“Az iDeák mutatta meg nekem, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék” – interjú leköszönő főszerkesztőnkkel, Jenei Eszterrel

Jenei Eszter az iDeák alapító tagjai között volt az újság 2017-es újraindulásakor, két évvel később pedig ő vette át Szabó Ákostól a főszerkesztői pozíciót. Idén azonban ő is elballag, ezért továbbadta tudását és munkáját Sipos Ivettnek és Kovács Bencének, a lap új főszerkesztőinek. Az érettségik stresszes napjai előtt beszélgettünk Eszterrel arról, hogy milyennek élte meg az iDeákban eltöltött négy évet, illetve, hogy mik a tervei a jövőre nézve.

Fotó: Jenei Eszter

Miért csatlakoztál az iDeákhoz?

Elsősorban azért csatlakoztam, hogy minél több embert megismerhessek. Nem voltak még komoly szándékaim vele, a főszerkesztőség még a fejemben sem volt. Gondoltam, kilencedikesként úgy lesz a legegyszerűbb beilleszkedni a Deák közösségébe, hogy ha csatlakozom valami olyan csoporthoz, ahol sok mindenkit megismerhetek. Ez így is történt, tényleg nagyon sok barátra tehettem szert, akikkel a mai napig jóban vagyok. Úgyhogy ha valaki kilencedikes, esetleg leendő deákos olvassa ezt, vagy valaki olyan, aki új embereket szeretne megismerni, akkor támogatom, hogy csatlakozzon, mert ez tényleg egy szuper közösség. 

Milyen tapasztalatokat szereztél, amit a jövőben is tudnál, illetve szeretnél hasznosítani?

Teltek a hónapok, az évek, és egyre jobban megszerettem az újságírást. Úgy érkeztem a Deákba kilencedikesként, mint ahogy nagyon sokan: nem tudtam, mi akarok lenni a jövőben. Gondoltam, hogy szeretnék majd tovább tanulni, de hogy milyen irányba, azt még nem tudtam. Négy év elteltével pedig most kommunikáció- és médiatudomány szakra jelentkeztem. Az iDeák mutatta meg nekem, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék. De nem ez volt az egyetlen előnye az iDeákos éveimnek. Ha valakinek nem szerepel a továbbtanulási tervei között média, akkor is bátorítom a csatlakozásra, mert a mindennapokban is hasznos készségeket lehet itt tanulni. A szerkesztőség működését, azt, hogy milyen csapatban dolgozni, alkalmazkodni egymáshoz. Szerintem ezek nagyon fontos dolgok. Emellett a nyelvi kifejezést is segíti a cikkírás. Ha nem is gondolok arra, hogy majd az újságírással szeretnék foglalkozni, akkor is, például az érettségi esszéknél szükségesek lesznek ezek az ismeretek.

Fotó: Jenei Eszter

Hogyan lettél főszerkesztő? 

Főszerkesztő két éve, 2019-ben lettem, amikor Szabó Ákos alapító-főszerkesztőnk elballagott, tőle vettem át ezt a feladatot. Imádtam csinálni, nagyon élvezetes volt. Voltak nehézségek persze, nem könnyű irányítani egy csapatot. Furcsa volt, hogy két évnyi cikkírogatás után hirtelen a baráti, és teljesen kötetlen hangulatból kicsit szigorúbbnak kellett lennem, és nehéz volt megtalálni azt a határt, amikor még barátságos is az ember, de meg is követeli a dolgokat – bízom benne, hogy ez sikerült. 

Melyik volt az a cikk, amelyiknek a legjobban élvezted a megírását?

Készítettem egy interjút tavaly Baneth Andrással, aki egykor deákos volt, és most pedig az iskolánk egyik legnagyobb támogatója, a Deákos Tehetségért Díj felajánlója. Vele nagyon élveztem a beszélgetést, tetszett, ahogy elmesélte, hogy ő is a Deákból indult, és milyen sikeres lett. Nagyon sok mindennel foglalkozik, többek között vállalkozó, TedTalk előadásokat is tart, az Európai Parlamentben dolgozik, Brüsszelben, és olyan jó érzéssel töltött el, hogy a Deákból ilyen sikeres emberek kerülhetnek ki. Úgyhogy talán ezt emelném ki. 

Az iDeák mellett kezdtél-e magánprojektbe, esetleg egy másik, iskolától független újsághoz is írtál cikkeket?

Igen, dolgoztam a Promenad.hu-nál, ami egy vásárhelyi újság. Ez ilyen kis nyári gyakornoki dolog volt, már nem tart, viszont nagyon élveztem. Jó volt, hogy tényleg olyan emberektől tudtam tanulni, akiknek valóban ez a munkájuk. Illetve most van egy kutyás blogom, és azzal foglalkozom. Majd ha nyáron lesz egy kis szabadidőm, akkor próbálok majd ebbe a blogba minél több energiát befektetni, és aztán majd meglátom, mi lesz belőle, hogy esetleg hobbi marad, vagy valami komolyabb dologgá tudom fejleszteni. 

Tavaly egy videóddal megnyertél egy pályázatot. Mesélnél arról? Milyen pályázat volt, és milyen videót kellett készíteni? 

Az ITM és a Pénzügyminisztérium közösen írt ki egy pályázatot, amiben az volt a feladat, hogy bármilyen médiás műfajban (lehetett riport, interjú vagy videó) egy európai uniós támogatásból létrejött intézményt kellett bemutatni. Nekem a szüleim kereskedelemmel foglalkoznak, így saját barkácsboltunkat mutattam be videós formában, mert az is a Széchenyi 2020-as fejlesztésekhez kapcsolodó támogatások keretein belül jött létre. Ezzel a videóval az első hely az enyém lett. Egy bicikli volt a nyeremény, amit a Deákban adott át Úsz Illés miniszteri biztos úr múlt nyáron. A díjátadót követően volt egy kötetlenebb beszélgetés is a miniszteri biztos úrral. Ez nagyon jó élmény volt számomra. Az elismerések természetesen mindig jól esnek az embernek, de mivel nekem valóban komoly ambícióim vannak az újságírás felé, különösen nagy örömmel töltött el ez a díj. Megerősített benne, hogy van értelme ezzel foglalkoznom, és valóban ez lehet az én utam.

Fotó: Jenei Eszter

Egyetem utánra van már elképzelésed, hogy a média melyik területén szeretnél elhelyezkedni?

Amikor arra gondolok, hogy a média melyik ágazatában szeretnék dolgozni, akkor mindig arra jutok, hogy az online tér áll hozzám legközelebb. Biztos azért is, mert az iDeákkal is ebben tevékenykedtünk, és ezt szoktam és szerettem meg, de azért is, mert ezt érzem a legsokrétűbbnek. Online lehet képgalériát, videós anyagokat és cikkeket is közzé tenni, nincsenek limitek, hogy hány karakter kell egy oldalra, mint a nyomtatott sajtóban. Jelenleg úgy érzem, hogy ebben szeretnék tevékenykedni, de majd biztos sok mindent kipróbálok a jövőben, tehát az is lehet, hogy ez még változik. 

Kinek ajánlod az iDeákot?

Mindenkinek. Ez egy nagyon sokrétű dolog, és tényleg rengeteg mindent lehet csinálni és tanulni. Nyilván kell az, hogy valaki szeressen írni, fotózni, vagy videózni, ha egyáltalán nincs meg ez iránt az érdeklődés, akkor nyilván nem neki való, de ha csak egy kicsi érdeklődés is van valakiben, akkor szerintem már érdemes kipróbálni, mert a médiás ismeretek mellett annyi mindent lehet itt tanulni, és annyi jó dologban lehet része az embernek. Barátságok, programok, voltunk Budapesten a DUE díjátadón, a DUE-táborok is a nyeremények részei voltak, a heti rendszerességű gyűléseink is mindig jó hangulatban telnek (akár személyesen, akár az online térben).

Mesélnél a DUE táborokról? Milyen volt?

