Interjú a chilei nagykövettel és a Cervantes Intézet igazgatójával

Ugyan most mindannyian kénytelenek vagyunk otthon maradni, nagyjából egy hónappal ezelőtt lehetőségünk adódott interjút készíteni a chilei nagykövet asszonnyal, María Veroníca Chahin Sarah-val, illetve a Budapesti Cervantes Intézet igazgatójával, Javier Valdivielso Odriozolával. Mindketten azzal a céllal jöttek Szegedre, hogy az SZTE Hispanisztika tanszéke által szervezett spanyol nyelvű, illetve a spanyolajkú kultúrák sokszínűségének bemutatására törekvő tanulmányi verseny helyezettjeinek díjait átadják. Emellett hivatalosak voltak a chilei művész, Marcela Trujillo kiállításának megnyitójára, amely a TIK-ben került megrendezésre február 28-án. Az verseny szervezőinek, különösen Jancsó Katalin tanárnőnek hála meghívást kaptunk a kiállítás megnyitójára, és mivel két deákos diák, Palócz Klaudia és Kovács Norbert (11. g) érdekeltek voltak az eredményhirdetésben, így ők is velem tartottak az interjúra, ahogyan Bató Ágnes tanárnő is.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Milyen végzettség/képesítés szükséges ahhoz, hogy valaki nagykövet legyen? És ahhoz, hogy a Cervantes intézetet vezethesse?

María Veroníca Chahin Sarah: Ahhoz, hogy valaki Chile nagykövete lehessen, el kell végeznie egy diplomataképzést. Nekünk van a legtekintélyesebb diplomáciai képzésünk. Elég szigorú követelményeknek kell megfelelnünk, hogy bejussunk. Először is rendelkeznünk kell egy egyetemi diplomával – én például a chilei egyetemen végeztem jogászként -, utána át kell mennünk egy sor vizsgán: szóbeli, írásbeli, pszichológiai vizsgákon, illetve nyelvvizsgákon is. Ezt követi egy nagyjából kétéves képzés a diplomatapályán, majd később a közösség szolgálatába lehet állni a külföldi kapcsolatok ápolásával.

Javier Valdivielso Odriozola: Ahhoz, hogy a Cervantes Intézet egyik központját vezethessük, meg kell felelni egy nyilvános pályázat feltételeinek. Mindenekfelett előzetes munkatapasztalattal kell rendelkeznünk a kultúra, az iskolavezetés vagy nemzetközi kapcsolatok terén, illetve bizonyos mesterképzéseknek is a birtokában kell lennünk.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Tehát a munkájához szükséges idegen nyelveket is beszélnie?

Javier Valdivielso Odriozola: Igen, a munkámhoz szükséges egy alapnyelv (mint az angol és a francia) ismerete, később pedig annak a bizonyos országnak a nyelvét is ismernem kell, ahol dolgozom.

María Veroníca Chahin Sarah: A mi esetünkben is így van, a nyelvtudás alapvető. Ugyan a diplomácia nyelve általában az angol, de kiemelten fontosnak tartjuk az olyan nagyköveteket, akik meg is tanulják azt az ország nyelvét, ahova ki vannak rendelve. A nyelv, akárcsak a gasztronómia vagy a történelem, a kultúra része, nekünk pedig az a feladatunk, hogy megismerjük az országot, ahol dolgozunk. Tehát a nyelv fontos eszköze a diplomatáknak. 

Szóval ezek miatt mindketten beszélnek egy kicsit magyarul? Mi a kedvenc szava?

