A 30Y egy pécsi alternatív rockegyüttes. A zenekar 2000-ben jött létre, és napjainkig is aktívan tevékenykednek. A 20. születésnapjukat a karantén helyzet miatt nem tudták koncertekkel koronázni, de amint újra szabadulunk, a zenekar bepótolja a koncerteket. Jelentős hatással voltak a zenekarra az 1990-es évek amerikai együttesei, mint például a Nirvana, Red Hot Chili Peppers és a Rage Against the Machine. A jeles évforduló alkalmából készítettem egy interjút Beck Zoltánnal, a zenekar frontemberével.
Tavaly lett 20 éves a zenekar. Ha választanotok kellene, mi volt az elmúlt 20 év két legmeghatározóbb élménye?
Lehetetlent kérsz: nem nagyon van egyetlen fordulópont, amit ki lehetne jelölni. Inkább van történetünk, amelyben számos esemény van: lemezfelvételek, koncertek, barátságok.
Vissza tudsz emlékezni arra, hogy mi volt az a lökés/ motiváció vagy pillanat, amikor eldöntöttétek a testvéreddel, hogy zenekart alapítotok?
Úgy hiszem, sosem volt olyan, hogy azt gondoltuk volna, hogy nem csinálunk zenekart – valahogy természetesnek tűnt, hogy együtt zenélünk. Amikor pedig Pécsre költöztünk, akkor ez nyilvánvalóvá lett.
Melyik lemezeteken dolgoztatok a legtöbbet, és miért?
Talán a Dicsőség (2016) munkafolyamata volt a leghosszabb, mert nagyon sok lehetőségünk volt a saját stúdiónkban a kísérletezésre. Sokat tanultunk magunkról, a dalokról, a zenei világunkról, még ha ez nem is tett minden dalnak jót végül. Tudod, a lemezfelvételeink addig inkább voltak afféle dokumentációk: az adott dalok tartottak valahol, mire a stúdióba értünk velük, de korántsem voltak készen. Mára azért tényleg könnyebb a dolgunk, nem kell figyelnünk a stúdióórákat, hiszen a saját terünkben dolgozhatunk.
Ha egyszer majd filmet készítenek a zenekarról, kire bíznád a főszerepet? Miért?
Nincs főszereplőnk, sőt, alighanem még az sem mondható, hogy a színpadon látható zenekar az, amiről egy ilyen, a 30Y-ról szóló filmnek beszélnie kellene. Hiszen az, amit 30Y-nak nevezünk, inkább közösségként működik, amiben alkotók, az alkotást segítő-támogató emberek, és a zenekar közönsége mind aktívan és lényegi módon vesznek részt. Annyi van csak, hogy a dalokat konkrétan mi négyen szólaltatjuk meg.
Vannak olyan dalok valahol összegyűjtve, amik végül nem kerültek kiadásra, nem játszottátok koncerten? Ha igen, azért mert valahogy nem álltak össze, vagy ugyan szeretitek őket, de mégsem gondolnátok, hogy a közönség elé tárjátok?
Sok dalkezdemény nem is jut el odáig, hogy dal legyen, nehéz megfogni, hogy miért nem: de talán a leginkább azért, mert egyszerre és együtt kell felismernünk valamiről, hogy az dal. Ha ez a közös élménye nincs meg az alkotásnak, akkor az a zenei gondolat elveszik a mi számunkra.
Melyik az a dalotok, amit a legjobban, illetve legkevésbé szerettek játszani?
Nekem nincs ilyen viszonyom a dalainkhoz: mindet szeretem játszani, ha érvényes közlést találok bennük. Vannak dalok, amik akár éveket pihennek, aztán egyszer csak bekerülnek a repertoárba, mások kihullanak, megint mások állandó szereplői a koncertjeinknek.
Mit értesz az alatt, hogy „a Balaton a bukottak tengere”?
