Iskolánknak és esetleg lakóhelyünknek is helyet adó Szeged idén ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. Ebből az alkalomból történelméről, érdekességeiről és programjairól is olvashattok.
A sószállítástól napjainkig
Szeged történelme egészen az újkőkorig nyúlik vissza. Kr. u. 106-ban Traianus római császár elfoglalta Daciát, ahonnan aranyat és sót szállítottak. Később a rómaiak összeköttetést hoztak létre Dacia és Pannonia provinciák között. A két tartomány közötti útnak fontos megállóhelye volt a Partiscum, mai nevén Szeged. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet a marosi hajózással kapcsolatban. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. Az 1241-42-es tatárjárás idejére a város lakói mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával újraépítették városukat. IV. Béla magyar király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott. 1514-ben Dózsa György hadai nem merték megtámadni, ezért inkább kikerülték, de két évvel később tűzvész pusztította el a várost. 1525-26-ban a törökök végigvonultak a városon és kifosztották, majd 1542-43-ban elfoglalták. A török hódoltság idején a szegedi nép meglehetősen szétszóródott. A gazdag és művelt családok nagy része Debrecenbe, Kassára és Nagyszombatba menekült. Az el nem menekült lakosság leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári város lett. 1686 tavaszán Mercy tábornok a törököket itt megverte, és Thököly Imrét is majdnem sikerült elfognia. 1704-ben Rákóczi ostromolta a várat, melyet Johann Friedrich von Globitz védelmezett. 1708-ban pestis, 1712-ben pedig árvíz pusztította a várost. 1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól. Ezt a napot a város lakói Szeged napjaként ünneplik minden évben. A császár egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz év után megfosztották. 1719-ben piarista szerzetesek jöttek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. 1801-ben létesítették az első nyomdát, ugyanakkor épült fel a régi városháza és a polgári kórház. A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, a város négy honvédzászlóaljat állított fel. 1854-ben Szegedet is elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje. 140 évvel ezelőtt, 1879. március 12-én volt Szeged történelmének máig legnagyobb természeti katasztrófája, a “nagy” árvíz, melynek köszönhető Szeged mai arculata és kialakítása.
Az 1880 és 83 között lezajlott újjáépítés során egy olyan modern és átlátható, tágas terekkel és sugárutakkal tagolt városszerkezet alakult ki, amely azóta is egyedülálló hazánkban. Valójában nem közvetlen a városnál, hanem attól jóval északabbra, körülbelül húsz kilométerre, az úgynevezett petresi szakaszon (a mai Dóc község magasságában) szakadt át a Tisza töltése 1879. március 5-én, és észak felől közelítette meg a víz Szegedet. Március 11-re gyakorlatilag teljesen elérte a víz a várost. Már csak az akkori Alföld-Fiume vasútvonal (mai Szeged-Békéscsaba vonal) töltése óvta a települést, ám ez is csak másnap hajnali 2-ig bírta. Ekkor a vasúti töltés is átszakadt, és elöntötte a víz Szegedet. A város 5750 házából mindössze 265 maradt állva és hatvanezer ember vált hajléktalanná. 5 nappal később, március 17-én Szegedre látogatott Ferenc József, akkori uralkodó és Tisza Kálmán miniszterelnök. A szemle után nyilvánvalóvá tették, hogy Szegedet újjá kell építeni, és ehhez minden támogatást meg fog kapni a város. A víz csak az év második felére tudott levonulni a városról, az újjáépítés így csak 1880-ban kezdődött el, aminek irányítására Tisza Lajos miniszteri biztost nevezték ki. Az újjáépítést az európai összefogás és pénzügyi támogatás segítségével sikerült gyorsan véghez vinni. Ennek emlékét őrzik a legtöbb segítséget nyújtó országokról elnevezett körútszakaszok (Római körút, Berlini körút, Londoni körút, Párizsi körút, Brüsszeli körút, Bécsi körút). 1883-ra kialakult a ma is ismert szegedi városszerkezet. Szintén az árvíznek köszönhető Szeged egyik legfontosabb jelképe, a Dóm tér, illetve maga a Dóm, amit szokás Fogadalmi templomnak is nevezni. A nevét onnan kapta, hogy a városi elöljárók 1880. november 28-án ünnepélyes fogadalmat tettek: “Hogyha Szeged még egyszer felépül az árvizet követően, akkor méltó keresztény templom is építtessék.” Szeged felépült, így a Fogadalmi templom is elkészült ugyan kissé megkésve, hiszen csak 1930 októberében tudták felszentelni. 1918 és 1920 között Szeged francia megszállás alatt állt, itt volt a szegedi ellenforradalmi kormány székhelye is, ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, aki nem akart a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.1956-ban Szegeden június 30-án megalakult a József Attila Kör a pesti Petőfi Kör mintájára. Szintén ebben az évben volt a forradalom, aminek első résztvevői szegedi egyetemisták voltak. Az eseményre 2018 októberében is méltó módon emlékeztek. Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város, és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.
