Varga Vera iskolapszichológus október elsején kezdte meg iskolánkban a munkáját. Mivel már szinte bele is rázódott a Deák életébe, az itteni élményeiről, tapasztalatairól és pár egyéb érdekes dologról kérdeztem meg őt.
Mesélne egy kicsit a pályája kezdetéről?
Iskolapszichológusként kezdtem el dolgozni már rögtön az egyetem után. Már az egyetem utolsó egy-két évében határozottan tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, és ahogy elkezdtem dolgozni, ez egyre jobban erősödött bennem. Ebben jól érzem magam. Szóval, kezdettől fogva iskolapszichológusként dolgozom, és kezdettől fogva középiskolásokkal foglalkozom.
Van valami különösebb oka annak, hogy csak középiskolásokkal foglalkozott eddig?
Nem, valójában nincs, csak így alakult. Bevallom, először féltem egy kicsit, hogy mi lesz velem a középiskolások között, de mostanra már annyira megszerettem, hogy nem is tudok mást elképzelni. Négy iskolában dolgoztam eddig itt Szegeden, és most váltottam, augusztus végén.
Mi volt az oka a váltásnak? Áthelyezték, vagy ez egy saját döntése volt?
Ez volt az első alkalom, hogy én döntöttem arról, hogy szeretnék váltani. Az egyik ok az volt, hogy egy helyen legyek. Több iskolában dolgoztam egyszerre, volt, hogy 3-4 intézmény tartozott hozzám, és ez nagyon fárasztó. Állandóan ingázni kell az intézmények között, és nem is tudok igazán jelen lenni az iskolák életében. Éppen ezért örültem a Deáknak, mert hiába nagy létszámú iskola, mégis egy helyen lehetek végig, itt tudok lenni az összes rendezvényen, az összes bulin, és persze az összes nehéz helyzetben. Ez azért szakmailag nagyon sokat számít.
Ha jól tudom, október óta van nálunk, és azért az október itt, a Deákban eléggé eseménydús. Mi az eddigi benyomása az iskolánkról?
A legnagyobb élmény eddig a gólyanapok voltak, ami több szempontból is jól esett. Egyrészt a saját, személyes élményeim is előjöttek, mivel az én gimnáziumom is hasonló volt, mint ez az iskola, ott is rengeteg ehhez hasonló program volt. Másrészt pedig azt látni, hogy ennyire sok energiát beleraknak mind a kilencedikes osztályok az osztályfőnökeikkel, mind a szervező osztály ebbe az egészbe, egészen lenyűgöző. Annyira jó a közösség, nem voltak „alázós” feladatok sem, mindenki szurkolt mindenkinek. Az ilyen közösségi dolgoknak nagy ereje van, és ezt jó volt látni.
Miért választotta a pszichológusi pályát?
Apukám gyógypedagógus, és amikor gimnazista voltam, akkor volt egy rendezvénysorozat, ahol híres pszichológusok jöttek előadást tartani saját szakterületükről, és erre elkezdtünk együtt járni. Ekkor azt hiszem, tizedikes lehettem. Hónapokon, sőt, éveken keresztül rendszeresen jártunk ezekre az előadásokra, és igazából ott találkoztam ezzel a területtel, magával a szakmával, végül is ott tetszett meg. Onnantól kezdve ezt akartam csinálni.
Mit tanácsolna azoknak, akik pszichológiát szeretnének tanulni? Nehéz ezt tanulni? Mit gondol, milyen képességekkel kell rendelkeznie azoknak, akik pszichológusok szeretnének lenni?
Ez azért nehéz kérdés, mert annyira sok területe van a pszichológiának, hogy igazából nem tudok egy jellemző tulajdonság csomagot mondani, hogy ha valaki azzal bír, akkor jó pszichológus lesz. Annyi területen el lehet vele helyezkedni, hogy nem tudok általánosságokat felsorolni. Lehet a kutatói vonalon maradni, de aki akar, az a szervezet-fejlesztéssel, a klasszikus terápiás vonallal, egészségpszichológiával, sportpszichológiával, iskolapszichológiával – és még sorolhatnám – tud foglalkozni. Mindegyikhez más készségek kellenek.
Ez érthető. A következő kérdésem az lenne, hogy milyen problémákkal tudjuk Önt felkeresni? Mivel szerintem ezzel sokan nincsenek tisztában, hogy mi is tartozik az ön hatáskörébe, és mi nem.