Mondjuk metaforának: a „magyar tenger”, szokták mondani, ami valami olyasmi, mint a Tanú című filmben a narancs, ami valójában citrom, de mi narancsnak akarjuk hinni, legfeljebb kicsit sárga, kicsit savanyú. A Balaton is így végtelen, sós víz: hogy véges és édes, mi mégis ehhez kötjük a vágyainkat, álmainkat, kalandjainkat, identitásunkat – ehhez a nem-létező valósághoz.
Kik azok a költők – a magyar és a világirodalomban is -, akiket nagyra tartasz?
A klasszikus szerzők közül Ady Endre költészete az, ami berántott, megszólított, amit gimisként nem tudtam letenni, aztán József Attila. A mai kortársak közül Kemény István szövegeit olvasom a legtöbbet mostanában. De éppen a költészet napjára jelenik meg idén egy Poket-kötet, egy versválogatást csináltunk Kapával (Mucsi Zoltánnal) és Vecsei H. Miklóssal. Arra gondoltunk, talán önző módon, hogy a barátságunknak lehetne lenyomata az, hogy összegyűjtjük egy kötetbe a kedvenc magyar verseinket.
Tanítasz a PTE-n. Milyen tanárnak tartod magad? Mit gondolsz, milyennek tartanak a hallgatóid?
Kritikus vagyok magammal szemben, főleg, hogy Epi (Dr. Andl Helga nevelésszociológus, Beck Zoli felesége) nagyon jó oktató, látom a napi gyakorlatban azt, ahogy következetes és törődő a hallgatóival, az előadásai pedig tartalmi és módszertani tekintetben is alaposan átgondoltak. Ehhez képest én szétszórt és következetlen vagyok – de remélem, azért a hallgatók számára is érdekes és izgalmas gondolatokkal foglalkozunk a kurzusokon.
A koncertek elmaradása a vírushelyzet miatt sok zenészt arra bírt, hogy megszólaljon, állást foglaljon – elég nagy viták kerekedtek a közösségi oldalakon. Ti hogyan éltétek meg ezt a karanténidőszaknak nevezett helyzetet?
Minket mindig az alkotói tér izgatott igazán, a nyilvánosságot, sikert ennek következményeként látom. Önmagában sikeresnek lenni üres cél, felesleges ostobaság – a celebritás-élmény sosem vonzott bennünket. Szóval alapvetően dolgoztunk: dalokat írtunk, megírtuk a Csongor és Tünde zenéjét a Bóbita Bábszínház számára, most egy Shakespeare-átirat zenéjén dolgozom, Szűcs Krisztiánnal (HS7) és Csengey Balázzsal Cseh Tamás-dalok rekonstrukcióján dolgozunk, Zaza az elektronikus zenei térben mélyült el, Ádi kis „szobazene” sorozatot indított, Sárközy Papa klasszikus zenész növendékeit tanítja, könyvek anyagán dolgozom közben, és persze, tanítok online az egyetemen; szóval sokféle dolgot csinálunk, olyanokat, amelyek érdekelnek bennünket, és amiről azt gondoljuk, van valami legalább számunkra lényegi közlésértéke. Szóval ahogyan eddig is: hagyjuk, hogy mások töltsék meg a pletykalapokat, a televíziós vetélkedőket.
A 20. szülinapra szánt Ipszilon című könyv bemutatása ugyan elmaradt, de van-e már ötletetek arról, hogy hogyan, milyen programok keretein belül pótoljátok az eseményt? Terveztek-e a könyvnek folytatást?
Azért most lehetetlen a konkrét tervezés. A 30Y húsz éves turnéja kimaradt, vagy legalábbis tolódik: majd huszonegy vagy huszonkét éves koncertsorozat lesz: tulajdonképpen mindegy, mert nem az volt a célunk, hogy önmagunkat ünnepeljük, hanem az, hogy valódi dalokat játszunk valódi embereknek – és ez biztosan megtörténik.
A már fentebb említett Poket-kötet bemutatására 04. 10-én kerül sor. Ha kedved van csatlakozni, azt az alábbi linken teheted meg.
