Interjú Baneth Andrással, iskolánk egyik legnagyobb támogatójával

Már többször is készítettünk sikeres Deákosokkal interjút, ezúttal pedig egy olyan emberrel beszélgettem, akire nemcsak karrierje miatt nézhetünk fel, hanem azért is, mert szívesen segíti iskolánkat.  

Fotó: Baneth András, speakerhub.com

Baneth András nevéhez fűződik például a Deákos Tehetségért Díj és az aktuális brüsszeli tanulmányút (elmarad) – természetesen Kühn Éva mellett, akivel szintén olvashattok majd interjút az iDeákon. 

András dolgozott az Európai Unió intézményeiben, saját vállalkozása van, blogger és gyakran tart előadásokat, sőt, már több bestseller könyvet is írt. Az alábbiakban kérdeztem a Deákos éveiről, a sikerhez vezető útról és a napjainkban végzett tevékenységeiről is. 

Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Programozó. Nagyon szerettem programozni, annak idején volt a Commodore 64 számítógép, állandóan azt gyűrtem, az volt a cél, hogy egyszer majd programokat írjak.

Miért választottad anno a Deákot?

Elsősorban a szüleim ötlete volt, de azért is, mert az angol oktatás ennyire jó. Teljesen egyedi dolog volt akkor a kéttannyelvű osztály. Én is abba jártam. Aztán bebizonyosodott, hogy jó döntés volt, mert rengeteg mindent adott: olyan szókincset, amit egyes területeken még az anyanyelvűek sem tudnak. Emellett pedig rengeteg mindent tanultam az angolszász kultúráról, aztán pedig jött a brooksi ösztöndíj is plusszként.

Fotó: Baneth András, speakerhub.com

Milyen élményeid vannak még a Deákról?

Nagyon pozitív emlékeim vannak. Lehet, hogy annak idején nem így éltem meg, de néhány év távlatából minden megszépül. Jó volt az osztályunk, a közösség. Mikor ide jártam, akkor néhány éve indult az iskola, így volt benne lendület, lelkesedés, lehetőségek, kísérletezés, és ez szerintem mind pozitívan hatott a tanárokra és a diákokra is.

Melyik egyetemre tanultál tovább és miért?

Jogásznak tanultam, amivel kapcsolatban kettős érzés van bennem. Egyrészt hasznos, sok területen jól jött az, hogy elvégeztem a jogi egyetemet, ugyanakkor sosem voltam igazán jogász. Nem akartam ügyvéd lenni, nem akartam szűk értelemben vett jogi témákkal foglalkozni. Ami elsősorban érdekel, az az oktatás, a kommunikáció, a képzés, tréningek illetve valamilyen szinten az online világ, és ezt az egészet egy vállalkozói szemmel nézve csomagolnám be. Tehát előadásokat, képzéseket tartani, akár online, akár tantermi formában, vagy a kettőt ötvözve, és mindezt egy vállalkozás keretében. Ez az, amit ma csinálok, amihez elengedhetetlen a megszerzett angol nyelvtudásom, és persze az egyéb nyelvek is jól jönnek. Ugyanakkor nemcsak a nyelvi, hanem a tartalmi rész is fontos, hogy van mit mondanom, amiben viszont a jogi háttér segített, mert így kerültem be az Európai Unió intézményeibe, és ott dolgoztam hét évet, és szereztem ott is olyan ismereket, amelyek szintén építőelemei a mostani munkámnak. 

Fotó: Baneth András, speakerhub.com

Ahogy említetted is, nagyon sok mindennel foglalkozol egyszerre, hogyan tudod összeegyeztetni ezeket a szerepeket?

Hát, nehezen. Az elmúlt hónapok pont erről szóltak, hogy próbáljam kitalálni, mi a nagyon fontos, és mi a kevésbé fontos, és ne az legyen, hogy egyszerre tíz dolgot csinálok felületesen, hanem inkább hatot csinálok, de azt mélyen, alaposan és jól. Túl széles az érdeklődési területem: érdekel a politika, az Európai Unió, az online világ, a kommunikáció, a marketing, a képzések – és ez mind együtt nagyon nagy terület, hiszen mindegyikről önmagában napokat olvashatnék, böngészhetnék, videókat nézhetnék. Ezért fontos, hogy kitaláljam, mire öszpontosítsak.

Egy TedTalk előadáson is részt vettél már. Ez milyen élmény volt?

