Március végén megkérdeztük a Deák Gimnázium tanárait és diákjait, hogy mi a véleményük a távoktatás jelenlegi formájáról, és arról, hogy – az akkori hírek szerint – április 19-én vissza kellett volna állni a jelenléti oktatásra. Ahogy azt már korábban megírtuk, a jelenlegi szabályok értelmében május 10-ig kell otthon maradnunk, folytatva a tanulás digitális rendszerben való megoldását – alább kiderül, hogy ez mennyire jó vagy rossz hír a deákosok szerint.
Kérdőívünkben különvettük a 9-11. évfolyamosok, a végzősök és a tanárok véleményét, hogy a lehető legtöbb szempontból megvizsgálhassuk a kérdéseket. Voltak azonban olyan kérdések is, amelyeknél együtt értékeltük minden évfolyam véleményét, többnyire olyan kérdésekben, amik minden osztályt egyaránt érintenek. A 318 válaszadó között 28 tanár és 102 tizenkettedikes volt, az alsóbb évfolyamok közül a tizedikesek töltötték ki a legtöbben az űrlapot.Első körben arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan viselitek az otthonlétet, ki hogy érzi magát a távoktatás alatt. Az 1-től 10-ig terjedő skálán a diákok átlagosan 5,4 pontot, míg a tanárok 4,64-ot szavaztak meg. (A több pont jobb hangulatot jelent.) A jelenlegi távoktatást a tanulók átlagosan 6-ra értékelték, a tanárok viszont csak 5,11-ra. A tananyaggal az otthoni oktatás ellenére viszonylag jól tudják tartani a tempót a diákok, saját bevallásuk szerint 6,55-ra értékelnék a felkészültségüket a 10-ből. Ezzel a pedagógusok részben egyet tudnak érteni, ám ők csak 5,14 pontot adtak erre átlagban. A beküldendők és a házi feladatok határidőjével sincs a diákságnak problémája, 7,96 pont bizonyítja azt, hogy a leckék és házi dolgozatok időben leadásra kerülnek. A „pontosságot” persze nem feltétlenül mindenki ugyanúgy értelmezi, a tanárok ugyanis valamivel kevesebb, 5,93 pontra értékelték azt, hogy mennyire pontosan érkeznek be a beadandók. (Mindegyik kérdést 1-től 10-ig lehetett pontozni, a több pont valamennyi válasz esetén jobb értéket jelöl.)
A tanítási órák sok szempontból különböznek a szokásostól, ezért adta magát az a kérdés, hogy melyik tantárgy tanulását találják a deákosok nehezebbnek, és melyiket könnyebbnek az online térben. Előbbinél, azaz a nehezebbnek bizonyuló tárgyak listáján toronymagasan vezet a matematika és a fizika, de a kémia is „előkelő” helyen szerepelt. Egyesek számára a történelem és az idegen nyelvek is nehézséget jelentenek, de olyan is volt, aki szerint az etika otthon nehezebben elsajátítható tantárgy. A deákosok sokszínűségét mutatja, hogy hasonló tárgyak szerepelnek azon a listán is, amit a diákok könnyebben megtanulhatónak értékeltek: itt is a matematikát és a fizikát említették a legtöbben, de a biológiát és a történelmet is sok válaszadó kiemelte.
A kérdőívet kitöltőknek lehetőségük volt bővebben beszámolni arról, hogy milyennek találják az otthoni tanulást, hiszen egy számadat sokszor nem fedi le a teljes valóságot. A válaszadóknak vegyes véleményük volt, ezek közül idézünk most párat:
Eleinte sok problémám volt, és nem értettem, hogy mi értelme, de amióta én és a családom is átestünk a betegségen, már látom, milyen fontos, hogy megvédjük a többi embert is.
Borzasztó nehéz koncentrálni, főleg az akadozó hang miatt, és ezáltal a rendes jegyzetelés is bonyolultabb. Elveszi a lelkesedést, és nehéz abban a környezetben teljesíteni a kötelességemet, ahol egyébként szabadidős tevékenységet csinálok. Az előnye, hogy jobban be tudom osztani az időmet, és nem vesz el a napomból több mint két órát csak az utazás, habár ez a probléma nem érint mindenkit, csak, aki távolabb él az iskolától. Plusz, amiért a tananyagok legtöbbször felkerülnek, még ha órán nem is feltétlenül sikerül odafigyelni, egyszerűbb feldolgozni önállóan az anyagokat.
