Deákosok véleménye az idei különleges érettségiről

Az idei érettségi menete mindenki számára szokatlan volt, és ez nagyobb koncentrációt igényelt. Minden diák máshogy élte meg a vizsgákra való felkészülést, volt, akinek jól jött a karantén, és volt, aki inkább bejárt volna az iskolába. Ezzel kapcsolatban készítettem interjút néhány végzős diákkal.

Védőmaszkot viselő diákok a matematika írásbeli érettségi vizsgán a debreceni Ady Endre Gimnáziumban 2020. május 5-én. – fotó: Balázs Attila / MTI

Hogy érzitek mennyire sikerült jól megírnotok az érettségit?

Buda Nikolett: Őszintén, elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a matek és a töri jól sikerült, de a többinél nem igazán tudom eldönteni. Nem érzem őket borzalmasnak, de így visszagondolva, jobban is meg tudtam volna írni.

Nagy-Mikola Sándor: Úgy érzem, hogy sikerült az elvárásaimnak megfelelően megírnom az érettségit. 

Mucsi Barna: Lövésem sincs. Hármas és ötös közé sorolnám mindegyiket, de nem tudnám megmondani.

Ménesi Flóra: Őszintén, nem tudom megítélni. Mivel alapvetően sokat készültem, mégis a tudásnak a töredékét kérdezik csak, ezért kicsit fura az egész, olyan felesleges erőbefektetésnek érződik. Az emelt magyar nehéz volt, hiába arra készültem a legtöbbet, a legjobbnak pedig a matekot és az angolt érzem, pedig azokra tényleg kevesebbet tanultam. Bár ez egyfajta irónia is… A töri elment, igazából lehetett volna nehezebb, de én is írhattam volna jobbat. Amennyire az aktuális helyzetben tudtam, annyira szerintem odatettem magam.

Kozma Miklós: Úgy érzem, jól sikerült, fair feladatsornak gondolom, de majd kiderül, valójában milyen lett. 

Tóth Viktória: Minden tantárgyban volt könnyebb és nehezebb feladat is, igyekeztem a legjobb tudásom szerint megoldani ezeket. Egyelőre úgy érzem, hogy a médiaérettségim sikerült a legjobban. Remélem, hogy a többi tantárgyból is jó eredményeim lesznek.

Pozitív vagy inkább negatív hatással volt a karantén a felkészülésetekre?

Ménesi Flóra: Negatív, abszolút. Összezárva lenni a családommal megnehezítette az itthoni készülést, meg természetesen a szabad mozgástér, a szabadság tudatának hiánya. Alapvetően a távoktatás is nehéz volt, hiába vannak igazán jó tanáraim, egyszerűen ki kell mondanom, hogy közel sem annyit kamatoztam az itthoni tanulásból, mintha bejártam volna. Megcsináltam a kiadott feladatokat, készültem, de valahogy mégsem érzem, hogy annyira effektív lett volna – de komolyan nem hibáztatom a pedagógusokat, hiszen ez nekik is gyötrelmes. Igazából tehát megnehezítette, mert a saját magam által beosztott tanulási idő sem létezett, mire magamtól nekiültem volna készülni, már csak fáradt voltam, ami persze a bezártság meg a beadandók eredménye. De igyekeztem, és becsülettel csináltam mindent, amit kértek a tanáraim. 

A középszintű magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga tételfüzete egy diák padján a Debreceni Ady Endre Gimnáziumban 2019. május 6-án. – fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Tóth Viktória: A pozitívum az, hogy szinte csak az érettségi tantárgyakra kellett készülni, és magunk oszthattuk be az időnket. Nehezítette a felkészülést viszont, hogy az utolsó hónapokban nem tudtunk találkozni személyesen a tanárokkal, és csak online formában tudták elmondani a jótanácsaikat.

Kozma Miklós: Abszolút negatív, több anyagot sem tudtunk befejezni úgy, ahogy kellett volna. Szerintem sokkal több múlt az egyéni szorgalmon, mint a korábbi években, mert szinte teljesen magunkra voltunk utalva. A számtalan bizonytalanságról nem is beszélve. 

Buda Nikolett: Sajnos inkább negatív hatással. A figyelmem gyakran és nagyon könnyen elkalandozott olyan dolgokra is, amik nem kellettek az érettségihez. Bevallom, az elején még pozitív voltam ezzel az otthoni felkészüléssel kapcsolatban, de egy idő után már egyre fogyott a lelkesedésem…

Nagy-Mikola Sándor: Így, hogy nem volt szóbeli, szerintem jó volt, hogy több időt tudtam beosztani, viszont nagy mennyiségű tananyag esetén hiányzott volna a tanárokkal való személyes találkozás. 

Mucsi Barna: Ennél pozitívabb hatással semmi sem lehetett volna erre az egészre. Semmi sem terelte el a figyelmemet a felkészülésről, és így könnyedén tudtam a tanulásba fektetni az energiámat.

Mennyit stresszeltetek rajta? Megérte? 

Nagy-Mikola Sándor: Igyekeztem nem stresszelni, de néha azért nehéz volt nyugodtnak maradni. Viszont úgy érzem, hogy ennyi aggódás kellett.

Kozma Miklós: Mire elérkezett maga a vizsga, már kevesebbet, mint a megelőző hetekben. Egy egészséges mértékű stressz szükséges, de messze túl sok nyomás van ránk helyezve a gimnáziumi évek alatt, mikor az érettségiről van szó.

Buda Nikolett: Ó, rengeteget. Nagyon “izgulós” vagyok, így szinte rosszul voltam előtte a stressztől. Azt, hogy megérte-e, még nem tudom, de nagyon remélem.

Tóth Viktória: Ez mindenki számára egy különleges helyzet volt, ezért természetesen izgultam, mert sokáig azt sem tudtuk, hogy mikor és milyen formában lesz az érettségi. Viszont az első nap után sokkal nyugodtabb lettem, és rájöttem, hogy nem kell emiatt stresszelni, hanem csak nagyon oda kell figyelni a feladatok megoldására.

Mucsi Barna: Nem eleget, mégis túl sokat. Azon stresszeltem leginkább, hogy nem voltam ideges. 

Ménesi Flóra: Sokat. Próbáltam lerázni olyanokkal, hogy nem nagy dolog, négy éve erre készülök, menni fog… De ez nem volt bennem, mikor megláttam a papírt. Igazából elárulom, hogy a “nem nagy dolog, megoldom” egyik pillanatban átcsapott olyan idegességbe, hogy pontosan egy héttel az emelt magyar előtt nem tudtam aludni éjszaka, gyomoridegem volt, mert realizáltam, hogy mindjárt itt van. Aztán megint csak nyugtattam magam, és így tovább, teljesen hullámzó volt ez is. Megérte-e? Jó kérdés… Lényegében nem. De az a fajta ember vagyok, aki rengeteget vár magától, tehát én nem igazán vagyok elégedett, habár eredményeket nem tudok még.

Védőmaszkot viselő diákok a történelem írásbeli érettségi vizsgán a fővárosi Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumban 2020. május 6-án. – fotó: Balogh Zoltán / MTI

Felmerült, hogy elhalasztják az érettségi vizsgákat. Ti minek örültetek volna jobban? Ha elmarad vagy ha megtartják?

Tóth Viktória: Ha járvány kezdetén, márciusban született volna meg a halasztás döntése az nem érintett volna olyan rosszul, mintha az érettségi előtti napokban döntöttek volna erről. Áprilistól az eredeti időpontra készültem, és akkor már nem örültem volna, hogy elmarad az érettségi, mert utána már csak felejtettem volna.

Mucsi Barna: Mivel én arra alapoztam a négy évemet, hogy ellődörgök szabadon, és majd az érettségit megnyomom, ezért én igazán nem bánom, hogy végül megrendezésre került.

Ménesi Flóra: Ez egy olyan kérdés, amire nem igazán lehet jó választ adni. Azon a véleményen voltam és vagyok is, hogy nem hagyhatnak papír nélkül ennyi embert, az érettségi igenis kell. Szóval semmiképp sem akartam, hogy ne tartsák meg, bár én örültem volna egy kis extra időnek, hogy vége legyen ennek az apokaliptikus helyzetnek. Mindenestere örülök, hogy túl vagyunk rajta, de a vizsgakörülmények frusztrálóak voltak, nem tagadom. Az a másfél hónapos távoktatás pedig nem segített, a bezártságággal együtt… De ezt dobta a gép, tényleg, legalább túlestünk rajta. Menni kell előre, szeptemberben egyetem.

Buda Nikolett: Eleinte azt gondoltam, az lenne a legjobb, ha elhalasztanák, de így visszagondolva sokkal jobb volt az, hogy most túlestünk rajta. A karantén alatt annyi minden miatt izgultunk, jóleső érzés az, hogy végeztünk ezekkel.

Nagy-Mikola Sándor: Jobban örültem volna, ha halasztanak rajta, még ha nem is sokat. Viszont most már örülök, hogy túlvagyok rajta.

Kozma Miklós: Én az elhalasztás mellett döntöttem volna. Nem értettem, hogy miért teszünk úgy, mintha ez az utolsó másfél hónap ugyanúgy ment volna, mint korábban. Nem így történt, nem volt annyi és olyan minőségű óránk, mint bent az iskolában, nem tudtunk olyan intenzitással készülni. Sokan óriási veszélynek lettek kitéve, és nem gondolom, hogy a „jövőre is meg lehet csinálni, ha most nem akarjuk” valódi opció. 