Találkoztál már ezekkel az érdekes történetekkel?
Gárdonyi Géza, mint szegedi párbajhős
Kevesen tudják, hogy az író három évig itt dolgozott, többek között a Szegedi Napló szerkesztőségében. Kalandos életet élt, és bár tiltották, gyakran párbajozott, és emiatt többször fogházba került. 1888 őszén érkezett a városba, és 1891 nyaráig volt szegedi lakos. Ennek emlékét egy tábla őrzi a Szegedi Akadémiai Bizottság székházánál, amely régen a Hungária Szálló volt, benne pedig egy híres kávézó működött. Szívesen járt ide az egri remete, akit az itteni írók barátságukba fogadtak.
Mikszáth Kálmán, aki itt futott be
Az író pályája nehezen indult, mivel stílusa elütött a kor megszokott írásmódjától. Hiába jelentek meg az elbeszélései, hiába dolgozott újságoknak, nem igazán figyeltek fel rá. 1878-ban érkezett a városunkba, ahol a Szegedi Napló újságírója lett. A “nagy” árvíz idején ő is itt élt, és ez a katasztrófa, meg az utána következő időszak bőven adott megírni való témát. Karcolatai, Tisza Kálmán és kormányellenes írásai népszerűvé tették. Az árvíz érkezésekor épp a szerkesztőségben volt. Mikor ment volna vissza lakásába, akkor tudta meg, hogy jobb, ha nem indul el, mert a háza már vízben állt.
Móra Ferenc, aki ezer szállal kötődik Szegedhez
A Belvárosi híd lábánál, a múzeum előtti parkban áll Móra szobra. Érdekesség, hogy az író „csak” egy mellszoborként látható, míg a mellette lévő alak egy teljes figura. Az ülő alak Móra Ének a búzamezőn című művének egyik főszereplője. A szobrot kalandos körülmények között avatták fel: a mű 1938-ra elkészült, ám ünnepélyes leleplezését állandóan halogatták a város vezetői a politikai légkör miatt. Végül a szobrász maga tépte le a leplet 1939-ben, de a hivatalos avatásra csak 1946-ban került sor.
A dicsőséges Aranycsapat, amely zarándokhellyé vált
Szeged egyik kedvelt helye a Tisza-parti árnyas sétány. Igazi andalgó, merengő hely, ahol jó leülni, és csak nézni a folyót, vagy megállni egy baráti csevegése. A Tisza-parton álló kompozíció a dicsőséges magyar-angol 6:3 győzelem előtti tisztelgés, melyet Kalmár Márton szegedi szobrász – az eddigi egyetlen szegedi származású magyar gólkirály, Kalmár György fia – készített 2003-ban. Ezt a szobrot sem kímélték, többször is alaposan megrongálták a focilabdát és focicipőket mintázó alkotást. A szobor kultikus hely lett, szívesen fotózkodnak itt a turisták is. Puskás Öcsi halálakor pedig a szegediek itt rótták le kegyeletüket, számtalan mécsest gyújtottak talapzatánál.
A bicikliző Einstein Szegeden
A Dóm mögött, az Akadémiai Bizottság székházának hatalmas és igen nehéz kapuját érdemes kinyitni. Nyugodtan besétálhatunk, hiszen az udvaron vár minket Einstein, mosolyogva, kerékpárját tekerve. A bronzszobor Bánvölgyi László alkotása, aki egy 1933-as fekete-fehér, Kaliforniában készült fotó alapján álmodta meg az itt látható művet. A szobor elkészülte után a nagyszülők kiskertjébe került, ahol a többi alkotással együtt sorsára várt. Innen jutott el aztán 1994-ben mostani helyére.
De Szeged hogyan is ünnepli ezt évről évre?
Idén 25. alkalommal került megrendezésre a Szegedi Borfesztivál. A május 17-én induló, tíz napos gasztroőrület öt színpadán olyan ikonok álltak színpadra, mint a Quimby, a Belmondo, az Anna and the Barbies Akusztik Trio, de volt még Honeybeast SympHONEY koncert is, amelyben a Szegedi Szimfonikus Zenekar működött közre. A Dóm Téri Kavalkád helyszínén koncertezett Geszti Péter, aki a legjobb dalaival érkezett. Idén több, mint 160 borász és 200 egyéb kiállító érkezett a Napfény Városába, ahol az ország legnagyobb borfesztiválja mellett a hatalmas népszerűségnek örvendő Hídivásár, a magyar kézművesipar műveit felvonultató Kincs Tér, a nagyszerű zenei programjairól ismert Dóm Téri Kavalkád, továbbá a Klauzál téri Gasztro Udvar, a Fergeteges Gyermeknapi Piknik, a Continental-Contitech Futófesztivál és Félmaraton és egy óriási Sárkányhajó Viadal is várta az érdeklődőket.
