“[…] nous devrions pourtant […]” – C. BaudelaireEz az én reggeli imám:minden alkalommal,amikor ellenőrzöm a számláma születésed dátuma köszön rám,hisz ez a jelszavam.Nem gondolok már rád napközben,még sincs hajnal, mikor ne fájna,hogy nem látlak többémiközben utalok.Mint Lázár, aki felkel sírjából,előlépsz a számítógép kriptájábólés keserű szemrehányások közt szólsz hozzám,túlvilági megvetéssel,amelynek csíráját már életedben ismagadban hordoztad.Mit akarnak … Bővebben: Valerio Magrelli: Ez az én reggeli imám – a Festival d’italiano-ra készült fordítás