“A szociális munkás egy hibrid ötvözete a pszichológusnak, a szociológusnak és a jogásznak” – interjú Evanyics Gáborral

287

Evanyics Gábor nemrég érkezett hozzánk, hogy betöltse a szociális munkás szerepkörét. Feltettem neki komoly és vicces kérdéseket is, hogy jobban megismerhessük őt és foglalkozását.

Mi is pontosan a szociális munkás? Mi a feladata és mire terjed ki a jogköre?

Nos, ez egy korrekt kérdés mert általában nem szokták tudni az emberek. Vagy ez a vicces kérdés?

Nem, ez egy komoly kérdés volt…

Akkor adok rá egy vicces választ. A szociális munkás egy hibrid ötvözete a pszichológusnak, a szociológusnak és hát, talán a jogásznak. Ezt tudnám rá mondani. Technikailag arra van kitalálva, hogy társadalmi kérdésekben úgymond első frontvonali katonák legyenek. Röviden, segíteni azoknak, akiknek igazán szükségük van rá. A komplexebb válasz az rá, hogy mind a civil szektorban, mind pedig az állami szférában olyan segítő vagy aktív szerepet betölteni, ami az aktuális társadalmi nehézségekre ad választ.

Fotó: Evanyics Gábor

Értem. Milyen típusú problémákkal kereshetjük fel?

Röviden azt mondanám, hogy szex, drogok és erőszak. Ezek az én témáim. Ha mondjuk otthon baj van, valakit bántanak, vagy anyunak, apunak vannak anyagi gondjai, válás van a családban esetleg ha drogproblémákkal küzdesz akkor lehet hozzám jönni. Ha itt az iskolában bántanak, akkor is. Ha egy jogi kérdéskörben a szüleidnek vagy neked kellene segítség ügyintézésében, vagy csak megválaszolni, akkor is lehet hozzám jönni. Szóval, nagyon sokrétű a dolog. Egyszerűbben, ugyanúgy lehet hozzám jönni, mint egy pszichológushoz. Az a célom, hogy praktikus válaszokat adjak.


Most egy viccesebb kérdés jön, de egyesek komolyan is vehetnék: Kutya vagy macska?

Mindkettő. Nem tudok választani köztük.

Diplomatikus. A következő egy kicsit komolyabb lesz. Milyen típusú személyeknek ajánlaná ezt a szakmát? Mivel néhányunk még nem tudja, mivel is szeretne foglalkozni a későbbiekben, ezért kérdezem. Milyen képességekkel kell rendelkezni ehhez a hivatáshoz?

Két dolog kell hozzá. Az egyik a gyomor. Nem is azért, mert az ember csúnya dolgokkal találkozik. Olyan típusú gyomor kell, hogy fel tudd dolgozni azt, amivel találkozol, mint például egy másik ember sorsával, annak a nehézségeivel. Vagy ha valakivel találkozol, aki krízisben van, akkor neked az a dolgod, hogy stabil legyél és higgadt. Ehhez kell egy pici erő. A másik meg az, hogyha úgy állsz hozzá a hivatáshoz, hogy „Jézus szeret téged, és megváltom a világot, meg mindenkit szeretek, és minden jó lesz!”- akkor azt fogják neked mondani, hogy kelj fel és menj ki, mert ez nem fog működni. Azoknak az embereknek való ez igazából, akik szeretnek másokon segíteni, de nem halat akarnak dobálni, hanem inkább hálót.

Jó hasonlat volt, ez tetszik! A következő kérdésem az lenne, hogy hol dolgozott a Deák előtt? Illetve dolgozik-e még valahol?

