Idén 170 évvel ezelőtt október 6-án Arad mellett 12 magyar honvéd-tábornokot és egy ezredest, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány elnökét végeztek ki. A majd egy éven át tartó forradalom és szabadságharc leverése után a fiatal Ferenc József osztrák császár így kívánt üzenni a népnek, hogy nem tűri a lázadásokat.
A tábornokokat felségárulás vádjával ítélte el a hadbíróság, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztés volt a sorsuk. A megtorlás célja a lázadó magyar katonai és politikai vezetés lefejezése volt, így csökkentve egy újabb hasonló eseménysorozat létrejöttét. Az elítéltek közül mindannyian a golyó általi halált kérték, ugyanis abban az időben az akasztás a köztörvényes bűnözők kivégzési módja volt, ám az osztrák hatóságok a 13 elítélt közül csak négynek engedélyezték ezt a módszert. A kivégzés végbemenetelét a császár a „bresciai hiéna” néven ismert Haynau tábornokra bízta. Haynau a gúnynevét onnan kapta, hogy 1849. március 31-én a lombardiai Brescia városában kitört felkelést kíméletlenül vérbe fojtotta, majd a magyar forradalom és szabadságharc megtorlásában játszott szerepéért a történelem a „véreskezű hóhér”-ként tekint rá.
A kivégzett magyar hősök átlagéletkora 46 év volt (a legidősebb közülük Aulich Lajos, a legfiatalabb pedig Leiningen-Westerburg Károly). Feltételezések szerint, a kora reggeli órákban végrehajtott kivégzések során minden vértanú elmondhatta utolsó mondatát, melyet feljegyeztek az utókor számára:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.” – Aulich Lajos
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” – Damjanich János
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” – Dessewffy Arisztid
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” – Kiss Ernő
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” – Knezić Károly
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” – Láhner György
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” – Lázár Vilmos
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” – Leiningen-Westerburg Károly
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” – Nagysándor József
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.” – Poeltenberg Ernő
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” – Schweidel József
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” – Török Ignác
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” – Vécsey Károly
Az ítéletek végrehajtása után következett a holttestek eltemetése: az agyonlőtt honvédtiszteket a sáncárokban, a felakasztottakat pedig a vesztőhely közelében hantolták el.
Batthyány Lajost szeptemberben szállították a pesti Újépületbe, ahol Haynau október 3-án, a kegyelmi kérvény elutasítása után rendelte el kötél általi kivégzését. A grófnak ez mindennél megalázóbbnak bizonyult, ezért egy felesége által becsempészett tőrrel öngyilkosságot kísérelt meg. Először oldalba döfte magát, de a gyenge eszköz eltört a bordáján; ekkor vágta fel nyaki ereit. Az osztrákok mindezt időben észrevették és sebeit ellátták. Az akasztást így nem lehetett rajta végrehajtani, az osztrákok féltek, hogy a gróf sebe heves vérzésnek indult volna a kötéltől, ami „megindította volna a közönséget”, és torkon megsebzett férfit egyébként sem volt szokás felakasztani. Hanyau távollétében megbízott végrehajtó, Kempen altábornagy súlyos dilemma elé került, ugyanis nem várhatták meg a seb begyógyulását. Október 6-án mindenképp végre kellett hajtani az ítéletet. A kivégzéseket nem véletlenül tették erre az időpontra. Egy éve azon a napon tört ki Bécsben a forradalom, és Latour hadügyminisztert ekkor húzatta lámpavasra a bécsi nép. Kempen elrendelte, hogy lőpor és golyó által végezzék ki Batthyányt.
A vértanúk emlékének megörökítésére köztéri szobor vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni. Barabás Béla jogász édesapja volt az első, aki egy kiszáradt eperfát és egy keresztet vitetett a kivégzés helyszínére. Az eperfa ágaira ragasztott cédulákra írták fel a tizenhárom vértanú nevét. 1871-ben a vértanúk emlékének ápolását felvállaló Aradi Honvédegylet egy emlékkővel helyettesítette a kiszáradt eperfát. A vesztőhelyen ma látható obeliszket 1881-ben állították fel. Sajnos, az aradi emlékhely elég méltatlan. A városközponttól kijjebb eső obeliszkhez egy lépcső vezet, de mivel Arad városa egy focipályát és futópályát épített oda, a lépcső legtöbbször inkább sportlelátónak hasznosu. A Vas megyei Rátót községben található egy Aradi Park elnevezésű történelmi emlékhely. Az emlékparkban a 13 aradi vértanú emlékhelye mögött álló 13 tölgyfát a helyi legenda szerint maga Deák Ferenc ültette. A tizenhárom tölgyből mára öt kivágásra szorult, azonban a település lakossága gondoskodott ezeknek pótlásairól. A fák törzseit minden évben nemzetiszín szalaggal kötik át.
Források:
