Iskolánkban nem csak a fiúk és a már elballagott híres sportolóink sikeresek, hanem a lányok is kitűnő eredményeket érnek el különböző sportágakban. Ebben a cikkben Török Lilla (11. d) és Csorba Zsófia (11. e) élményeiről és tapasztalatairól olvashattok.
Elsőként Lilivel beszélgettem.
Mióta focizol, és miért pont ezt a sportot választottad?
A családban azt mondták, hogy már anyukám hasában is fociztam. Kisóvodás koromtól kezdve sokat játszottam a fiúkkal, nagyon szerettem a labdajátékokat. A családom felismerte a jó gömbérzékemet, és mivel keresztapám is futballozott, ő volt az, aki a labdarúgás vonalán elindított.
Mi volt eddig a legnagyobb sikered egy meccsen? Esetleg tudnál mesélni a válogatottról?
A legnagyobb siker számomra a Magyar Női U17-es Válogatott Lengyelország elleni mérkőzése volt 2018-ban Finnországban. Ezen a mérkőzésen mutatkoztam be a nemzeti csapatban, először léphettem pályára címeres mezben. Úgy gondolom, hogy egy focistának nincsen nagyobb álma annál, hogy a hazáját képviselje. Csatárként legfőbb feladatom a gólszerzés. Jól sikerült a bemutatkozásom, hiszen 2:2-es eredménnyel zártuk az első félidőt, majd a második félidőben a pályára lépésem után 5 perccel megszereztem a vezető gólt. A mérkőzés utolsó percében megszereztem a második gólomat is a válogatottban, így 6:3-ra nyertünk.
Mik a céljaid a jövőben a focival?
A labdarúgás köré épül kiskorom óta az életem. Ez egy nagy szerelem. Elképzelni sem tudom úgy a jövőm, hogy nem a foci lesz a középpontban. Nagyon sok tervem van még a labdarúgással. Érettségi után Németországban tervezem a futballtudásomat magasabb szintre emelni, emellett a felsőfokú tanulmányaimat is kint folytatnám. Magyarországon a nemzeti csapatban tervezek tovább menetelni a női “A” válogatott felé.
Mit gondolsz, nehéz összeegyeztetni a sportolást a tanulmányaiddal?
A sport kiskorom óta főszerepet kap az életemben. A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, hogy segítettek összeegyeztetni a sportot a tanulással, ennek köszönhetően nem ment egyik sem a másik rovására, sőt, megtanultam a sportsikereimet átültetni az iskolai tanulmányaimba és fordítva. Ezen kívül a tanáraim is rendkívül megértőek és segítőkészek, különösen Nagy Péter tanár úr, akinek köszönhetően biztosan fogom tudni hasznosítani a német nyelvet is a jövőben a továbbtanulásomban.
Van esetleg példaképed? Ha igen, ki az és miért pont ő?
Természetesen van példaképem. Marozsán Dzsenifernek hívják, magyar születésű német válogatott labdarúgó, aki a francia Lyon csapatban játszik. Többször is megválasztották Németországban az év női labdarúgójává. Idén láttam őt először élőben játszani a hazai rendezésű UEFA Női Bajnokok Ligájában. Fiatal korában végigjárta a korosztályos válogatottat Németországban. Már lassan 10 éve német női felnőtt ,,A” válogatott. Rengeteg áldozattal járt az, hogy ó sikeres futballistává vált. Szeretnék én is a nyomdokaiba lépni. Mindenképp követendő példa számomra az ő alázatos, kitartó és céltudatos munkássága.
Zsófinál pedig a kenuzással kapcsolatban érdkelődtem.
Mióta kenuzol, és miért pont ezt a sportot választottad?
2011-ben, 8 évesen kezdtem el, mert az akkori testneveléstanáraim, edzők voltak, és próbáltak minél több gyereket toborozni, hogy próbálják ki ezt a sportágat. Az első évben még csak játékosan evezgettünk csapathajókban, és nagyon megszerettem a természet közelségét, illetve magát a társaságot.
Mik az eddigi legjobb élményeid, amelyeket kenuzás során szereztél? Esetleg van egy-két versenyeredményed, amiről mondanál pár szót?
Én viszonylag korán kezdtem el nemzetközi mezőnyben versenyezni. A legszebb emlékem az első ilyen versenyem volt 2016-ban az itthon megrendezett Olimpiai Reménységek Versenyén. Nagyon jó volt, hogy a barátaim és a családom is ki tudott jönni nekem szurkolni.
Van esetleg példaképed? Ha igen, ki az, és miért pont ő?
Igen, szerintem minden sportolónak van. Az enyém Kolonics György, az alázatossága, elkötelezettsége és szerénysége miatt.
Heti hány edzésed van? Hogyan tudod összeegyeztetni a sportot a tanulással?
Ez időnként változik, de jelenleg hetente 7 edzésem van, amit a gimi kezdetekor nagyon nehezen tudtam összeegyeztetni, de idénre végre sikerült megtalálnom az egyensúlyt úgy, hogy még pihenni is legyen időm.
Mik a céljaid a jövőben ezzel a sporttal?
Szeretném kihozni magamból a maximumot, és ha sikerül, akkor kijutni egy olimpiára, vagy megnyerni egy világbajnokságot.
Milyen élmény volt, amikor év elején megkaptad a kupát?
Először el sem hittem, hogy az én nevemet mondták. Nagyon felemelő élmény volt, és megtisztelve érzem magam, hálás vagyok érte.