Nos, én már nagyon sok mindent csináltam, nagyon sok minden voltam mielőtt elkezdtem az egyetemet. Többek közt voltam Greenpeace-aktivista is. Az egyetem után pedig  rögtön elkezdtem dolgozni, először itt Szegeden a Drogcentrumban, a Fésű utcában. Erről a helyrőll azt kell tudni, hogy ott alacsonyküszöbű ellátásban dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy félig-meddig marketing ember voltam: eijárkáltunk rendezvényekre pl: SZIN-re, Jate-ba, Retro-ba és ott végeztünk drogtudatossággal kapcsolatos tevékenységet, meg konkrétan razziáztunk, jártunk körbe, és ha láttunk olyan embert, aki nagyon rossz állapotban volt, akkor őt egy kicsit felkapartuk a földről. Kapott ásványvizet, és ha kellett, akkor mentőt hívtunk hozzá. Akik kiütötték magukat, azokat szedtük össze. Ez egy olyan program, ami fut a mai napig. Az a neve, hogy Déli Party Service. Ezzel foglalkoztam legfőképpen. Meg nyilván ott is jártam előadásokat tartani, csoportfoglalkozásokat csináltam. Az mind-mind drogprevenció volt. Utána átmentem a Család- és Gyermekjóléti Szolgálathoz, szintén itt Szegeden, és ott klasszikus értelemben vett családsegítő voltam. Először gyermekjólétis…, én a mai napig azt mondom, hogy gyermekjólétis voltam, mert nem változott a hozzáállásunk, de átalakult a rendszerünk. Szóval, klasszikus értelemben vett gyermekjólétis voltam, és olyan családokkal és esetekkel foglalkoztam, ahol bántalmazott vagy rossz körülmények között élő gyermekről jött jelzés valahonnan. Akkor azt ki kellett vizsgálni, és segíteni kellett azt a családot, annak az ügyeit kellett intézni, tanácsokat adni nekik, hogy hogy legyen máshogy. Ha bántalmazásról volt szó, akkor menekítettünk. Ezt csináltam egész tavaly decemberig, most meg itt vagyok.

Akkor most csak a Deákban van, ugye?

Hivatalosan az a rendszer, hogy nagyobb városban 1000 diákonként kell egy szociális munkás. Most a Deákban 975-en vagytok, szóval ez így nagyjából le is fedne, de Szegeden azért sok diák van, így még 2 intézmény tartozik hozzám. A Táltos ovi és a Táltos Általános Iskola. De a legtöbbet itt vagyok, nyilván részarányosan.  

Milyen sütemény lenne?

Ezek ilyen Tumblr kérdések. Ezekre nem vagyok felkészülve. De.… azt hiszem, Zacher szelet lennék.

Most egy a sulival kapcsolatos kérdés következik. Maga szerint egy diák az iskolában milyen problémákkal találkozhat? Mármint, ami kihat a lelki és testi fejlődésre is?

Jó kérdés. A rövid válasz az, hogy mindennel, mert az én tapasztalatom szerint ti minden egyes problémával találkoztok, ami felmerülhet ebben az életben. De hogyha tipikusat akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy azok a lelki jellegű sérülések, amelyeket otthonról hoztok (egy válás, egy otthoni konfliktus), meg a kamaszkori sajátosságok, mint például a felnőtté válásnak ez a fura szakasza. Pszichológusok szokták mondani, hogy ez egy második gyerekkor, ahol minden újra lejátszódik az emberben szellemileg és kémiailag is, amik még egész picibaba-korban elkezdtek kialakulni, a normák, a viselkedések, mindent újra át kell pörgetni. Ez rengeteg stresszel jár. Baromi sok ingerrel találkoztok, és baromi nehéz megtalálni önmagatokat. Ez nagyon sok problémát tud okozni, amihez nem árt egy két jó szó, hogy az embert helyre rakja. Ezt nagyon kiemelném. Illetve a fő mozgatórugó egy iskolában a társaságba, közösségbe való beilleszkedés és ennek nehézségei. Nincs a világon még egy aréna, mint a középiskola. Szóval, én úgy gondolom, hogy ez egy mérvadó probléma nálatok.

Fotó: Evanyics Gábor

Nos, igen, én egy farkasfalkához hasonlítanám az iskolát. Az marad életben, aki a legerősebb. Visszatérve a stresszre, mi a legjobb levezetése ennek? Milyen tanácsokat tudna adni?

