Betekintés a kollégisták életébe

330

Iskolánkban rengeteg kollégista diákot ismerhettek, és hallhattatok tőlük érdekes történeteket. Most az Ortutay Gyula Kollégium néhány lakójával és egy pedagógusával készítettem interjút arról, hogy valójában milyen is ez a „koleszos élet”.

Milyen a kollégiumi élet? Mennyire szigorúak a szabályok?

“Nincs túl sok szabály, talán a legfontosabb a kimenő ideje, ami korosztályonként változik. A kilencedikesek 20:30-ig lehetnek kint, és aztán ez így tolódik egyre későbbre. Ezt elég komolyan veszik. Este tíz órakor lámpaoltás – de ez már annyira nem komoly dolog. Pont annyira szigorú, amennyire kell. Adnak szabadságot a gyerekeknek. Reggel, hála Istennek, nem keltenek minket, nem ráznak ki az ágyból, hagyják, hogy magunktól ébredjünk. Kicsit talán szigorúbbnak képzeltem, de nem sokkal.“

“Szerintem egyáltalán nem szigorú, a tanárok is rugalmasak. Múltkor például a szobatársamnak késett a vonata, és megengedték, hogy kimenjünk elé. Év elején úgy volt, hogy csak két hónapot maradok, és utána inkább bejárós leszek, de végül megtetszett, és – részben a szobatársaim miatt – maradtam.”

“Bevallom, azt hittem, hogy olyan lesz, mint az amerikai filmekben. És amikor megláttam… Rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem. Viszont ettől függetlenül mindent nyújt, amire egy magamfajta gyereknek szüksége van. Viszonylag szabadok vagyunk, de azért vannak korlátozások.”

Meséljetek néhány vicces történetet!

“Egy teljesen másik szobában egy ismeretlen srácnak kiesett a zoknija, és felbérelte a szobatársamat 300 forintért, hogy menjen ki érte.”

“A gólyapróbán több izgalmas feladat is volt, például le kellett mérnünk a Kárász utcát vécépapírral, egyikünknek legyantázták a lábát, utána tógába kellett öltöztünk. Volt kérdezz-felelek játék, és csak akkor lehetett válaszolni, ha széttörtünk egy tojást a fejünkön.”

“Volt olyan is, hogy a fiúknak ki kellett sminkelni a lányokat, aztán fordítva, és utána fel kellett vonulnunk, mintha divatbemutató lett volna.”

“Nekem a kedvencem az volt, hogy a volt osztálytársamnak keringőznie kellett egy lánnyal… Az az osztálytársam kb. két méter magas, a lány pedig 150 cm körül van. A fiú felemelte a lányt, és úgy táncoltak.

A diákok után megkerestem Lipták Tibor nevelőtanár urat, és neki is feltettem néhány kérdést.

Milyen egy nevelő élete a kollégiumban?

“Igazából, ha összehasonlítjuk egy iskolai tanáréval azt kell mondjam, hogy kicsit rugalmasabb. Másfajta, merthogy nem oktatók vagyunk, hanem egy intézményben egyfajta szülőpótló tevékenységet végzünk. Ezért bizonyos értelemben közelebb vagyunk a diákokhoz, mint az oktató tanár kollégák. Maga a munka ebből kifolyólag egészen más jellegű, de én már 30 éve vagyok ezen a pályán, és azt gondolom, hogy jól választottam, mert jó helyre kerültem, és ez szimpatikusabb, mint az a kicsit távolságtartóbb pedagógiai tevékenység, ami az iskolában folyik.”

Milyen érdekes történetekkel volt már szerencséje találkozni?

Az érdekes történetek mindig olyanok, amik egy kicsit átlépik a határokat. Itt ablakon kiugrálástól kezdve a lányépület ablakainak dobálásig sok minden előfordul. Ezek a történetek meg események eleinte mindig egy kicsit bosszantóak, és nyilván nevelőtanárként az a feladatunk, hogy ezeket visszaszorítsuk, de néha azért belőlünk is kibújik az ember, és akkor jót szórakozunk azon, hogy a fiatalok hogyan próbálják felhívni magukra a figyelmet, levezetni a gőzt, és nyilván ezek mindig együtt járnak azzal, hogy a meglévő kereteket feszegetik. Ha konkrét történetet kéne mesélnem, akkor kiragadnék egy zenészgyereket, aki késett egyszer a kimenőről, és valamikor fél 11 körül került elő. Akkor sikerült elérni. Már szóltunk a rendőrségnek, hívtuk a szülőket, iskolai tanárokat, hogy tudnak-e róla valamit. Amikor bejött, kissé spicces állapotban volt, és láttuk, hogy nem egészen tárgyalóképes, úgyhogy felküldtük a szobájába, és megnyugodott mindenki. A rendőrség még éppen nem kezdett el komolyabban intézkedni. Amikor felmentem, találkoztam vele, és kibuggyant belőle, hogy „Olyan szürkék ezek a hétköznapok, fel kell dobni valamivel.” Hát, tudni kéne, hogy ez a gyerek milyen a normál hétköznapokban. Tehát teljesen idegen volt tőle ez a reakció, én magam alig bírtam visszatartani a nevetést.

Mennyire szigorú a kollégium?

Hogy szigorú vagy nem, az egyéni megítélés kérdése. Maguk azok a szabályok, amik a kollégiumban vannak, törvényi előírásokon alapulnak. Tehát meghatározott pihenőidőt kell biztosítani a diákoknak, meg megadott mennyiségű tanulóidőt kell eltölteniük a diákoknak, és ezek mind tőlünk függetlenek, mégis, a betartását, úgy gondolom, hogy itt ebben az intézményben rugalmasan kezelik. Vannak olyan feltételek, amelyek teljesülése esetén könnyítést, felmentést adunk bizonyos kötelezettségek alól. Úgy gondolom, hogy a kollégium működése elég rugalmas. Ha az egész tantestület tevékenységét nézem, akkor ez általánosan elmondható. Igyekszünk alkalmazkodni az itteni gyerekek igényeihez. Nyilván mindig van olyan diák, és van olyan helyzet, amikor ezek a határok szűkek, de én úgy gondolom, ezekre mindenféleképpen szükség van, hogy egy egységes követelményrendszert fent tudjunk tartani.

Mik a fegyelmi eljárások okai? Hogyan kell elképzelni egy fegyelmi eljárást? Ez olyan, mint iskolában az igazgatói intés, vagy osztályfőnöki illetve szaktanári figyelmeztetés?

A fegyelmi eljárások okai között nagyon sok minden szerepel. Nyilván kisebb fegyelmi vétségek esetén a szóbeli eljárás, elbeszélgetés az első lépés, de ha kirívó, vagy visszatérő fegyelmi sértések vannak, akkor sor kerülhet intézményesített fegyelmi eljárásokra. Mondhatnám azt, hogy a legtöbb esetben az italozás az, ami a fegyelmi eljárások többségének okát adja, de azt kell mondjam, hogy ez egyre kevésbé igaz. Mindig előfordul néhány eset, de 5-10 éve volt ez igazából jellemző. Most vagy dörzsöltebbek lettek a diákok, és jobban álcázzák, ha italos állapotban vannak, vagy valóban visszaszorult ez a jelenség. Nyilván mindig van valami különleges, lehetnek konfliktusok a diákok között, amik esetleg elfajulhatnak, de ez sem jellemző. Idén például nem is volt egyáltalán fegyelmi eljárás. Ha a papírt követjük, akkor többféle kategória van. Vannak olyan fegyelmi sértések, amelyet az ügyeletes tanár vagy a csoportvezető tanár a saját hatáskörében el tud intézni egy nevelőtanári figyelmeztetéssel, vagy a kollégiumi vezetői figyelmeztetéssel, a súlyától függően. Itt is vannak olyan figyelmeztetések, hogy intés, de amikor fegyelmi eljárásra kerül a sor, az már fölötte van ezeknek a nevelőtanári, illetve kollégium vezetői figyelmeztetéseknek, intéseknek. Akkor ott már egy olyan eljárást kell elképzelni, ahol nem az a fő cél, hogy megbüntessük a gyereket azért, mert elkövetett valamit, hanem az, hogy feltárjuk ennek az eseménynek a hátterét. Akkor tekintünk sikeresnek egy ilyen eljárást, ha a diák megérti azt, hogy hibázott, tudatában van annak, mit követett el. Az, hogy ezért milyen büntetést kap, az lehet például egy írásbeli felfüggesztett kizárás, vagy egy kimenőmegvonás, vagy tanulószobára kötelezés. Ez csak az adminisztratív része, ennél sokkal fontosabbnak tartjuk azt, hogy a diák értse meg, hogy hibázott. Természetesen a másik fele ennek az, hogy mi is lássuk a fegyelmi sértéseknek a hátterét, és ha tendenciát tapasztalunk, akkor tegyünk ellene. Ha azt tapasztalnánk, hogy egyre sűrűbben italoznak a diákok, akkor valamit tenni kéne, ki kéne deríteni, hogy hol kapnak alkoholt, vagy hogy mi az oka annak, hogy egyáltalán rendszeresen fogyasztják, és akkor talán hatékonyabban tudunk ellene védekezni vagy megelőzni.

HAGYJ VISSZAJELZÉST

Ide írd a hozzászólásod!
A neved helye
This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.