Az egyszerű és rövid válasz az, hogy lehet jönni bármivel. Természetesen nem fogok elküldeni senkit, ha van kérdés, akkor lehet jönni nyugodtan, és legfeljebb azt mondom, hogy jó, akkor keressünk valakit, aki ebben tud neked segíteni, ha nem az én területem. Nincs olyan, amivel ne lehetne fordulni hozzám. Ha az a kérdés, hogy mivel szoktak általában hozzám fordulni, akkor a tanulással kapcsolatos nehézségekkel, családi, párkapcsolati, társas kapcsolati problémákkal, vagy az önmagunkkal kapcsolatos nehézségekkel, stresszel/indulatokkal való megküzdés nehézségeivel, elakadásokkal, pályaválasztással. Eléggé széles a skála.
Igen, persze, nehéz megmondani a pontos határokat. Az iskolánál maradva, tudna pár stresszlevezetési technikát ajánlani? Szerintem ezek mindenki számára hasznosak lehetnek.
Ezt jó, hogy említed, mert ezzel kapcsolatban is lehet jönni hozzám. Én azt látom – habár csak október eleje óta vagyok itt -, hogy ez nagyon sokatokat érdekel, és meg is fogalmazódott bennem, hogy érdemes lenne indítani egy csoportot, ahol ezekre rátanulunk egy kicsit. Az autogén tréning ismerős lehet azoknak, akik dolgoztak együtt az előző pszichológussal. Ez egy relaxációs technika, amit viszonylag könnyen el tud sajátítani szerintem mindenki, és rengeteg jó hatása van, főleg stresszhelyzetre.
Ez szuper! Erről majd mindenképpen kell beszélnünk később, mert szerintem sokunkon tudna ez segíteni. Ön szerint vajon mi lehet annak az oka, hogy sokan nem akarnak elmenni pszichológushoz?
Bár már nagyon sokan úgy kerülnek ide az iskolába, hogy az általános iskolájukban is dolgozott pszichológus, nagyon sokat változott a hozzáállás pozitív irányba az elmúlt évek alatt, de mégis azt érzem, hogy sokakban létezik még egy „fal” vagy sztereotípia a pszichológusokkal kapcsolatban. Ezekre rá is szoktam kérdezni, amikor együtt dolgozom akár osztályokkal, vagy csak külön tanulókkal, hogy mit gondolnak erről. Többen gondolják azt, hogy aki pszichológushoz jár, az bolond, annak valami baja van, szégyenkeznek a segítségkérés miatt, vagy nem tudják, mi fog itt történni. Szóval, igen, alapvetően él még a sztereotípia, hogy az megy pszichológushoz, aki nem tudja megoldani a saját problémáit, gyenge vagy gyakori még, hogy azt mondják: “egy idegennek én nem mondom el a saját, intim dolgaimat”.
Akkor gyakran összekeverik a pszichológust a pszichiáterrel, ha jól értem…
Igen, ezt is fontos tisztázni, hisz gyakran megkérdezik, hogy én szoktam-e felírni gyógyszert. Nem, azt csak pszichiáter szakorvos adhat.
Milyen könyvek voltak nagy hatással Önre?
Ebből van egy pár. Az egyik biztosan a Mester és Margarita (Bulgakov), ez az egyik nagy mérföldkő számomra, a másik pedig a Virágzabálók Darvasi Lászlótól. Mondok még egyet, ami nagyon friss élmény – Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem.
Bevallom, a háromból csak egyet ismerek, ami a Mester és Margarita, de ezek után biztosan utána nézek ezeknek a műveknek. Egy komolytalanabb kérdés következik: Mi az a TOP 5 dal, amit magával vinne egy lakatlan szigetre?
Dal? Atyaég…
Igen. Szereti a zenét?
Hát hogyne szeretném! Biztosan vinnék magyar népzenét, MUSE-t, Snarky puppy-t, LGT-t, és valami komolyzenét. Bach, Beethoven, Mozart…
Még egy viccesebb kérdés – habár ez sokak számára fontos is lehet – kutyás vagy macskás?
Kutya. Egyértelműen kutya, van is kutyám, egy hatalmas komondor.
Varga Vera iskolapszichológust a sport 104-es teremben találhatjátok meg. Forduljatok hozzá bizalommal!
