították más népek dalait a saját nyelvükre, de ez a ‘20-as, illetve ‘30-as években megváltozott. Ekkoriban jelentek meg a trot dalok, amik a k-pop legkorábbi fajtái. A japán gyökerektől származó, bizonyos enkadalok inspirálták ezeket. A Big Bang fővokalistája, és most már legfiatalabb tagja, Daesung is népszerűsítette a trotdalokat. Hasonlóan hozzá, a Super Junior együttes is alkotott már ugyanígy, például a Don’t Go Away-ben.
1940 és 1960 között folyamatosan terjedt az amerikai könnyűzene Dél-Koreában, mind a háborúknak, mind különféle celebeknek, mind az 1957-ben elindult American Forces Korea Network rádiónak köszönhetően. Az ötfokú, pentaton hangsort felváltották hétfokúra, azaz heptachordra. A keletiek egyre több dolgot vettek át az amerikaiaktól. Az 1960-as években a dél-koreai gazdaság növekedésnek indult, az ország iparosodása a popzene terjedésében is szerepet játszott. Megjelentek az első magántulajdonú rádióállomások, fejlődésnek indult a filmipar. A korábban csak amerikai klubokban játszó koreai zenészek megnyíltak a helyi közönség felé.
Amikor a Beatles-láz elérte Ázsiát, megjelentek az első rockegyüttesek Dél-Koreában is. Közülük az elsőnek az Add4-t tartják, akik 1962-ben alakultak.
Az 1970-es évek a „hippi” folk-pop korszakának tekinthető. Ezekben az években a k-pop újabb átalakuláson ment keresztül. A zenészek többsége egyetemista volt vagy egyetemet végzett, a korábbi generációk zenészeivel ellentétben hobbiból zenélt és erőteljesen az amerikai életstílus befolyása alatt állt. Ez az ellentét a ’70-es évek folk-pop zenéjének fogadtatásában is megnyilvánult. A hallgatóság jórészt egyetemistákból állt, akik a terjedő amerikai hippistílust követték mind öltözködésükben, mind zenei ízlésük terén. Ezek a fiatalok ugyanúgy ellenezték például a vietnámi háborút, ahogyan az amerikai hippik is, és ennek következtében a koreai kormány több háborúellenes, liberális dalszövegű popdalt is betiltott.
Az 1980-as évek legnépszerűbb műfaja a lírai ballada volt. A ’80-as évek legnagyobb sztárjának Cso Jongphilt tartják, akinek 1980-ban megjelent első albuma hatalmas sikert aratott. Cso volt az első koreai előadó, aki a New York-i Carnegie Hall-ban felléphetett. Cso-t sokoldalú zeneszerzőnek tartják. Repertoárja a rock, a dance, a trot, és a folk-pop műfajaira is kiterjed.
1992-ben volt a populáris zene fordulópontja Dél-Koreában. 1995-ben megalapították Dél-Korea legnagyobb ügynökségét, az S.M. Entertainment-et. A ’90-es évek végén megalakult még három ilyen ügynökség, a YG Entertainment, a DSP Entertainment, és a JYP Entertainment. Megjelent az első fiú együttes, a H.O.T., akik 1995-ben debütáltak. Ezek után az ügynökségek sorra jelentették meg saját idolegyütteseiket, például: Sechs Kies, a S.E.S., a Fin.K.L, az NRG, a Taesaja, a Shinhwa és a g.o.d.
2012-ben a leghíresebb k-pop-sztár PSY lett, akinek Gangnam style című videoklipje futótűzként terjedt az interneten, és néhány hét leforgása alatt túllépte a százmilliós megtekintést a YouTube-on. 2017-ben a BTS elnyerte a Billboard Music Awards Top Social Artist díját, koreai előadóként először, majd 2020-ban az első koreai előadó lett, akinek sikerült a Billboard Hot 100 slágerlista első helyére kerülni. 2020-ban az első k-pop-előadó lettek, akiket Grammy-díjra jelöltek.
Amellett, hogy ilyen érdekes a műfaj, rengeteg negatív dolgot tudnék kiemelni. Az idolok helyzete természetesen ide tartozik: aki olvasott már cikket a témában, hallhatott egy-két esetről is. Az előadók a cégektől általában hétéves szerződést kapnak, amit tudnak hosszabbítani. A szabályok nem egységesek, a cégek választják meg őket. Az idolok az első éveikben egyáltalán nem randizhatnak, hiszen (feltehetőleg) attól félnek, hogy ezzel elveszik a hírnév. A debütálást megelőzően egy több éves gyakornoki időszak veszi kezdetét, és lehet, valaki el sem jut odáig, hogy kiadhassa az első dalát. Az idolok végig el vannak zárva a külvilágtól, nagyon ritkán láthatják a családjukat is. Természetesen, ahogy telnek az évek, annál több szabadságuk van, akár külön is költözhetnek a kollégiumokból, ahol addig együtt élnek. Az előadók minden nap járnak különböző műsorokba promotálni, és ott kaphatnak zenei díjakat, amiért nagy harc megy. Ha nem jön össze nekik a siker, bármelyik pillanatban véget érhet a karrierjük, amiért akár 10 évet is dolgozhattak.
Hogy bizonyítsam a dalok sokszínűségét, összegyűjtöttem nektek néhány dalt a kedvenceimből:
Források:
Wikipédia – K-pop (magyarul)
Mesevilágom: Kpop kedd – a kezdetek
A Kpopról röviden – Szabadesés Dél-Koreába
Wikipedia – K-pop (angolul)
