Korábban már olvashattatok volt deákosokkal készített interjúkat, sikeres sportolókkal, zenészekkel… Gera Judit is írt cikkeket az akkoriban angoltanára, Gáspár Róbert tanár úr által mentorált, nyomtatott formában megjelenő iskolaújságnak, járt Brooksban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban… Most Judit a nagy népszerűségnek örvendő American Corner nevű programiroda vezetője, és most a deákos emlékeivel, jelenlegi munkájával kapcsolatban beszélgettem vele.
Mikor voltál deákos? Milyen szakos voltál?
2002-ben végeztem és kéttannyelvűs voltam.
Milyen emlékek maradtak meg benned ezekből az évekből?
Szuper élmények, nagyon sajnáltam, mikor ott kellett hagyni az érettségikor. Nyilván a legnagyobbat az dobta, hogy sikerült megkapni a brooksi ösztöndíjat – az jelentősen befolyásolta az életemet, mivel akkor egy csomó kapcsolatom lett Amerikában. Most pedig itt ülök, és a nagykövetség által támogatott programirodát vezetem. Azt hiszem, az az út alapozta meg mindezt. De persze, előtte mindehhez az kellett, hogy megtanuljak rendesen angolul, hogy ott kint is túléljek valahogy.
Végig kéttanra terveztél jelentkezni?
Sok ideig inkább matekos voltam, de aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy az angol jobb.
Szeretsz is nyelveket tanulni?
Abszolút, igen, az egyetemen is angol-spanyol szakos voltam.
Kérlek, mesélj kicsit a brooksi ösztöndíjadról! Akkoriban hogy zajlott a jelentkezés? Milyen tanácsokat adnál a mostani deákosoknak?
Akkor még két kéttanos osztály volt, egy négy- és egy hatosztályos, és mindkettőből pályáztak diákok. Hét hely volt abban az évben, mert négyen mentek Brooksba és hárman egy másik amerikai iskolába, Charlottesvillebe.
Természetesen nagy verseny volt a bejutásért – először írni kellett egy esszét, utána pedig egy elbeszélgetésen vettem részt. Bárki, ha egy ilyenfajta esszét nyújt be (akár az Amerikai Egyesült Államok, akár más ország felé), érdemes kiemelni a saját jó tulajdonságait. Mi, magyarok, nem nagyon szeretjük a túlságosan büszkélkedő embereket, de egy egészséges magabiztosságra mégis szükség van, ha jó benyomást szeretnénk kelteni. Utána az interjún azt kell bebizonyítani, hogy te elképzelted, mi fog veled kint történni, és tudod, mi lesz számodra előnyös, mit fogsz ott megtapasztalni. Ez elsőre nagyon nehéznek tűnik, és szerintem, ha most elolvasnám azt a régi esszémet, akkor rájönnék, hogy nem azt tapasztaltam meg, amit akkor gondoltam, hogy meg fogok.
Érdemes utánanézni az iskolának, ami ma már az interneten nagyon egyszerű. Megnézheted a Brooks honlapját (https://www.brooksschool.org/), kiválaszthatod, milyen sportcsapatok, délutáni tevékenységek érdekelnek, és ezeket is belefogalmazhatod az esszédbe – az egy jó pont lehet, ha ilyen kész tervekkel állsz elő. Nekem még erre nem volt lehetőségem – az első e-mail címemet is az utazásom előtt csináltam.
Szerinted is olyan közvetlenek az amerikaiak?
Igen, abszolút. Csodálatos szobatársam volt, vele nagyon jóban voltam. Van egy olyan emlékem, hogy az egyik vasárnap reggel felébredtem, nagyon kómás voltam, és ő berakta a magyar himnuszt, hogy ne legyek annyira depressziós vagy ilyesmi. Ő egy trinidadi lány volt, aki szintén a suliban lakott. Tök jól megtaláltuk a közös hangot.
Én egy kisebb koleszban laktam, ahol nem voltunk sokan, maximum tizenöten – ott mindig voltak közös filmezések és hasonló programok. Még mindig sok Facebook-ismerősöm van, akikkel együtt laktam, és azóta is követem az életüket.
Mikor aztán később is voltam kint, akkor már nyilván sokkal jobb barátaim lettek. Ahogy egyre idősebb az ember, egyre komolyabb kapcsolatokat alakít ki olyan emberekkel, akikkel hasoló az érdeklődési köre – amiatt talán velük szorosabb is a kötelék.
Te mennyire érezted azt, hogy a Brooks igazából egy „bubble” volt?
Tavaly a nagykövetség jóvoltából jutottam ki, és akkor rájöttem, hogy tényleg egy buborék volt – az is, ami Brooksban volt, és az is, ami a Bard College-ben volt, ahova később jártam. Tényleg buborékokról van szó, de azt sem lehet mondani, hogy nem volt az igazi Amerika, mert ezek is megmutatják, hogy a magániskolákban milyen remek az oktatás, és hogy aki elég ügyes, és abban a kiváltságos helyzetben van, hogy ilyen amerikai iskolákban tanulhat, annak kiváló források állnak a rendelkezésére. Bármilyen tantárgyat választhatnak, és igazán el vannak kényeztetve.