Sokkal produktívabban tudok dolgozni. Megspórolok felesleges energiát az utazással, amit szintén tanulásra vagy pihenésre fordíthatok, így a kedvem is jobb.
Személy szerint én nagyon szeretem ezt az online oktatást, mert sokkal kipihentebb, összeszedettebb vagyok, és még a tanulás is sokkal jobban megy. Nem kell tömegközlekedést használnom, itthon lehetek a saját otthonomban, egyszóval nekem bevált.
Szörnyű, mivel egy tz-re van, amikor 20 percet kaptunk, pedig eszméletlen nehéz volt, és én ötös tanuló vagyok... Ezek a jegyek egyáltalán nem reálisak, ilyet nem is lehetne papíron írni, és aztán meg hagyni, hogy egy gép javítsa ki, olykor tanári átnézés nélkül. Meg 4 perces dolgozatok? Sok feladattal úgy, hogy abban a Socrative oldalban vissza se lehet nézni /javítani a válaszainkon?
A pedagógusoktól is megkérdeztük a távoktatás rájuk gyakorolt hatásáról, ők sem egyformán állnak a jelenlegi helyzethez.
Fizikailag és lelkileg is nagyon megvisel, fokozatosan egyre rosszabb.
Romboló, kedélygyilkos, de lelki edzésnek jó.
Többet pihenek, de többet dolgozom. :)
A tanároknak azt a kérdést is feltettük, hogy milyen hatással lehet a lassan fél éve tartó otthonmaradás a diákokra hosszútávon. Abban egyetértettek, hogy más lesz a jövőjük ettől, de hogy miben, azt illetően különböző válaszok születtek.
Szerintem van, akit nagyobb fokú önállóságra nevelt, van, aki teljes mértékben elveszett.
Még inkább online fogják élni az életük, vagy épp fordítva, jobban értékelik majd a személyes kapcsolatokat - személyiségtől függően.
Nincsenek jelenleg arra trenírozva, hogy valóban gondolkozzanak, ezt a készségüket vissza kell majd szerezniük (tapasztalatom szerint elfelejtették, hogyan kell koncentrálni) ...
A szorgalmas, elhivatott diákok sok újat tanultak most: több önálló feladatot kaptak, nagyobb volt a felelősségük a munkájuk végeredményében, és nagyobb gyakorlatot szereztek a különféle internetes felületek használatában. Önállóbbak, magabiztosabbak lesznek (még ha most ezt nem is érzik így). A kevésbé szorgalmas diákok első ránézésre nagyon sokat veszítettek. Állandó felügyelet hiányában ők akár teljesen ki is vonhatták magukat a munka alól, így lehet, hogy alig tanultak valamit. Számukra a visszatérés kiábrándító lehet: szembesülni fognak vele, hogy hatalmas hiányosságaik vannak...
Szociális készségek erodálnak, introvertált diákok veszélyben lehetnek. A tárgyi tudás / hiánya tantárgyfüggő lehet.
A deákosok véleménye alapján kijelenthető, hogy jó ötlet volt a távoktatás egy hónappal való meghosszabbítása, mert az április 19-ei újranyitásnak sokkal kevesebben örültek volna, mint ahányan nem. Legszívesebben a 9-11. évfolyamosok mentek volna vissza, akik egy 1-től 5-ig tartó skálán átlagosan 2,64-es értéket adtak (tehát a semlegesnél valamivel szívesebben). A tanárok (2,5) és a végzősök (2,82) pontszáma viszont azért sokkal rosszabb, mert ők ugyanerre a kérdésre egy tízes skálán válaszolhattak. (A több pont továbbra is nagyobb értéket jelöl.)
Ha április 19-én visszamentünk volna az iskolába, akkor a 9-11. évfolyamosoknak még két hónapja lett volna a jelenléti oktatásból. Az érintett diákoknak csupán 29,3%-a (55 fő) szerint lett volna annak értelme, hogy erre az időre visszamenjenek; a tanárok közül még kevesebben, csupán 14,3% (4 fő) találta volna ezt logikusnak. A 12. évfolyam diákjainak viszont csak másfél hetet kellett volna bent tölteniük, amit a diákok csupán 2,9%-a (3 fő) talált volna hasznosnak. Utóbbi kérdést feltettük a tanároknak is, akik részéről egyhangú válasz született.
