Interjú Szabó Ákossal, a leköszönő alapító-főszerkesztőnkkel

Szabó Ákos idén végzett 12. d-s diák volt az, aki 2017-ben Novotny Katalin tanárnő segítségével újraindította az iDeákot online formában. Nemcsak az ötletet és megvalósítását köszönhetjük neki, hanem azt is, hogy másfél évig sikeresen vezette a csapatot. Mint a helyét átvevő új főszerkesztő készítettem vele interjút, hogy betekintést nyerhessünk az elmúlt éveibe és a jövőre néző terveibe.

Fotó: Kiss Henriett

Mi motivált arra, hogy kezdeményezd az újság elindítását?

Már gyerekkorom óta érdekelt az újságírás, nagyon szerettem híradót nézni. Úgy gondoltam, hogy lehet, hogy újságíró leszek, és ki akartam próbálni, hogy nekem való-e ez a szakma minden előnyével és hátrányával, hogy napi tíz órát kell ülni a gép előtt, vagy hogy interjút kell készíteni emberekkel. Kilencedikes koromban Novotny Katalin tanárnő megkérdezte, hogy kit érdekel ez, de akkor még nem sejtettem, miért akarja ezt tudni, azt hittem, hogy csak kíváncsiságból kérdezi. Aztán később megtudtam, hogy volt iskolaújság még nyomtatott formában, és rákérdeztem, hogy ezzel mi újság, mire a tanárnő azt mondta, hogy nincs. Aztán a 10. évfolyam végén beszéltünk arról, hogy újra lehetne indítani. A tanárnő és én voltunk azok, akik lerakták az alapköveket. Aztán 11-es koromban elindult az online iDeák.

Mennyi nehézséggel járt ez a kezdetekben?

Azt mondanám, hogy minden kezdet nehéz. Nagyon emlékszem, hogy az őszi szünet nálam is csak ezzel telt, hogy felépüljön az oldal, amit Tóth Ákossal (12. g) terveztünk. Kitaláltuk a logót, szóval még az ilyen legapróbb dolgokkal is sokat dolgoztunk. Eldöntöttük, hogy milyen színek domináljanak. Végül én mondtam ezt a sárgát, mert az épület is sárga, meg az olyan semleges szín is talán. Aztán elkezdődött a tagok keresése, össze kellett halászni az embereket, ami nagyon izgalmas volt. Pörögtek az események, és egyik napról a másikra kellett a vezető szerepébe helyezni magamat. Akkor nagyon fárasztó volt, de szerintem teljesen kifizetődött és megérte. Jó volt, élveztem.

Mi volt a legnehezebb és a legjobb része?

Talán az volt a legnehezebb, hogy olyan dolgokkal is foglalkoznom kellett, amire egyáltalán nem számítottam. Gondolok itt az informatikai részre, amihez egyáltalán nem értettem, és még a mai napi sem tudom, hogy működik. Nehéz volt az is, hogy látni kellett a részleteket, de a nagy egészet is.
A legjobb része szerintem az, hogy egy tök jó közösség épült ki. Már az elején is volt egy jó hangulata, hogy mindenki ugyanazt akarja, és ugyanazért a célért küzdünk. Élveztem, hogy emberekkel kellett kommunikálnom, és szerintem mindenki nagyon sokat tanult, főleg én.

Mennyire volt nehéz összeegyeztetni az iDeákot a tanulmányaiddal?

Például én 11-ben felvettem a matekot is emeltre, abból a felindulásból, hogy érdekel meg jó is voltam belőle, és úgy gondoltam, hátha így csak jobb leszek… Aztán félévkor kettes lettem. Ez volt az első éve az iDeáknak, az az ősz volt az indulás, szóval az tényleg sok volt. Jegyek szempontjából a matekon látszott meg csak, mert az tényleg olyan, hogy gyakorolni kell, és nem elég, ha csak ülsz az órán és figyelsz. Aztán valahogy összejött minden…

…például az OKTV sikereid.

Igen, az is 11-ben volt, akkor spanyolból 10. lettem, angolból pedig a középdöntőbe jutottam. Idén spanyolból 12. helyezést értem el. Nagyon örültem neki.

Hogyan voltál képes ilyen magas szinten elsajátítani a nyelveket?

Igazából mindig is érdekeltek a nyelvek, szívesen tanultam, fedeztem fel őket és a hasonlóságokat, különbségeket köztük, így ilyen értelemben szerencsém van, hogy olyan dologról van szó, amit szeretek. Valamint fontos szerintem, hogy az adott nyelven filmet, sorozatot nézzünk, olvassunk, zenét hallgassunk, én így tanultam meg angolul gyakorlatilag, hogy a kedvenc sorozataimat angolul néztem – először még magyar, aztán angol felirattal. Szóval, ha körbevesszük magunkat a nyelvvel, sokkal motiváltabbak lehetünk, nem a nyelvtan magolása jut róla eszünkbe, hanem a kedvenc sorozatunk. Ja, és konkrétan is körbevehetjük magunkat, én amikor spanyolul kezdtem tanulni kilencedik végén minden tárgyat felcímkéztem spanyolul a szobámban. Akkor a német is nagyon jó alapként szolgált, amit általánosban elsőben kezdtem, hiszen a ragozások, nyelvtani nemek nem jelentettek újdonságot, bár a spanyol bőven feladja leckét így is.

Mit adott neked az újság?

Sok mindent. Szerintem nagyon sokat tanultam magáról az életről, főleg, hogy hogyan kell az emberekkel bánni. Hogy melyik az része a munkának, ami munka, és melyik az a része, ami szórakozás, haverkodás. Azt is megtanultam, hogy vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen csak el kell engedni. Hogy ne érdekeljen, ki mit fog gondolni rólad, ha cikket írsz. Amikor elindult az iDeák, volt erről szó, mert volt, aki álnév alatt írt, mert nem merte a saját nevét odarakni, nemhogy kép is legyen róla. Természetesen megismertem nagyon sok embert is, aminek nagyon örülök. Úgy érzem, Novotny Katalin tanárnővel is nagyon jó kapcsolatom lett, és ezt is az újságnak köszönhetem, hogy napi szinten kommunikáltunk.

Fotó: Kiss Henriett

Hogyan élted meg a generációváltást?

Ez is egy tanulási folyamat volt. Úgy terveztem, hogy 12. legelejétől hátrébb lépek, de ez mindig nehéz, mert konfliktust szül. Ez egy olyan szituáció, amiben nincs olyan lehetőség, hogy senki sem fog egy nagyon picit sem megbántódni, mert ez verseny gyakorlatilag. Nem az volt, mint nálam, hogy nekem azt mondták, hogy én vagyok, és ez van. Csak azért lettem főszerkesztő, mert Novotny tanárnő megbízott bennem. Idén próbáltam átadni azt, amit én tudok, de nehéz volt úgy, hogy ne akarjam erőltetni azt a szemléletet, amit én képviselek. Akartam, hogy legyen változás, de mégis voltak olyan dolgok, amiket úgy éreztem, hogy fontos átadnom, mert azok elengedhetetlenek ehhez a pozícióhoz. Alapvetően szerintem sikeres volt, most már nem szólok bele semmibe, csak körülöttem történnek az események, nem is tudok már mindenről.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Az ELTE angol-spanyol szakos tanár képzésére adtam be a jelentkezésemet. Igazából azért, mert rájöttem, hogy ahhoz, hogy valaki újságíró legyen, nem feltétlenül papír kell arról, hogy van kommunikáció- és médiatudomány szakon végzettsége. Engem mindig is érdekelt a tanárság, a főszerkesztőségem alatt is azt élveztem a legjobban, hogy segíthettem másoknak. Úgy érzem, hogy át is adtam valamennyi tapasztalatot és tudást. Eddig valamiért mindig tanárok voltak a példaképeim, és ez furcsa, mert ez valahogy végigkísérte az eddigi életemet, talán ezért akarok én is az lenni. Jó volt ott ülni, és látni, hogy milyen okosak, és hogy milyen sok mindent tudnak. Hogy milyen viccesek, de közben milyen igazságosak, és néha milyen határozottak. A tanári szakot valószínűleg el fogom végezni, de utána nem tudom… Szívesen lennék tanár, de nagyon sokan próbálnak erről lebeszélni, mert az oktatási rendszer jelenlegi állapotában a tanárság nem megbecsült szakma. És itt nemcsak a pénzügyi megbecsültségére gondolok, hanem nagyon sokan mondják, hogy manapság kínos tanárnak lenni. Viszont szerintem sokkal jobb alap az, hogy lesz egy tanári végzettségem, és utána kezdek bele bármibe, azzal, hogy beszélek több nyelven. Szerintem így könnyebb más irányba elindulni, mint úgy, hogy van egy újságírói végzettségem, amivel igazából nincsen semmi stabil pénzkereseti forrásom.

A DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázatán nemrég helyezést értél az Év Diákújságírója kategóriában. Mesélnél erről is?

Nagyon örültem annak is, egyáltalán nem számítottam rá, hogy helyezett leszek. A szegedi boszorkányégetésről és a Puerto Ricóról szóló cikkem küldtem be, valamint írni kellett egy önéletrajzot is. A május 28-i díjkiosztón derült ki, hogy különdíjat kaptam.

A díjátadón Ákos mellett a szerkesztőség néhány tagja is részt vett, hiszen az iDeák idén is első helyezést ért el Az év online diákmédiuma pályázaton. Az eseményről élménybeszámolót is olvashattok majd.

Az iDeák csapata ezúton is köszöni Ákos munkáját, gratulálunk a versenyeredményeihez, és további sok sikert kívánunk neki!

Hozzászólások
+ posts