A 2020/21-es tanév hamarosan véget ér, a tizenkettedikeseknek ilyenkor már csak egy fontos feladatot kell teljesíteniük középiskolai életük során: az érettségit. A tanóráknak már vége, ilyenkor ez általában a búcsúzás ideje. A jelenlegi járványügyi helyzet miatt azonban nem tölthették utolsó közös óráikat az iskolában – a ballagás is elmarad idén. Ám sokunknak nagyon fontosak végzőseink, így nekünk is, és, szeretnénk a jelenlegi lehetőségekhez mérten a legjobb módon búcsút venni a 12.-esektől.
2017 augusztusában találkozhattatok először egymással a Szikin, ahol megszereztétek első közös élményeiteket. Ezeket később az első tanítási napokon, majd a gólyahéten is gyarapíthattátok. Erről a gólyahétről készült is egy videó, amit most újra megnézhettek:
Ezek után a rengeteg iskolai tennivaló, program és élmény közepette néha talán észre sem vettétek, hogy elszállt a fejetek felett az idő. Most pedig itt vagytok, végzősként, az érettségi, az egyetem és a „nagybetűs élet” kapujában. Faragó Klára intézményvezető asszony jókívánságait a Deák Gimnázium weboldalán olvashatjátok, ezúttal pedig Rakitta Milla, 12. a osztályos tanuló, a Diákönkormányzat elnöke vesz Keserédes búcsút tőletek és tanáraitoktól. (Milla beszédének csak egy részét közöljük, a teljes szöveget a 11.-esek búcsúzásával együtt az idei évkönyvben találjátok majd meg, amely június közepére várható.)
Tisztelt Tanáraink és kedves ballagó Diáktársaim!
Szinte már alig emlékszünk rá, amikor négy évvel ezelőtt együtt léptük át a Deák Ferenc Gimnázium kapuját és elveszve bolyongtunk az aulában, a színházterem után kutatva. Furcsa belegondolni, hogy volt idő, amikor itt még minden új és ismeretlen volt számunkra. Mi voltunk az új kilencedikes évfolyam, akik bizonyítani akarták, hogy méltóak arra, hogy a Deákban tanuljanak. Az évek alatt nemcsak hogy megmutattuk, hogy itt van a helyünk, de szerves részévé váltunk az iskola történetének. Négy olyan év áll mögöttünk, amit biztosan soha nem fogunk elfelejteni. Sokszor halljuk szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy egy diák életében a középiskolás évek a legszebbek. Őszintén szólva, igazuk van. Összekötnek minket az együtt átélt szép és kevésbé szép emlékek, amelyekből sokat tanultunk. Szinte a semmiből szövődtek a legjobb barátságok, és a korábbi legnagyobb ellenfelekből lettek a legnagyobb szövetségesek. Míg eleinte feszengve ültünk a padban, és kétségbeesve kerestük az osztályt csengetés előtt, később már otthonunkká váltak a tantermek és az egész épület. […] A megannyi emlék súlya hirtelen ránk nehezedik, és képtelenek vagyunk elfogadni, hogy az iskolacsengő már nem nekünk szól. Bár talán mi ezt sokkal korábban megtapasztalhattuk, mint rendes körülmények között kellett volna. Noha éppen a mi generációnk az, aki felettébb éli és dicsőíti az online létet, talán elmondhatom, hogy volt szerencsénk megtapasztalni ennek árnyoldalait is. […] Köszönettel tartozunk tanárainknak, akik energiát és legfőképpen magukat nem kímélve fáradhatatlanul készültek az órákra, és igyekeztek minden tőlük telhetőt átadni nekünk a nehezített körülmények ellenére. És az árnyoldalakról….talán mi vagyunk az az évfolyam, akiknek elmaradt a szalagtűzője, a szalagavatója és a ballagása is. Már most azon gondolkodunk, hogy milyen technikával fogjuk tudni elkészíteni azokat a képeket, amelyeken úgy tűnik, mintha….mintha lett volna. Talán ballagási bankettünk lesz, majd június végén. Talán…De mik ezek a problémák azok mellett, amelyek sok családot érintettek, érintenek a jelenlegi helyzet miatt.
Nyilván kicsinységek, de nekünk ez most szinte a világot jelenti. Úgy érezzük, hogy elvettek tőlünk valamit, ami már soha nem hozható vissza, nem lehet megtörténtté tenni. Mégis, előre kell tekinteni és az érettségire kell koncentrálni, főképpen azért, mert az írásbelin kell a legjobb formánkat hozni, hiszen szóbeli hiányában nincs még egy esély, nincs lehetőség a javításra. Szóval köszönünk mindent, és megyünk tovább az úton, hogy a kialakult helyzet dacára mégis egy szép lezárása legyen ennek a négy évnek. És kívánjuk, hogy az utánunk jövő évfolyamnak lehetősége legyen megélni mindazt, ami nekünk kimaradt és tiszteljenek meg bennünket azzal, hogy majd koccintanak a mi egészségünkre is.
Kedves 12.-esek, nem maradt más hátra, elérkezett a búcsúzás ideje. Sok sikert kívánunk az érettségikhez, és a legjobbakat kívánjuk a Deák Gimnázium utáni évekre!