María Veroníca Chahin Sarah: Igen, kicsit. Talán az: Igen, igen, persze. Na, de igen, beszélek franciául, angolul, svédül, arabul és németül, most pedig magyarul tanulok. Négy és fél éve érkeztem Magyarországra, értek is valamennyire magyarul – el tudok menni vásárolni, és egy egyszerű beszélgetés is megy. Nem az én nyelvem, de valamennyire elsajátítottam, mivel szerintem a nyelv egy fontos része a kultúrának. Így, hogy ennyi nyelven beszélek,  a magyar számomra meglepetés volt, mert ez az első, aminek nem tiszta a felépítése… Nos, igazából nekem olyan, mint a Rubik-kocka – sok kombináció szükséges a megoldásához. Szerintem éppen emiatt érdekes a nem magyaroknak.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Milyen a kapcsolatuk a magyar irodalommal?

María Verónica Chahin Sarah: Én imádom. Chilében talán a legnépszerűbb író Márai Sándor, akinek minden művét elolvastam, mielőtt Magyarországra jöttem, leginkább azzal a céllal, hogy kicsit jobban megérthessem annak az országnak a gondolkodásmódját, ahol élni fogok, mert korábban nem tudtam semmit Magyarországról. És igen, itt felfedeztem más szerzőket is, például Szabó Magdát. Jelenleg is egy magyar szerzőtől olvasok, de ez így van, mióta ide érkeztem. Tetszik, mert más módon látja a világot, és meg tudom érteni a történelmet, a kultúrát olyan írók műveit olvasva, akik abban az adott történelmi korszakban éltek. 

Javier Valdivielso Odriozola: Tisztelem, szerencsére elég sok spanyol fordítás készült magyar művekből, amik elértek Spanyolországba, illetve a latin világba, és ezzel elég nagy presztízst szerzett a magyar irodalom. A kiadók jó munkát végeztek a terjesztés terénl, így mostanra mondhatjuk, hogy népszerűvé váltak a magyar írók, legalábbis Spanyolországban. Vannak kifejezetten a magyar irodalommal foglalkozó szerkesztőségek, kiemelkedő gyűjteménnyel. Spanyolországban az ismertebb szerzők mellett, mint Márai, Esterházy és Kertész Imre – utóbbi kifejezetten népszerű -, kezdenek megjelenni a kortárs irodalom aktuális alakjai. A költészet terén akadnak hiányosságok, illetve a drámával kapcsolatban is, de a próza jelen van. Magam is olvasok, és ahogy a nagykövet asszony is mondta, az irodalom nagy jelentőséggel bír a kultúra szempontjából. Ahhoz, hogy egy országban dolgozhassunk, nagyon sokat segít a kultúra alapjainak megismerése. Összességében nagyon érdekesnek tartom a magyar irodalmat.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Bató Ágnes: Nekem is lenne egy kérdésem a nyelvvel kapcsolatban, ami engem személy szerint nagyon érdekelne, de fontos lehet mindenkinek, aki spanyolul tanul. Mit gondolnak a kasztíliai és a spanyol nyelv viszonyáról? Hogyan kezelik a spanyol nyelv különböző változatait Európában és Latin-Amerikában?

Javier Valdivielso Odriozola: Mind a kasztíliai, mind a spanyol kifejezés helyes. Egyik nem zárja ki a másikat. A spanyolnak van több megfelelője, akkor is, ha az argentinről, a mexikóiról vagy a chileiről beszélünk. Mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné. Spanyolországban régóta a kasztíliai spanyol az egyike az alapvető nyelveknek, de nincs több változata. Például a spanyol államon belül beszélhetünk a kasztíliairól – én baszk vagyok, és az esetek többségében általában a kasztíliai kifejezést használom. De ha például elutazom Spanyolországból, akkor spanyolként hivatkozom rá, mert tudom, hogy ez a nemzetközileg elfogadott kifejezés a nyelvre. És úgy gondolom, hogy ez így helyes.

Palócz Klaudia: Milyen lehetőségei vannak egy magyar diplomával rendelkező személynek az Ön országában?