Igen, ott is jártam, amikor először megnyertük ezt a pályázatot. Két jegy volt, és én voltam az egyik, aki ezt felhasználhatta, majd az azt következő évben saját költségen újra elmentem a táborba, mert annyira jó volt. Erről írtunk élménybeszámolót is az iDeákra. Ez a tábor tíz nap, amin keresztül végig a médiával foglalkoznak a táborozók. Lehet különféle csoportokban tevékenykedni. Én az első évben az online csoportban voltam, a másodikban pedig a tévésben, és itt is olyan emberektől lehetett tanulni, akik valóban médiával foglalkoznak, akár olyan közismert, nagy médiumoknál, mint például az RTL. Emellett persze sok korunkbeli embert is meg lehet ismerni, én magam is kötöttem olyan ismeretségeket és barátságokat, akikkel tényleg a mai napig tartjuk a kapcsolatot – online. Tehát tulajdonképpen ezt is köszönhetem az iDeáknak. 

Stábor: M16 Híradó

Készítette a Stábor nevű TV-s csoport a DUE 39. kommunikációs és média szaktáborában, Balatonszárszón.

Készült a DUE 2019-es Médiatáborában. Eszter a videóban 10:16-tól látható

A főszerkesztőség ideje alatt voltak hullámvölgyek? Ha voltak, akkor azokat hogyan kezelted?

Voltak, nyilván, mindig vannak nehezebb időszakok. Szerintem ami nekem könnyített a helyzeten, az az, hogy tényleg az újságírás a hobbim a mai napig. Én nem sportolok, nem vagyok művészlélek, nekem csak ez a hobbim, és nagyon sokszor a kikapcsolódást is ez jelentette, hogy ezzel foglalkozom. Ami kicsit nehezebb volt, az inkább most az utolsó hónapok voltak az érettségi közeledte miatt, mert tudtam, hogy az a legfontosabb, és tudtam, hogy arra muszáj tanulni, és muszáj sok energiát belefektetni, de most, hogy át tudtam adni a feladatot két csodálatos főszerkesztőnek, így nyugodt vagyok, hogy jó kezekben van az újság.

Mennyire érzed magad felkészültnek az érettségire?

Azért az online oktatás miatt nyilván vannak nehézségek, de a tanáraim próbáltak a lehetőségekhez mérten teljes mértékben felkészíteni minket, de a legnagyobb igyekezetük ellenére is szerintem azért az otthon tanulás összehasonlíthatatlan azzal, hogy milyen iskolába járni. Nehezebb így motivációt találni a tanulásra, meg eleve a koronavírus a világban egy kis szorongást mindenkiből kivált, de próbálok pozitív lenni, próbálom a maximumot kihozni magamból, és bízom a legjobbakban.

Általános iskolában is foglalkoztál már újságírással?

Általános iskolában cikkírás nem volt, de ha visszagondolok, akkor már lehetett sejteni, hogy ez engem érdekel, és talán ez az én irányom lesz. Mindig mentem versmondó versenyekre, Kazinczy szépkiejtés-versenyekre, szerintem ezek is kapcsolódnak a médiához, emellett iskolai ünnepségeken voltam konferáló, műsorvezető. Tehát visszatekintve, igen, már akkor is csináltam ilyen dolgokat, csak akkor még nem tudtam, hogy ez ehhez köthető. Konkrét cikkírás viszont az iDeákban történt először. 

A járvány miatt a személyes találkozók valószínűleg nehezebben lesznek kivitelezhetők, és ugyan a jövőben is tervezek visszalátogatni majd a Deákba, mégis ha megengeded, akkor ezúton az interjú végére egy kis köszönetnyilvánító részt mondanék. Köszönöm mindhárom mentorpedagógusunknak a munkájukat, és hogy négy éven át tanítottak és segítettek nekem, köszönöm mindenki munkáját a szerkesztőségben, és örülök, hogy megismerhettem őket, végül köszönöm Szabó Ákosnak, hogy megalapította az újságot, mert nélküle lehet, hogy most nem is lenne. 

Hozzászólások