Emlékek a gyerekkorodból, azaz a mesékről és a rajzfilmekről

Emlékeztek arra a megnyugtató érzésre, mikor nem kellett arra gondolni, hogy mennyi teendőd van, csak reggel leültél a TV elé, és nézted az aktuális gyerekcsatornát? Igen, én is emlékszem rá. Ez a hívogató gyermekkor szerintem rengeteg embernek hiányzik. Meghatározó volt mindenki számára a mese szó. Rengeteg élmény köt minket ehhez a kifejezéshez, a képzeletünk csak úgy szárnyalt azon, “mi lenne, ha én lennék annak a mesének a főszereplője”. Nekem személy szerint rengeteg ilyen élményem volt, mindig el tudtam képzelni magam sellőként, királynőként, akár még egy lóként is. 

De az évek teltek és teltek, egyre inkább felnőttünk, és háttérbe szorult minden, ami régen elengedhetetlen volt számunkra. Megkérdeztem néhány ismerősömet (15-20 éves korosztályból), hogy ők mit gondolnak a mesékről, rajzfilmekről, és mi változott gyerekkoruk óta.

Mennyire voltál “mesefanatikus”? Keveset néztél, vagy “minél több, annál jobb”?
Laci: Sok mesét néztem, volt, hogy egész nap a tévé előtt ültem. Viszont kevés kötötte le igazán a figyelmemet.
Adri: Nagyon sok mesét néztem, és a mai napig megnézem a legújabbakat, persze, ha az időm is engedi.
Bíbor: Elég sok mesét néztem, de nem mindegyiket szerettem. Kisebb koromban csak egy mesecsatornánk volt, szóval körülbelül azt néztem, ami éppen ment, ezek között persze volt néhány kedvencem.

Voltak olyan mesék vagy mese jelenetek, amiket ki nem állhattál?
Laci: Nem voltak olyan mesék.
Adri: Nem emlékszem ilyen mesére.
Bíbor: Volt néhány, ami nem tetszett. Talán ami engem nagyon “lesokkolt”, és a mai napig rossz érzéssel tölt el, olyan mese csak egy volt. Bibliai történeteket dolgozott fel, amivel nincsen semmi baj, de szerintem nem gyerekeknek kellett volna leadni. Körülbelül az jött le belőle, hogy az emberek folyamatosan meghalnak, és hogy milyen rossz a világ, nem nagyon emlékszem semmi pozitívra ezekből.

Milyen típusú mesék voltak a kedvenceid?
Laci: Minden fajtát megnéztem, ami érdekelt. De legjobban a focis mesék vonzottak.
Adri: Kiskoromban inkább a régebbi meséket szerettem. Például: A kockásfülű nyúl, Frakk, ilyenek. Aztán később már Eperke, Winx és az ehhez hasonló mesék voltak az abszolút kedvenceim.
Bíbor: Általában mindig olyanokat szerettem, amik szürreálisak voltak, vagy másik világban játszódtak, esetleg varázslatok és csodák történtek benne.

Voltak emlékezetes jeleneteid a mesékből?
Laci: Nagyon emlékezetes nincs, viszont sok, eléggé izgalmas jelenet maradt meg bennem.
Adri:  Igen, voltak, van amelyikre a mai napig emlékszem. Például: az Eperke jeleneteiből egy csomó megvan.
Bíbor: Emlékszem, hogy sokat néztem a Mia és Én című mesét, és az első évad vége annyira meghatott, nagyon jól megcsinálták. Mondjuk a második évadot már annál kevésbé, ami elég szomorú lett számomra.

A mesenézés eléggé befolyásolhatja a gyermekkort. Neked tett valamit hozzá a személyiségedhez, vagy változott valami általa?
Laci: Eléggé sokat tett hozzá. Egy focis mese (névszerint: Inazuma Eleven) inspirált engem nagyon arra, hogy kapus legyek, és tanított meg arra, hogy sosem szabad feladni.

Adri: Szerintem semmi nem változott tőle, annyi, hogy kisgyerekkoromban a hercegnős mesék miatt azt hittem, hogy a valóság is olyan, mint egy hercegnő élete. Azóta rájöttem, ez nem így van. 🙂

Bíbor: Nekem a mesék egyfajta menedéket jelentettek minden rossz ellen. Ha szomorú vagyok: mesét nézek, ha fáradt vagyok: mese, és így tovább. Szerintem ha nem néztem volna meséket, akkor nem szeretnék történeteket írni és karaktereket kitalálni.

Rengeteg tini, illetve felnőtt néz a mai napig is ilyen tartalmakat. Te is közéjük tartozol? Ha igen, mennyire változott az ízlésed a mesék terén?
Laci:
Én manapság egyre kevesebb mesét nézek (talán az egyetlen, amit nézek az a Clone Wars), de igazából már más mesét nem nagyon nézek, közel sem érdekelnek annyira, mint régen.
Adri: Mai napig is nézek meséket. Igazából, megnézek többféle mesét is még mindig.
Bíbor: Mostanában nem nagyon érek rá meséket nézni, inkább képregényeket olvasok, de szerintem az is a meséknek köszönhető. Az ízlésem annyiban megváltozott, hogy most már a komolyabb témák érdekelnek.

Mi a véleményed arról, hogy a mai gyerekek kevesebb mesét néznek?
Laci: Szomorúnak tartom, részben azért is, mert a mesék minősége nem üti meg azt a szintet szórakoztatás szempontjából, mint anno amiken én nevelkedtem fel, például: Johnny Test; Bátor, a gyáva kutya; Shaolin leszámolás stb. Ezért érthető, hogy a gyerekek nem néznek már annyi mesét. Igaz, hogy a régebbi meséknek a mai napig jönnek ki folytatásaik, mint például a SpongyaBob, de az sem nyújtja már azt az igazi szórakozást, mint amit régen.
Adri: Szerintem inkább meséket kellene nézniük, minthogy a szociális média felületein tevékenykedjenek.
Bíbor: Én nem tudtam erről, hogy a mai gyerekek kevesebb mesét néznek, legalábbis az én tesóm biztos, hogy nem néz kevesebbet, mint én. Erről így nem sok mindent tudok mondani.

Nektek mi volt a kedvenc rajzfilmetek? Mit gondoltok a mesék stílusának változásáról?

Hozzászólások