Javier Valdivielso Odriozola: Hát, arra bátorítanálak benneteket, hogy tanuljatok Spanyolországban, de ugyanígy akarmelyik latin-amerikai országban, mert így spanyol nyelven szerezhettek végzettséget. Ne álljatok meg a magyar diplománál, mert az lehet, hogy nincs elismerve abban az országban, ahova majd menni szeretnétek. Keressetek olyan szakokat, ahol hivatalos nemzetközi végzettséget szerezhettek. Figyelmetekbe ajánlom a DELE, spanyolországi eredetű nyelvvizsgát, amelyet akár angol vagy francia nyelven is letehettek. Tehát nagyon figyeljetek oda erre. Leginkább azokra gondolok, akik kéttannyelvű képzésen vesznek részt, vagy akik speciális tagozaton vannak, mert ti emelt szintű nyelvtudásra tesztek szert, és nagyon fontos, hogy egy bizonyos szint elérése után vizsgát tegyetek, mert a B2 vagy akár C1 megszerzésével továbbtanulhattok angol, német, chilei vagy spanyol egyetemeken is. 

Fotó: Barna Gergely, iDeák

María Verónica Chahin Sarah: Részemről szeretném Önnek kiemelni, hogy ha a fiatal generáció érvényesülni szeretne ebben globalizálódott világban mind szakmai, mind magánéleti szempontból, a nyelvtudás elengedhetetlen. A különböző nyelvek ismerete  nemcsak a kommunikáció egyik módja, hanem a gondolkodásnak is. Ebben az értelemben látom, ahogy Magyarországon egyre jelentősebb szerepe van a spanyoloktatásnak. Személy szerint nekem két gyerekem van, és mindig azt mondom nekik, hogy a spanyollal és az angollal a világ bármelyik pontjára elutazhatnak. Tehát gratulálok a spanyol nyelvtudásotokhoz és arra biztatnálak titeket, hogy tanuljatok más nyelveket is a latin régióból: franciát vagy olaszt, mert véleményem szerint ez nagyon fontos a szellemi fejlődéshez, és a mai világban a karrieretekhez is. 

Kovács Norbert: Hogyan telik egy nagykövet napja?

María Verónica Chahin Sarah: Nem igazán a megszokott módon. Az ember úgy kel fel reggel, hogy nem is tudja, mit várjon. Felkelünk, és el is kezdünk dolgozni. Olvasunk, tanulunk, megbeszéléseket vezetünk, gyűléseken veszünk részt, megtesszük, amit az országunk kér, hogy tegyük meg. Kiemelten fontosak a személyes kapcsolatok, és hogy ismerjük a közeget, amiben dolgozunk, mert ha kérnek tőlünk valamit, akkor tudnunk kell, kitől kell azt megszereznünk, és hogyan érjük el a célunkat. Ez egy nagyon gazdag és szórakoztató élet, ahol az ember sok érdekes személyt ismer meg, ami egy kiváltság számomra, mivel a legjobb országokba van lehetőségem eljutni. Arra gondolok, hogy lehet tanulni, közel kerülni emberekhez, akik döntéseket hoznak, az ajtó nyitva áll előttünk, emiatt ez egy olyan munka, ami sok szabadságot ad, és sok múlik azon, mit akarunk csinálni. Ezen felül nagy felelősséggel is jár, mert ebben a pozícióban a nap huszonnégy órájában, egész évben valójában egy állam vagy, nem pedig egy személy.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Milyen felelősséggel jár az Ön munkája, Uram?

 Javier Valdivielso Odriozola: Az én munkább kicsit konkrétabb. A kulturális kapcsolatokról szól, nem a kimondottan a politikáról, habár az irodalom és a kultúra része a politikának is. Ez egy vezető munkakör, egy olyan központ irányítása a feladatom, amely több, mint harminc embert foglalkoztat és rendezvényeket szervez, összehangoltan működik különböző egyetemi tanszékek könyvtáraival. Tervben van a kulturális kapcsolatok keresése is a magyar kultúra egészét vizsgálva. Az a célunk, hogy egy állandó kapcsolatot hozzunk létre Spanyolországgal  és az egész latin világgal. Ez az egyik terület, amelyben van kapcsolat Magyarország és Spanyolország között, mert jelentős gazdasági befektetés valójában nincsen Spanyolországban. A politikai kapcsolataink jók, mivel mindkét ország az Európai Unió tagja, és a NATO-ban is szövetségesek vagyunk. A kultúra területén nyílhat még további lehetőség a kommunikációra és együttműködésre, és mi ezen dolgozunk. 

