Rácz Dániel tanár úr idén érkezett iskolánkba matekot és fizikát tanítani, de diákként már évekkel ezelőtt koptatta a Deák padjait. Az alábbi sorokban egy interjút olvashattok vele, ami által egy kicsit jobban megismerhetitek.
Miért pont a tanári pályát választotta?
Ez aztán fogós kérdés… szeretek emberekkel foglalkozni, szeretem, ha körbe vesz egy társaság, szeretek dumálni, és szerintem ennek következtében lettem tanár.
Ha nem tanár lett volna, akkor mivel foglalkozna?
Nem tudom. Elmennék humoristának, stand-up komikusnak, aztán lehet, hogy abból hamar kibuknék. Még igazából nem gondolkoztam rajta.
Korábban tanított már máshol?
Persze. Én az egyetemen szoktam tanítani még most is, a suli mellett, elsőéves hallgatóknak matekot.
Hogyhogy a Deákot választotta? Hogy érzi itt magát?
Én ide jártam, volt deákos vagyok (úgyhogy nyugodtan meg lehet keresni a tablómat). Nagyon jól érzem itt magam, ezért is jöttem vissza, mert mindig nagyon jó volt a hangulat.
Mit gondol, hogyan szerethetnék meg jobban a diákok a matekot és a fizikát?
Ezen én is gondolkodom, ez egy nagyon jó kérdés. Ha tudod rá a választ, akkor légyszi, mondd el nekem! Igazából ennek zsigerből kell jönnie. A matekot úgy tudják megszeretni, ha megértik, hogy mit csinálunk az órákon. Ha értik, akkor már benne is vannak, és kíváncsiak, hogy mi lesz a következő feladat megoldása, mi lesz a következő anyag, amit tanulni fogunk. Fizikát meg, hát… Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolgot tanítunk fizikából, ami nem mindenkinek kell. A tananyag már előkészíti a későbbi fizika tanulást. Ha valaki esetleg mérnök szeretne lenni vagy fizikus, akkor már olyasmit tanítunk, ami ott kell majd neki. És nem arra hegyezzük ki, hogy kifejezetten csak egy kicsit megismerjük a fizikát, hanem hogy nagyon megismerjük a fizikát. Úgyhogy azt csak úgy lehet megszeretni, ha valaki tényleg elkötelezetten szeretné tanulni, vagy azzal szeretne foglalkozni. De egyébként ez egy nagyon szép tantárgy, nagyon sok szép természeti jelenséget is megtanulunk.
Milyen a viszonya a többi tanárral?
Jó, a legtöbbjüket ismerem régről. Most már végre tegező, kolléga viszonyban vagyunk, aminek nagyon örülök, és az új tanárokkal is remekül kijövök. Úgy gondolom, hogy teljesen beilleszkedtem.