Hát, mindenkinek más jön be. Szerencsére ezért nincs munka nélkül ennyi szakember a témában, mert eléggé egyéni megoldások kellenek. Azt tudom mondani, amit én látok. Amikor a fiatalok elkezdik az egyetemet, akkor az első 1-2 félévet túlstresszelik. Én is ilyen voltam. Akkor jönnek az éjszakázások, a kávé és az energiaital, meg a többi, ami csak lehet, és egy ilyen konstans túlhajtás-bűntudat rendszerben pörög az ember. Vagy sorozatokat néz és félretesz mindent, vagy pedig beleveti magát száz százalékig a tanulásba, és akkor azzal hajtja szét magát. Legjobb dolog, amit tehet az ember, hogy jól húzzuk meg a határokat. Döntsük el, hogy most tanulok kb. 2 órát egyhuzamban, és utána adok magamnak egy kis pihenőt, és azt szigorúan betartom. Abba belefér egy Trónok-harca epizód. Majd utána folytatom. Ez az egyik dolog, hogy nagyon aktívan be kell iktatni a pihenőket és a jutalmakat. A másik pedig, hogy mozogni kell. Ki kell menni a levegőre, tenni kell egy sétát. Az ember fizikai aktivitással nagyon sok stresszt képes elkerülni. Nyilván ez lerágott csont, hogy az ember menjen jógázni, meg ilyenek, de ezek tényleg működnek. Nem annyira modern, meg nem annyira menő, de egy kis séta meg egy kis jóga a világ legjobb dolga stressz ellen.

Értem. Rendelkezik-e esetleg valamilyen különleges képességgel? Értem alatta a sütést, éneklést és táncot, stb.?

Értem. Vagyis valami személyes, különleges és titokzatos dolgot akarsz hallani. Nos, én 11 éve cikkíró vagyok egy japán kulturális lapnál, ami megjelenik rendesen nyomtatásban. Nyilván álnéven írok. Ez lesz a reklám helye. Ennek a magazinnak az a neve, hogy Mondo. Ők azok, akik csinálják ezt az animés dolgot, a MondoCon-t. Én nekik írok. Többnyire játékokat tesztelek PlayStation-re, meg néha kritikákat írok animékről. Ez egy ilyen titokzatos dolgom amit nem szoktam nagy dobra verni. Most meg belekerül az újságba és több mint 900 ember fogja ezt tudni Szeged városában. Viszont nem mondom meg, mi az álnevem.

Kár. Honnan jött akkor a japán kultúrához való rajongás? Mióta van ez?

Hát, én nem vagyok már 20 éves – egészen pontosan 33 vagyok – vagyis ez azt jelenti, hogy a ’90-es években éltem a kamaszkoromat, és akkor tört be Magyarországra ez az egész anime dolog, meg a mangák, meg Japán felkapottsága. Ez szubkulturális dolog volt akkoriban még. Nagyjából most is az, de ha elmegyek egy MondoCon-ra, és ott van körülbelül 8-9 ezer ember, akkor nehéz ezt mondani.

Fotó: Evanyics Gábor

Hogy került be az újságba?

Nos, nem volt semmi újságírós-cikkírós előéletem. Annyi volt, hogy fent voltam egy fórumon, ahol nagyon aktív tag voltam. Eléggé megmondó ember voltam, és volt ott egy srác, akivel nagyon sok nagyon értelmes vitát vívtunk bizonyos sorozatokról. Ő viszont újságírótanonc volt, és az éppen akkor induló lapnál volt kezdő. Akkor ez még egy másik újság volt, az volt a neve, hogy Anime Stars. Ott kezdtem én is. Később mentem át a Mondo-hoz. Szóval, ő ott volt kezdő, és hívott engem, mivel látta, hogy hogyan írok, és milyen a gondolkodásom, azt mondta, tegyünk egy próbát. Írtam két próbacikket, de akkor meg voltak szorulva cikkek terén, vagy valami nem úgy jött össze, így a próbacikkemet le is közölték. Mivel nem lett rossz, így azóta rajta vagyok ezen a hajón.

Köszönöm szépen, hogy szánt rám időt! Nos, további sok sikert a cikkíráshoz, és szerintem sokan fogjuk keresni még.
Evanyics Gábort a 201/B teremben találjátok meg az alábbi időpontokban:
H: 7:30-11:30
K: 13:30-15:30
Sz: 7:30-10:00.

Továbbá, sajnos Róka László, iskolánk pszihológusa a tavaszi szünet után már máshol fog segíteni a diákokon, így szakemberként Evanyics Gábor fogja segíteni a munkánkat, amíg nem jön hozzánk más pszichológus.

HAGYJ VISSZAJELZÉST

Ide írd a hozzászólásod!
A neved helye
This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.