María Verónica Chahin Sarah: Egy nagykövet feladatai közé is beletartozik, hogy kultúra szempontjából is ismerje az országot éppúgy, mint politikai, gazdasági tekintetben is, hogy fenntartsuk a két adott állam szinte véget nem érő együttműködését.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Kipróbálták már a magyar konyhát? Van kedvencük?

Javier Valdivielso Odriozola: Van egy nemzetközi fogásotok, ami a gulyásleves, ami világszerte ismert és finom, és azt kell, hogy mondjam, a magyar ételek nagyon húsközpontúak. Az Atlanti-óceán partjáról jövök, így nekem hiányzik a hal, de ez csak az én problémám… Számos finom zöldséget használtok, illetve a közép-európai konyhaművészeti tradíciókat követitek; kifejezetten érdekesnek találom, hogy kissé a Balkánhoz, Közép-Európához, Ausztriához kapcsolódik az étkezési kultúra . Na igen, emellett az ország bármelyik városban fellelhető a nemzetközi konyha is, elsősorban Budapesten, ahol mi élünk,itt elérhetőek az ázsiai és a mediterrán ételek is. 

María Verónica Chahin Sarah: Számomra elbűvölő a magyar konyha. Jó annak, aki ugyanolyan klímájú helyről érkezik, mint ti. Egyetértek az igazgató úrral abban, hogy vannak balkáni vagy török hatások, ami nagyon érdekes. Az én kedvencem fogásom a káposzta és a tejföl, nagyon jellegzetes íze van a magyar fogásokban. Én is szeretem a gulyáslevest, a mákos desszerteket, de a gesztenyések is fantasztikusak. Ráadásul a desszertek nagyon édesek, ezért is imádom őket… Meg a halászlevet is szeretem egyébként. Illetve a fogások, amiket még nagyon szeretek, azok, amiket különböző alkalmakra készítenek, mint a tipikus karácsonyi menü, vagy a Nagyhétre készített étel. Bájosnak tartom, mert a gasztronómia szintén megmutatja a magyar értékeket.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Palócz Klaudia: Meglátogatták már a szegedi látványosságokat? Melyik tetszett Önöknek a legjobban?

María Verónica Chahin Sarah: Nézd, nem volt sok lehetőségem Szegedre jönni és körülnézni itt. Eddig négy alkalommal jártam Szegeden, de csak munkaügyben: meglátogatni az egyetemi központot Csikós Zsuzsannával (a Hispanisztika Tanszék vezetőjével), és együttműködni az egyetemmel, illetve tettem egy látogatást a polgármesternél, mikor idekerültem, mert ezt kívánta a protokoll. De bejárni a várost és felkeresni a nevezetességeket nem tudtam. De annyit elmondhatok neked, hogy Szeged egyike Magyarország legfontosabb városainak a diplomaták szerint, illetve a Szegedi Tudományegyetemnek és a Hispanisztika Tanszéknek remek hírneve van. Ezért sem lep meg, hogy ilyen sikeres iskolaújságotok van.

