Mint azt sokan tudjátok, ebben az évben több új tanár is érkezett iskolánkba. Közülük Nagy Zsuzsanna, biológia-kémia szakos tanárnővel készítettem interjút, hogy kicsit jobban megismerhessük.
Hol tanított a Deák előtt?
Egy munkahelyem volt ezelőtt, Makón tanítottam a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskolában. Ott kezdtem a pályám, és 28 évig ott tanítottam.
Miért döntött úgy, hogy átjön tanítani a mi iskolánkba?
Hát, igazából ez úgy történt, hogy éveken át ingáztam. Reggelenként másfél órás utazás, aztán hazafele is másfél órás utazás várt rám. Úgy éreztem, hogy most már váltanom kell. Úgy gondoltam, hogy azt az időt, amit az utazással töltök, hasznosabb lenne másra fordítani, átcsoportosítani, és jó lenne itt, Szegeden elhelyezkedni. Én Szegeden lakom, mindig is itt laktam, csak ugye másik városba jártam dolgozni. Amikor így határoztam, a Deákban kaptam lehetőséget a folytatásra
Eddig hogyan érzi magát? Könnyen be tudott illeszkedni a tanári karba?
Jól érzem magam, akikkel közvetlen közelségben, ugyanazon munkaközösségben dolgozom, rengeteget segítettek szakmai téren és a beilleszkedésben is. Nem olyan sok idő telt még el, és vannak olyan dolgok, amiket még nem tapasztaltam meg, hogy ebben az iskolában miről szól egy tanév, milyen feladatok, sajátosságok vannak a Deákban. Szóval folyamatosan tanulok, de nagyon sok segítséget kapok. Támogatnak, segítenek a kollégák, amiben csak tudnak, úgyhogy tényleg csak jókat tudok mondani.
Miért pont a tanári pályát választotta? Esetleg van valami más foglalkozás is, ami felkeltette az érdeklődését a pályaválasztákor?
Igazából mindig is a tanári pályára készültem, ha nem is fogalmazódott meg bennem ez a tény olyan tudatosan. Most, ha így visszagondolok, gyerekkoromban óvoda mellett laktunk, tehát a kerítésen át látszott, hogy hogyan foglalkoznak az óvónők a gyerekkel. Valahogy ez nagyon korán közel hozta a gyerekek világát hozzám. Aztán a másik ilyen, nagyon fontos tényező, ami befolyásolt engem az volt, hogy a nagymamám tagja volt a Vöröskeresztnek, és kijárt családokhoz. Volt olyan alkalom, amikor ő vigyázott rám, és vitt magával a látogatásokra. Ott is találkoztam családokkal, gyerekkel, úgyhogy ez is nagymértékben hozzájárult a gyerekek iránti szeretetemhez.
Mi az oka annak, hogy a biológia-kémia szakot választotta?
Középiskolás koromban nagyon megszerettem a biológiát, mivel egy nagyon jó tanár tanított, akin keresztül a tantárgyat rendkívül megkedveltem. Amikor pedig az érettségihez érkezett az idő, akkor magától jött, hogy ezzel foglalkozzak. Ekkor még nem lehetett szabadon párosítani a tantárgyakat, csak a kémiával járt együtt a biológia, tehát így történt, hogy biológia-kémia szakos lettem. Az élet aztán mindig úgy hozta, hogy inkább a biológiát vagy biológiára épülő szakmai tantárgyakat tanítottam több óraszámban. Az iskolában, ahol korábban dolgoztam, OKJ-s képzésben résztvevő felnőtteket is tanítottunk, akik érettségi után ottmaradtak, és ezekben az osztályokban tanítottam a szakmai tárgyakat.
Melyik osztályokat tanítja ebben az évben?
Csak biológiát tanítok mind a három évfolyamon, a 10. és a 11. évfolyamon 3-3 osztályban, a végzős osztályok közül összesen két csoportban, amelyeknél az egyik emelt szinten tanulja a tantárgyat.
Milyen a diákjaival a kapcsolata?
Szeretek a diákok között lenni. Természetesen nem megy minden könnyen: vannak órák, osztályok, akikkel abban az adott pillanatban könnyebb ráhangolódni az óra anyagára, és vannak olyan pillanatok is, amikor én is úgy érzem, hogy még többet, máshogyan, másként kellene csinálni. Tulajdonképpen hozza a tanítás azt, amiről szól: a tanár tanítja a diákot, a diák pedig tanítja a tanárt. Menet közben folytatódik részemről is ez a tanulási folyamat, hogy hogy lehet úgy átadni az anyagot, hogy az szerethető, elfogadható és érthető legyen. Ez persze több-kevesebb sikerrel szokott menni, van, amikor könnyebben megy, van, amikor viszont sokkal nehezebben.
Mivel szereti tölteni a szabadidejét? Van esetleg valami hobbija?
Nagyon szeretek olvasni, ami lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de tényleg nagy rajongója vagyok a könyveknek. A papír alapú könyveket jobban szeretem, mint az e-bookot. Szeretem a könyv illatát, megtapogatni, visszalapozni, aláhúzgálni, jegyzeteket készíteni. Ezenkívül a szabadidőmben a virágokkal is szoktam bíbelődni, bár én nem kertes házban lakom. Aztán nagy kedvvel bogarászom a régi recepteket és szakácskönyveket, ezeket gyűjtögetem, nézegetem. Sokat biciklizem, tehát én csak akkor szállok villamosra, buszra, ha muszáj. Amikor ingáztam, akkor ezt nem tehettem meg, most így igyekszem ezt is kihasználni. Kimondott hobbim nincsen, viszont szeretek mindent, ami önismerettel kapcsolatos, vagyis olyan jellegű dolgokat, amelyek az emberek viselkedésének tanulmányozásával foglalkoznak. A másik iskolában ugyanis anatómiát is tanítottam, innen jött, hogy az embernek nemcsak a fizikális testét ismerjük meg, hanem azt a lelkületet is, ami benne van. Az ehhez témához kapcsolódó könyveket is szívesen olvasom, amelyekkel magamról és a diákokról is több mindent megtudhatok.
Van bármilyen könyv, amit ajánlana a diákoknak?
Attenborough filmjeit és könyveit ajánlanám leginkább, amelyek alapján nagyon sokat meg lehet tudni az élővilágról, az élőlények viselkedéséről, szokásairól. Szerintem érdemes belenézni az ilyen sorozatokba, mivel rengeteget megtudhatunk belőlük. Ezenkívül mindig olyanokat szoktam ajánlani, amelyeket éppen most olvastam, láttam, hallottam, és úgy gondolom, hogy az illeszkedik valahogyan a tananyaghoz. Néha van olyan diák, aki szívesen utánanéz, vagy elolvassa ezeket, de lehet, hogy van olyan, akit pedig ez nem érdekel. A tanítás mondjuk erről is szól: nem mindig van visszajelzés, meg nem is feltétlenül kell. Lehet, hogy az is elég, ha a gondolat csírája ott van a gyerekek fejében, és valamikor kihajt az is.