Szuper! Rengeteget adott már maga a felkészülés is. Hiszen, mivel tudtam, hogy ezt fel fogják venni, és egy 100-150 fős közönség fogja hallgatni, rengeteg energiát fektettem abba, hogy rendben legyen az egész: az előadásmód és a tartalom is. Azzal, hogy ezt megcsináltam, én magam is rengeteget tanultam. Ma pedig már én tanítom ezeket másoknak: hogy hogyan tartsunk jó előadást – ekkor sok szempontból arra támaszkodom, amit én tanultam a saját felkészülésem során. Azt mondanám, hogy az előadás maga, csak másodlagos. Az azért jó, mert van egy konkrét cél, amitől kellően parázik az ember, és cserébe annyit készül rá, hogy az rengeteget ad neki. Ez egy kicsit olyan, mint az érettségi: abban sem maga a vizsga a lényeg, hanem az odavezető út, a tanulás. 

What Marty Mcfly Never Expected | András Baneth | TEDxAUBG

When Back to the Future was released in 1985, technology promised the world full of excitement. Silicon Valley has delivered on many of these dreams, and tod…

Hogyan győzöd le az ehhez hasonló előadásokkal járó stresszt? Szoktál izgulni, vagy már rutinos vagy?

Azt szoktam mondani, hogy a stressz egy előadás előtt – legyen az egy kis csoportnak vagy egy óriási közönség előtt – alapvetően egy dologból jön, és az a bizonytalanság. Minél több bizonytalansági tényező van, annál jobban stresszelsz. Például, ha használok egy PowerPoint bemutatót, fontos, hogy azon ne kelljen stresszelnem, hogy az megjelenik-e, vagy ha egy videót raktam bele, az elindul-e, vagy a hang jó lesz-e, ezeket a faktorokat ki kell zárni. A másik, amin stresszelhetek, hogy vajon fogok-e emlékezni a szövegemre. Minél jobban megtanulom, annál kevésbé fogok ezen izgulni. Vagy ha a kezemben tarthatok egy kártyát néhány kulcsszóval, már az radikálisan csökkenti a stresszt. Egy másik forrás lehet, hogy vajon fog-e tetszeni a közönségnek az üzenetem. Oké, ezen el lehet mélázni, de amíg nem tartom meg az előadást, nem fogom tudni, ezen felesleges rágódni. Tehát, minél több ilyen tényezőt tudunk kizárni, annál kevésbé fogunk izgulni. 

Most már sikeres vagy, de ütköztél nehézségekbe az ide vezető úton? Hogyan győzted le ezeket? Hogyan maradtál motivált?

Van egy szuper ábra, ami két részből áll. Az egyik rész azt mondja, hogy ‘What other people think success looks like’ – azaz mások mit gondolnak, hogy néz ki a siker. Itt van egy vonal, ami egy egyenes nyíl felfelé. A másik oldal pedig, ‘What success really looks like’ – hogyan néz ki a siker valójában – ide pedig hurkok és hullámvölgyek vannak rajzolva, egy teljes káosz az egész, és valamennyire felfelé tendál, nyilván ez az igazság. Ez nem úgy megy, hogy egyenes út vezet a siker felé. Ez sok kísérletezés eredménye, és talán a legfontosabb, hogy az ember mindig gondolkodjon, hogy ha valami működött, miért működött, vagy ha valami nem működött, miért nem működött. Az a lényeg, hogy kis lépésekben, állandóan próbáljunk előre jutni. Nyilván jó, ha van egy nagy, kitűzött, számszerűsített cél, mert azt könyebb mérni, hogy haladok-e afelé. Meg kell hallgatni a kritikákat, és kellő alázattal mérlegelni, van-e benne igazság. El kell dönteni, hogy amit kapok, a visszajelzés általános-e, vagy egy kirívó vélemény. Ha van egy-egy ismétlődő dolog, akkor lehet, hogy nem mindenki szembejön az autópályán, hanem én vagyok rossz helyen. Ezt fel kell ismerni, és megfelelően korrigálni. Nagyon nehéz megtalálni ennek az arányát. El kell dönteni, hogy ha valaki kritizál, akkor azt mondom-e, hogy megpróbálok megfelelni neki, vagy elmondom neki, hogy szerintem ez így jó, és erről meg vagyok győződve, és igenis határozottan így folytatom tovább, és egyszer majd ki fogja nőni magát a dolog. Meg kell találni, mikor fundamentalista az ember, és mikor egy búzakalász, ami arra hajlik, amerre fújja a szél.