Javier Valdivielso Odriozola: Nekem ez a második alkalom, hogy eljöttem, mert nem sok ideje érkeztem Magyarországra, mindössze öt hónapja. Első alkalommal lehetőségem volt tenni egy sétát a városban Csikós Zsuzsannával és Lénárt Andrással (Hispanisztika Tanszék vezetőjével és adjunktusával), ami képet adott a városról, és nekem úgy tűnik, hogy látványos a helyi építészet, emlékszem egy fehér épületre, ami megegyezett egy ismert európai stílussal (a Reök-palotára gondolt az igazgató úr). Nagyon elragadó volt, és a zsinagóga is szép, a rakpart csodálatos, ez egy gyönyörű közép-európai város.

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Kovács Norbert: Van kedvenc szerzőjük vagy festőjük?

Javier Valdivielso Odriozola: Sok. A  képzőművészet terén Picassót mondhatnám neked. A spanyol irodalomból ha a költészetet nézzük, García Lorcát emelném ki és Nerudát, az ő lírája is alapvető. De tényleg sok kedvencem van.

María Verónica Chahin Sarah: Igen, a latin-amerikai irodalom nagyon gazdag… A kedvencem függ  a műfajtól. A magam részéről nagyon szeretem a költészetet, a történelmi regényeket, és most éppen a magyar irodalomra koncentrálok, ahogy mondtam. Nagyon szeretem Márai Sándort, Ady Endrét. Vagy például Lukácsot (John Lukács), aki a Budapest 1900-at írta. Szerintem a magyar irodalom nagyon hasonlít a mi világunk irodalmához. Azt hiszem, a lélek vagy a filozófia kifejezése a szavak, művek által nagyon sok közös vonást rejt, az irodalmat szubjektív tükörnek is tekinthetjük. Chile esetében ez szinte azonos  Magyarországgal, mert Chile, mint tudod, a természeti katasztrófák által leginkább sújtott ország. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy felkeljünk a porból és újrakezdjük. Ti is sok háborún, támadáson, traumatikus pillanaton estetek át a történelmetek során. Csodálatra méltó az alkalmazkodóképességetek. Úgy gondolom, hogy egy csomó közös dolog van az országaink között. Ráadásul, a magyarok is szeretik a bulikat. 

Fotó: Barna Gergely, iDeák

Hallottak esetleg bármilyen sztereotípiát a magyarokról, mielőtt idejöttek?

María Verónica Chahin Sarah: Nem, én nem. Sok országban éltem már, és közel harmincöt éve dolgozom a diplomatapályán, így nem szeretem az előítéleteket. Mert szerintem azok csak akadályoznak abban, hogy tanuljunk. Az emberekhez való hozzáállásomnak a lehető legnyitottabbnak és legelfogadóbbnak kell lennie, mert véleményem szerint minden embernek, országnak és kultúrának van mit tanulnia. 

Javier Valdivielso Odriozola: Egyetértek a nagykövet asszonnyal. Ebben a szakmában nem lehetnek előítéleteink, mert különben nem vagyunk felkészültek a munkára. 

Bató Ágnes tanárnő: Történt már Önökkel valami megdöbbentő, bizarr dolog, mióta Magyarországon vannak?

María Verónica Chahin Sarah: Nem tudom, mert őszintén szólva, így, hogy ennyi országban éltem már, nekem már semmi sem tűnik furcsának.

Javier Valdivielso Odriozola: Velem sem. Nem láttam semmi bizarrt. Úgy veszem észre, hogy egy kulturálisan konzervatív társadalomról van szó, jó néhány hagyománykövető szabállyal. Ez kissé meglepő számomra, miután Nyugat-Európa más nézőponttal, egy olyan polgári társadalommal rendelkezik, amely olykor haladóbb szemléletű, mint a magyar. Magyarország konzervatívabb jellegű nyelve egyedi, de ennek is van egy pozitív olvasata, hiszen egy olyan társadalom ez, amely fenntartja hagyományait és megvédi azt, amit magáénak vall.

Fordította: Ménesi Flóra; lektorálta: Bató Ágnes, Szabó Ákos, Novotny Katalin

HAGYJ VISSZAJELZÉST

Ide írd a hozzászólásod!
A neved helye
This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.