A tavalyi háromhetes utam során olyan helyeken jártam, ahol azelőtt soha – bár voltam már Washington D.C.-ben is korábban -, de az ugyanúgy a keleti part, ami egy gazdagabb környék.
De aztán elmentünk Clevelandbe, New Orleansba, és akkor rájöttem, hogy Amerikának tényleg ezer arca van. Ott, az olvasztótégelyben rengetegféle ember van, és ekkor volt alkalmam látni, hogyan élnek a hétköznapi emberek – és az azért másabb, mint egy campusbeli élet gazdag, kiváltságos gyerekek között.
Gondolom tervben van azért a nyugati part felfedezése is.
Persze, mindenképp.
Jó, hogy az iskola ilyen lehetőségeket is ad, főleg, hogy rád tényleg ekkora hatással volt.
Valóban, és ha majd írsz erről, szeretném ha mindenki tudná: EducationUSA tanácsadóként is dolgozom, szóval, ha valaki szeretne Amerikában továbbtanulni, akár középiskolában, akár egyetemen, akkor hozzám fordulhat segítségért, sok információm van ezekkel kapcsolatban.
Tudod, ez a deákos lehetőség igazán kivételes. Tulajdonképpen az országban sehol máshol nincs ilyen. Legalábbis én még nem hallottam hasonló lehetőségről, kivéve a FLEX-programot, ami még teljesen új dolog, az amerikai kormány finanszírozza – de ennyi, és ez is csak két éve van Magyarországon. Becsüljétek meg ezt a Deák adta lehetőséget!
Mikor és hogyan kezdtél itt, az American Cornerben dolgozni?
Maga a program az amerikai külügyminisztérium ötlete, hogy ne csak nagykövetségeik legyenek egyes országokban, hanem kulturális programirodáik is – és ne csak a fővárosokban, hanem vidéken is. Ennek megfelelően van egy ’American Spaces’ nevű hálózat amiben hat- vagy hétszáz ilyen American Space tartozik a világ minden tájáról. Ugyanúgy létezik az American Corner Szomáliában is, mint Tadzsikisztánban, vagy itt, Magyarországon. A budapesti amerikai nagykövetség több ilyen programirodát nyitott az elmúlt tizenöt évben, és másfél évvel ezelőtt úgy látták, hogyha megnézik a térképet, ez a régió lefedetlen, így kötöttek szerződést Szeged városával, illetve az SZTE-vel, hogy itt is legyen egy kapcsolat. A vezetői állásra ezután kiírtak egy pályázatot, én pedig megpályáztam és megkaptam, aminek nagyon örülök.
Akkor, ha jól értem, a kezdetek óta te vezeted a Cornert.
Igen, 2018 márciusában nyílt, és én azóta itt vagyok. Akkor ez egy fóliával letakart padlójú üres hely volt. Be kellett szerezni az üvegfalakat, a bútorokat, a könyveket… Nyilván segített a nagykövetség is, de azon már én dolgoztam, hogy úgy nézzen ki, ahogy most kinéz.
Milyen feladatokkal jár a Corner vezetése? A programokat is te találod ki?
Az amerikai nagykövetségnek nyilván vannak iránymutatásai és céljai, amiknek az elérésében segítenek a Cornerek – például abban, hogy méltó módon megünnepelje az 1989-es rendszerváltás harmincadik évfordulóját. Ilyenkor az általuk kitalált programokat elviszik a Corner-városokba, és mi ezeknek a lebonyolításában segédkezünk.
Aztán nyilván vannak helyi, rendszeres programok, mint a társalgási klub, a digitáliskészség-fejlesztő foglalkozások, a nyilvánosbeszéd-workshop… Ezeket már én szervezem olyan főleg Szegeden élő amerikaiak segítségével..
Emellett járok középiskolákba egyrészt az amerikai felsőoktatással kapcsolatban tartok előadásokat, másrészt mindenféle USA-kvízt és hasonlóakat szervezek. Illetve, ha mondjuk: Szegeden jár egy amerikai művész vagy tudós, megpróbálok résen lenni és meghívni. Volt, hogy a filmfesztiválra jött egy hollywoodi operatőr, és őt is meghívtam – az ő előadására például deákos osztályt hoztam. Vagy ha az amerikai nagykövetséghez érkezik vendég – mint nemrég a volt DCM – igyekszem elhívni ide is.
Illetve, Szegednek van egy testvérvárosa Ohióban: Toledo, akikkel segítek tartani a kapcsolatot. Van például egy nyári tábor, ami már kétszer is volt itt a Cornerben. Amerikai egyetemisták jönnek arról a környékről, és ők tartják a tábort.
Mindemellett vannak speciális programok is, mint a kreatív írás, múltkor interkulturális kommunikációs tréninget tartottunk, van lehetőség 3D-nyomtatásra – a modellezés tréningen például ki is lehet ezt próbálni.
Akkor mi is a Corner célja a véleményed szerint?
Nyilván egy találkozási pont, olyanoknak, akik szeretnének angol nyelvű programokon részt venni Szegeden, illetve azoknak, akik szeretnének angolul beszélni, fejleszteni magukat, akiket érdekel az amerikai kultúra, vagy esetleg az amerikai felsőoktatással kapcsolatos információkra is kíváncsiak.