Fotó: Baneth András, speakerhub.com

Számomra csodálatra méltó, hogy egy ilyen sikeres ember nem felejti el a múltját, és szívesen jön vissza a középiskolájába, sőt, segíti is azt. Mi az oka annak, hogy ilyen fontosnak tartod gimnáziumunk támogatását?

Köszönöm a kedves szavakat. A brooksi ösztöndíj meghatározó élmény volt számomra, amikor Amerikában voltunk. Amikor most három éve visszamentem Brooksba, és ott beszélgettem több emberrel, mondták, hogy még a mai napig él a kapcsolat a Deákkal, sőt, ők maguk támogatják, nem külső forrásból finanszírozzák, és hogy mennyire fontos a volt diákok támogatása mindebben. Amerikában ennek óriási hagyománya van, rengeteg pénzzel támogatják a volt iskolájukat, akik megtehetik. Akkor úgy bevillant, hogy egyrészt Magyarországon ennek nem nagyon van hagyománya, másrészt pedig, én tényleg nagyon sokat kaptam a Deáktól, jó érzéssel gondolok vissza az itt eltöltött évekre, és hála az égnek, megtehetem, hogy valamilyen szinten én is támogassam az iskolát, vagy legalábbis néhány diákot. Úgy voltam vele, hogy ha már a brooksi diákokat nem fogom tudni dollármilliókkal támogatni, akkor legalább a magam eszközeivel itt valami pozitívat, konstruktívat hozzunk létre. 

Kérdeznék a legfrissebb projektről is: mi a brüsszeli út apropója? – az utazás elmarad

Azzal, hogy én 13-14 éve élek Brüsszelben, és az EU-ban dolgoztam, EU-s témákkal foglalkoztam, most meg az EU körül dolgozom, úgy gondoltam, hogy ez egy érdekes világ, amiről kevesen tudnak megbízható, pontos képpel szolgálni. Amit a sajtó lehoz, az nyilván egészen más: vagy szakpolitikai, vagy pártpolitikai hírek. De megtapasztalni első kézből, meglátogatni néhány intézményt, beszélgetni diplomatákkal, parlamenti képviselőkkel, egy kicsit belekóstolni ebbe a világba, ami a politika és az üzleti élet alakító eseményeinek a színtere, egy meghatározó élmény lehet. Ha már ott vagyok, és megvan a kapcsolati hálóm és ismereteim, és persze nemcsak nekem, hanem Kühn Évának is, aki az osztálytársam volt, és ő is egy ehhez hasonló intézményben dolgozik Észak-Macedóniában, akkor miért ne. Vele összeálltunk, és úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan érdekes dolog lehet, ami akár meghatározhatja valakinek a karrierjét vagy a világnézetét. Lehet, hogy ez kicsit túl ambiciózus, hogy valaki három-négy nap alatt ilyen élményekkel gazdagodjon, de én komoly fantáziát látok benne.

Fotó: Baneth András, speakerhub.com

Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik hasonló területen szeretnének elhelyezkedni, mint Te?

Egész más választ adok most, mintha mondjuk ugyanennyi idősen, ugyanilyen tapasztalattal, de mondjuk 1990-ben lennénk. az, hogy a tárgyi ismeretek ilyen könnyen hozzáférhetőek az internet által nagyon jó dolog, de ami valakit sokkal sikeresebbé tud tenni, az nem az, hogy szakmailag sokkal több tény anyagot tud, hanem a “skilljei’, tehát a készségek. Ha valamibe energiát fektetsz, az legyen a készségek fejlesztése: előadókészség, jó íráskészség – ami egyszerűnek hangzik, mégis nagyon kevesen fogalmaznak jól, kevesen tudják, hogyan építsenek fel egy szöveget ahhoz, hogy meggyőzzék az olvasókat valamiről. Szintén skill a szervezési képességek is: megszervezni egy konferenciát vagy bármiféle rendezvényt. Aztán a projektmenedzsment: ez mind mind olyan téma, ami óriási előnyt tud jelenteni, nemcsak a munkaerőpiacon, hanem ha valaki vállalkozó lesz, akkor is. Legyen meg a kellő kíváncsiság, a tanulás iránti fogékonyság, mert ami 10 év múlva fog kelleni, az lehet, hogy ma még nem is létezik. De ha megvan benned a fogadókészség, az elszántság és a képesség, hogy fókuszálj, akkor tulajdonképpen bármit el tudsz sajátítani.

HAGYJ VISSZAJELZÉST

Ide írd a hozzászólásod!
A neved helye
This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.