Tavaly ilyenkor milyennek képzelted az érettségi időszakot?

Kozma Miklós: Ehhez semmiben sem hasonlónak. Azt gondoltam, ugyanúgy fog lemenni ahogy az eddigi években. Senki nem tudott volna felkészíteni erre minket. 

Mucsi Barna: Sokkal rosszabbnak. Úgy gondoltam, hogy mindenki vért izzad, sír, és minden nap csak tanulás… Ezek közül csak az utóbbi valósult meg, szerencsére.

Ménesi Flóra: Stresszesnek, persze. Én annyira vártam a bolondballagást, a végzős búcsúztatót, az utolsó órákat, a ballagást és a szerenádot…. A bankettet. De ezeket mind elvették tőlünk. Nem azért mondom így, mert konkrétan rá tudok mutatni egy “bűnösre”, de ilyen érzést kelt az egész. Ez mind teljesen mássá tette volna ezt az időszakot, szerintem kellett volna ez egy ilyen vizsgasor előtt. 

Buda Nikolett: Egyértelmű, hogy nagyon nem így. Azt képzeltem el, hogy minden úgy fog menni, ahogy már láttuk a nálunk idősebbek esetében. Szerenád, bolondballagás, majd a rendes ballagás. El tudtunk volna búcsúzni a tanárainktól és diáktársainktól, de ezek sajnos elmaradtak. Azt hiszem, ez a rész a legfájóbb számomra ebben az egészben. Kimaradt a lezárás.

Egy diák az érettségi vizsgán a fővárosi Szerb Antal Gimnáziumban 2020. május 4-én. – fotó: Árvai Károly / MTI

Tóth Viktória: Tavaly még úgy gondoltam, hogy lesz nekem is tanárbúcsúztatóm, bolondballagásom, mehetek szerenádozni és meghívhatom a rokonaimat a ballagásomra. Az írásbeli vizsgák után körülbelül egy hónapom lett volna felkészülni a szóbeli vizsgákra. A banketten az osztállyal, osztályfőnökünkkel és a meghívott tanárokkal közösen ünnepeltük volna meg a sikeres érettségit. Viszont sajnos ezek elmaradtak, legtöbben otthon „karantén ballagást” tartottunk, talán majd a bankettet pótolni tudjuk, viszont a többiről le kell mondanunk.

Nagy- Mikola Sándor: Tavaly még azt gondoltam, hogy egy sima átlagos érettségim lesz, mindenféle különlegesség nélkül.  

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Nagy-Mikola Sándor: Azt tervezem, hogy a következő tanévet az SZTE kommunikáció és médiatudomány szakán kezdem, viszont addig is kihasználom a szabadidőt, ami most rendelkezésemre áll. 

Ménesi Flóra: Egy szóval: egyetem. Nálam sosem merült fel, hogy nem megyek egyetemre, és egyszerűen (visszacsatolva egy előző kérdéshez) megőrjített az esetleges évhalasztás gondolata, hogy nem érettségizünk, ezért is volt fontos. A Szegedi Tudományegyetem magyar és spanyol nyelv és kultúra tanára szakra jelentkeztem. Szeretném továbbra is párhuzamosan tanulni ezt a két tárgyat, így ez a szak tűnik a legideálisabbnak. Aztán majd kialakul, milyen állásom lesz a jövőben.

Tóth Viktória: Első helyen az SZTE kommunikáció és médiatudomány szakára szeretnék menni, de ha ez nem sikerül, akkor egy televíziós műsorkészítő felsőoktatási szakképzésre jelentkeztem. Vár rám még egy nyelvvizsgának és a jogosítványnak a megszerzése. Szeptembertől pedig jelentkeztem egy OKJ-s fotós tanfolyamra.

Kozma Miklós: Bécsben tervezek továbbtanulni, közgazdasági szakon, és külföldön is szándékozom maradni.

Buda Nikolett: A Színház- és Filmművészeti Egyetem Drámainstruktor szakára szeretnék menni, és most még benne vagyok az alkalmassági vizsga folyamatában. Nagyon remélem, hogy felvesznek a végén. Habár a bejutás nagyon nehéz, de én pozitív vagyok vele kapcsolatban.

Mucsi Barna: Mérnökinformatikára megyek tovább – ha felvesznek -, és onnan, ameddig ellátok. Ilyen–olyan, programozás, esetleg valami kis robotika, talán egy saját vállalkozás.

HAGYJ VISSZAJELZÉST

Ide írd a hozzászólásod!
A neved helye
This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.