Mennyiszer halljuk, hogy a mi generációnk folyton a telefonját bámulja. És igen, valóban így van, de vajon igazat adhatunk-e annak, aki szerint ez egy negatív dolog? Mert szerintem nem feltétlenül az. Például mennyi új embert és eszmét ismerhetünk meg, mennyi hozzánk hasonló személyre bukkanhatunk rá, és hány véleményvezért fedezhetünk fel és követhetünk be, csupán pár perc alatt.
Én is így találtam rá Kemény Gabriellára az Instagramon. Tetszett, hogy mennyi mindennel foglalkozik: zenél, kiáll a fiatalok mellett, érdekli a feminizmus, megosztja saját gondolatait és tapasztalatait a világgal (legyen az pozitív vagy éppen negatív élmény), és természetesen nem utolsósorban ír. Verseivel nem csak az oldalán, de a könyvesboltok polcain is találkozhatsz, hiszen 2018-ban jelent meg a Zsebuniverzum című első verseskötete, mely egyértelmű sikert aratott az olvasók körében. Különleges benyomással volt rám ez a huszonéves fiatal lány, éppen ezért döntöttem úgy, hogy írok neki. Sajnos, sem az időnk nem engedte volna, sem a vírus, hogy találkozzunk, de így is megválaszolta pár kérdésemet online formában a munkásságáról, a jövőjéről, és persze arról, hogy mennyire tartja magát influencer-nek.
Mennyire határozta meg a középiskola az életedet?
Mivel a legtöbb versem erről az időszakról szól, illetve a traumáim és nagy felfedezéseim jelentős része ezekből az évekből származik, ezért arra következetek, hogy nagyon meghatározó volt a számomra. Kevés dologban hasonlítok a gimis Gabira, sokkal kevesebb komplexus és megfelelési kényszer fojtogat, és sokkal mélyebb az önismeretem, mint akkor, illetve sokkal tudatosabb lettem. Viszont az önreflexió igénye és az állandó inspiráltság érzése szerencsére már akkor is jelen volt. Azért nehezen ismernétek rá a sarokban szorongó, szomorú, 16 éves Gabira.
Mit mondanál a 16 éves énednek?
Jó úton vagy. Nemsokára sok embernek fog számítani, amit csinálsz. Nem vagy csúnya, nem vagy értéktelen, nem vagy feledhető. Alig várom hogy ideérj, és megtapasztald azt, ami most velem történik. Szeretni fogod magad, szeretni fogod a létezést. Ünnepelni fogod a reggeleket. Tarts ki, esküszöm, meg fogja érni.
Mióta írsz nem csak az íróasztalfióknak? Mi ösztönzött arra, hogy közzétedd a verseidet, hogy “instaköltővé” válj?
Sohasem írtam a fióknak, mindig úgy éreztem, hogy akkor teljesedik ki az alkotás, amikor közönségre talál. Kezdetben még csak online és nyomtatott irodalmi folyóiratokban jelentem meg, az Instagram utána jött. Egyformán érdekel a saját, írásból következő terápiám, mint a hatás, amit másokból kiváltok vele. Ilyen módon nekem a publikálás nem volt egy nehéz mozdulat vagy nagy mérföldkő. Azt hiszem, hogy ebben szerencsés vagyok – sokan küzdenek a nyilvánosságtól való félelmükkel, bármilyen tehetségesek is legyenek.
Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik szintén művészek szeretnének lenni?
Nem tudom, hogy művész vagyok-e attól, hogy az alkotás szerves részét képezi az életemnek, hiszen nem adtam oda az életem a művészetnek, nem az írás képezi a tanulmányaim célját, nem ez az a terület, ahol a leginkább motivált vagyok. Nehezen tudok erre válaszolni, szerintem mások hívhatnak engem művésznek, ha jólesik nekik, de én magamat nem nevezhetem annak. Szóval a válaszom valami ilyesmi: ne művész akarj lenni, hanem alkotni akarj.
Honnan jött az ötlet az angol nyelvű oldaladhoz?
Az angol oldalamat akkor kezdtem el építeni, amikor eldöntöttem, hogy ősztől Londonban élek majd. Nagyon, nagyon messze vagyok még attól, hogy jól írjak angolul, de tervezek eljárni itteni kreatív írás kurzusra, illetve minél több angol szépirodalmat olvasni, hogy nagyobb legyen az eszköztáram, és ne legyenek brutális stilisztikai és nyelvi hibáim, mint most még.
Mi a terved a jövőre nézve? Esetleg szóba jöhet-e a második köteted, a Másfeledik nyomtatásban való megjelenése?
A Másfeledik csupán egy egyszeri, pdf-alapú projekt volt, amelynek a megvásárlásával a követőim a kiköltözésemet könnyítették meg – ezúton is nagyon szépen köszönöm nekik a nagylelkűségüket. De igen, a második kötet mindenesetre úton van, szinte elkészültem vele, most kiadót keresek hozzá, remélem, ősszel végre sikerrel járok.
Van-e olyan költő, aki miatt megszeretted az irodalmat, az írást?
Petri György, Pilinszky János, József Attila, Ladányi Mihály, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Kemény István nagy hatással voltak rám.
Mennyire érzed magad influencernek?
Ha influencer alatt véleményvezért értünk, akkor nagyon is. Tudomásom van róla, hogy többen elkezdtek leszokni a cigarettáról a hatásomra, illetve bizonyos posztjaim hatására nem követett el egy lány öngyilkossági kísérletet. A társadalmi igazságosság, az empátia, a függőség- és menekülésmentes életmód az, amit igyekszem képviselni, még ha olykor hibázom is. Ha influencer alatt termékkatalógust értünk, akkor semmiképp nem vagyok az.
Mi ad kitartást ahhoz, hogy szembenézz az esetleges negatív kommentekkel, kritikákkal?
Azt gondolom, hogy ha engem idegen emberek megjegyzései zavarnak, akkor azzal nem nekik van dolguk, hanem nekem kell magamba néznem. Miért vagyok ilyen bizonytalan? Miért ennyire fontos, hogy mindenki kedveljen? Ezek a fontos kérdések. Azt gondolom, hogy az ego háttérbe szorításával és a tudat lassú tisztulásával megszűnnek az ilyen problémák. Még nem érkeztem meg, de úton vagyok a béke felé.
Még egyszer szeretném megköszönni Gabinak, hogy egyáltalán visszaírt nekem, és kívánok neki sok sikert. Remélem, hogy a nevével a jövőben egyre többször találkozunk majd!
Kedves Olvasó, Te pedig ne felejtsd el, hogy fontos, kiket követsz a közösségi oldalakon. Ha az interjú alapján szimpatikus volt neked Gabi, kövesd be az Instagramon!
https://www.instagram.com/kemenygabriella/?hl=hu
