2019 szeptemberében visszatért a mozikba a mi gyermekfaló bohócunk, hogy még egyszer utoljára jól ránk hozza a frászt. De vajon sikerült neki? Kritikánkban ezt nézzük végig.
Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz a film cselekményével kapcsolatban!
Mindenek előtt el szeretném mondani, hogy a könyvet nem olvastam (de tervezem!), így én csak a filmet tudom értékelni, nem tudom, mekkora az eltérés és a hasonlóság a két mű között.
Anno még a ’80-as években a Vesztesek klubja (Bill, Beverly, Ben, Richie, Eddie és Stanley) ígéretet tett Pennywise legyőzése után, hogy ha AZ nem halt meg, és egyszer visszatér, akkor ők is visszatérnek Derry városába, hogy végleg leszámoljanak a kegyetlen lénnyel.
El is telik az a bizonyos 27 év, és a Vesztesek is mind felnőttek, megvan a saját életük valahol máshol, messze. Az egyetlen személy, aki nem hagyta el a kisvárost, az Mike, aki követi a nyomokat, és mikor eljött az idő, értesítette társait a bohóc felbukkanásáról. A Vesztesek vissza is térnek Derrybe, és ezzel együtt az emlékeik is visszatérnek arról a nyárról, mikor szembe kellett nézniük Pennywise-zal. Egyedül Stanley az, aki nem tér vissza, mivel Mike telefonhívása után rájött, hogy ő nem tud ismét szembenézni a vérszomjas bohóccal, ezért inkább véget vet az életének. AZ legyőzési módjának keresése közben viszont egyesével is találkoznak vele, és AZ szembesíti őket a legbelső félelmeikkel és traumáikkal a gyermekkorukból. A megoldást egy ősi indián szertartás jelentheti, aminek el kellene pusztítania őt, de sajnos nem működik, így nem marad más hátra, csak a szembesítés. Elmondják az ijesztő bohócnak, hogy valójában ő egy mások nyomorán és félelmén élő lény, egy senki, aki csak riogatja az embereket. Végül AZ elpusztul, és a világ így megszabadul tőle. Viszont ez komoly veszteséggel jár: sajnos Eddie meghalt az AZzal való ütközet során. A Vesztesek klubjának megmaradt tagjai pedig folytathatják az életüket, habár már nem sosem felejtik el, mi is történt valójában.
Kiemelném, hogy – ha jól tudom – akkor a film vége egészen más, mint a könyvben, hisz ott elvileg viccek mesélésével győzik le az őket terrorizáló Pennywise-t.
A film történetének nagy vonalakban való bemutatása után menjünk végig pár részleten, hogy lássuk, milyen is volt ez a Stephen King adaptáció!
A Vesztesek klubjának felnőtt szereplői remekül lettek összeválogatva. Nemcsak hogy el tudja hinni az ember, hogy ők tényleg a gyerekek idősebb kiadásai, de még jól is hozzák azokat a jellemvonásokat, amiket a gyerekektől is láthattunk. A filmet rendező Andrés Muschietti elmondta, hogy nagyon komolyan felügyelte a castingosok munkáját; ha nem egyeztett az áll vagy akár a szemöldök vonala, akkor annak a színésznek nem volt esélye a szerepre, legyen akármennyire tehetséges is.
Billt (James McAvoy) még mindig a testvére, Georgie halála bántja még annyi év után is, Beverly (Jessica Chastain), bántalmazott gyermekként egy bántalmazó kapcsolatba került, a hipochonder Eddie (James Ransone) és a nagyszájú Richie (Bill Hader) meg nem nagyon változott semmit. A legnagyobb változáson egyértelműen Ben (Jay Ryan) ment át, aki nemcsak hogy lefogyott, de igen sikeres ember is lett az építészet világában. Mike (Isaiah Mustafa), aki ott maradt Derryben, neki szinte a mániájává vált AZ elpusztítása.
Erős és tehetséges szereplőgárda, és együtt jól is működtek, mindenkitől nagyon jó alakítást láthattunk. Talán Jay Ryan sántított egy kicsit mint a felnőtt Ben, hisz mint ahogy a filmben is elmondják: „Ember, úgy nézel ki, mint egy rohadt modell! Mint az összes brazil focista egybegyúrva.”
Fontos megemlítenem Henry Bowers felnőtt személyét, aki az apja megölése után intézetben tölti az életét: a Vesztesek visszatérésére kiszökik az intézetből AZ közbenjárásával, aki egy régen halott barátját küldi segítségére, Patricket. Henry célja, hogy végezzen velük, habár én személy szerint sosem tudtam a konkrét okát, annak, hogy miért is piszkálja őket. Végül a tervét nem tudja valóra váltani, szerencsére.
Hiba lenne a film központi szereplőjét, vagyis Pennywise-t nem megemlíteni itt. Ami őt illeti, hozta a szokott formáját, ijesztgeti Derry lakosságát. Szomorú volt látni, hogy az AZ-t játszó színésztől, Bill Skarsgårdtól sok helyen elvették a lehetőséget a színészkedésre, mivel át kellett adnia a helyét a sok CGI által megkreált teremtménynek, hála a megnövekedett költségvetésnek.
Sajnos, nem tudunk meg többet AZ háttértörténetéről a film során, pedig sok rajongó kíváncsi lenne a múltjára, illetve, hogy hogyan is került abba a kisvárosba. A rendező belengette egy esetleges spin-off lehetőségét, ahol ezeket elmesélnék, de ez csupán még ötlet, és lehet, hogy nem örülnének neki annyira a rajongók. Stephen King szerint ennek az az oka, hogy sokkal jobban félünk attól, amit nem ismerünk. Milyen igaza is van! Csak, hogy egy példával támasszam alá az állítását; sosem magától a sötétségtől félünk, hanem attól, hogy nem tudjuk, hogy mi is rejtőzködik a sötétben.
A személyes kedvenc jelenetem az volt, mikor Stephen King is feltűnik a filmben egy kisebb szerepben, mint bolti eladó. Ha az alkotó feltűnik a művéből készített filmben, a jelenlétével valahogy különlegessé teszi azt. Pont, ahogy Stan Lee is tette a Marvel-filmekben, habár itt több szöveg jutott a könyv szerzőjére. De visszatérve Stephen Kingre, szerintem nagyon jól alakítja a bunkó eladót, aki igen borsos áron adja el Billnek a régi biciklijét.
Összességében elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy a horrorhatás néhol nem annyira működik, egy egész jó lélektani háttérrel rendelkező filmet láthatunk, ami tele van mindennel, amit szeretünk Stephen Kingtől, illetve a horror műfajából.
Ajánlom mindenkinek, aki már látta az első részt és/vagy olvasta a könyvet!
Nektek hogy tetszett az AZ második része?