Az érettségizőknek a koronavírus miatt idén (is) másképp kellett felkészülniük a vizsgákra, amit a válaszadó végzősök nagy akadálynak is találtak. Ismét egy tízes skálán szavazhattak arról, hogy mennyire könnyen tudtak felkészülni az érettségire, ahol 4,2-es átlagot adtak meg a válaszadók, tehát az átlagosnál nehezebbnek találták. Az alapján, ahogyan ebben a helyzetben fel tudtak rájuk készülni, a kitöltők több, mint fele 4-es érettségiket vár a májusi vizsgáktól.
A vélemények alapján nagy könnyebbség a diákoknak, hogy idén sem lesznek szóbeli érettségik: a végzősök kevesebb mint tizede szerette volna, ha idén újra megtartják. A 12. évfolyamosok 14,7%-a (15 fő) volt közömbös a szóbelik iránt, a hátralevő 75,5% (77 fő) egyáltalán nem is akarta volna.
Érdemes azt is kiemelni a távoktatás kapcsán, hogy a nehézségeket sokszor nem a technikai feltételek (vagy azok hiánya) okozták, hanem az, hogy a tanárok és a diákok nem mindig tartják be a digitális oktatásra szóló etikettet. (Novemberben a Deák Gimnázium kidolgozta a távoktatásra alkalmazandó házirendet, amit mindenkinek be kellene tartani.) Több pedagógus is megfogalmazta azt a kritikát, hogy a dolgozatok sokkal nehezebben ellenőrizhetők, mint a jelenléti oktatásban. Azt mondják, sokszor előfordulnak csoportmunkák az önálló feladatmegoldás helyett, ezt pedig szinte lehetetlennek találják kiküszöbölni. Néhány tanár szerint „lelombozó”, „kedélygyilkos” úgy megtartani az órákat, hogy egyes tanulók csak belépnek az online óra felületére, de amikor felszólítják őket, akkor nem is válaszolnak. Ha mégis jelen vannak a diákok az órán, akkor sem mindig kapcsolják be a kamerájukat, ezért a tanárok úgy érzik, csak saját maguknak tartják az órákat. Ezzel szemben a diákok is megjegyezték azt, hogy nem mindegyik tanár látható a tanórán, ugyanakkor nem is mindegyik tanár várja el a diákjaitól, hogy indítsák el a kamerájukat. Ezen kívül nem mindegyik tanár tartja feladatkijelölésre megadott időkeretet – 7:30 és 16:00 között oszthatnak ki a diákok részére feladatot –, néhányan pedig nem is a Google Classroom felületét használják egységes tananyagmegosztásra. Azt is kifogásolták, hogy a dolgozatokra nem áll mindig elég idő rendelkezésükre, a különböző platformokon pedig nincs mindig lehetőség a válaszok későbbi ellenőrzésére, a kérdések között való visszalépésre.
A nehézségek ellenére azonban kiemelendő, hogy kiépült egy olyan digitális oktatási rendszer az iskolán belül, ami a jelenléti oktatásra visszaállva is hasznos lehet a későbbiekben. A Classroom felületén a korábbi tananyagok visszakereshetők és újra letölthetők; a G Suite rendszer teljes összeköttetést biztosít minden diák, tanár és rendszergazda között; a Drive pedig az irodai eszközcsomagnak köszönhetően korlátlan tárhelyet biztosít minden felhasználó számára.
A kitöltött kérdőívek alapján összességében elmondható, hogy a Deák Gimnázium pedagógusai és tanulói – noha sokaknak közülük nehézségekkel kellett számolniuk – többnyire veszik az eléjük gördülő akadályokat. Az érettségizőknek könnyebb lett volna, ha jelenléti oktatásban tudnak a vizsgákra készülni egész évben, ennek ellenére bizakodóak az eredményt illetően. A többiek esetében pedig egyvalami teljesen biztos: ha egyszer visszamegyünk az iskolába, egészen más lesz a jelenléti oktatás mindenki számára. Köszönjük valamennyi válaszadónak, hogy kitöltötte a kérdőívet és válaszával hozzájárult a felmérés eredményességéhez!
A végzősöknek az érettségikhez sok sikert, az alsóbb évfolyamosoknak és tanáraiknak további kitartást kívánunk a jelenlegi helyzetben!
