A magyar költészet napja- avagy József Attila születésnapjának ünneplése, a lehető legmegtisztelőbb módon

Vajon József Attila örülne-e neki, ha tudná, hogy a magyar költészet napját az ő születésnapjának évfordulóján tartjuk? Ez a magyar nemzet ajándéka neki, nem “csecse-becse”, de talán meglepetés,és ahogyan azt ő maga is megírta, tanít minket – nem is középiskolás fokon. Pilinszky János „mozarti tehetség”-ként jellemezte, „legbonyolultabb és legegyszerűbb, legmélyebb és legtörékenyebb, legsúlyosabb és legátlátszóbb”, Radnóti Miklós Első eclogájában szintén hasonló gondolatok fogalmazódtak meg.

József Attila Születésnapomra című versének kézirata

1964 óta ünnepeljük április 11-én ezt a jeles napot, de sajnos csak kevesen tudják, hogy ez a dátum nem kizárólag József Attila, de Márai Sándor születésnapját is jelöli.

Ebből az alkalomból minden évben általában irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek a magyar líra és annak alkotói előtt. Ezeken a  rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt hallhatóak, gyakran diákok, vagy éppen más szerzők szavalják el a költeményeket. Többen a kedvenc verseiket osztják meg, akár valamelyik közösségi média platformon, akár az utcára kiragasztva egy padra, a falra vagy más jól látható helyekre.

A rádiókban leadnak olyan számokat, melynek szövegét neves költőink írták akár évszázadokkal ezelőtt, de 21. századi formában zenésítették meg az együttesek, énekesek. Talán az egyik legismertebb ilyen társaság a Red Bull Pilvaker, akik már több éve használják fel a nagy művészek sorait, hozzáadják a saját ötleteiket és tökéletesen ötvözve a rapet az énekléssel elkészül a szám.

Radnóti Bájoló című versét például Szabó Balázs Bandája zenésítette meg – persze emellett más verseket is feldolgoztak, de ez a feldolgozás ma már az együttes egyik legnépszerűbb dalává nőtte ki magát. Bérczesi Róbert a Hiperkarma alapítója, frontembere József Attila Kész a leltár című művét énekli fel egyetlen gitárkísérettel, igaz csak röpke 56 másodpercig tart a dal. Az AWS énekese, Siklósi Örs szintén egy József Attila verset a Karóval jöttél…-t dolgozta át egészen új, vadabb stílusban.

A slam poetry először egy klub pincéjében kezdődött 1984-ben, ahol egy építőipari munkás és barátai felolvasóestet tartottak saját maguk szórakoztatására. Később más csapatokat is hívtak, összecsaptak, majd a közönség döntötte el, ki a nyertes. A hangsúly nem a szövegen volt, sokkal inkább az előadásmódon. Később a slam poetry az egész világon elterjedt, Magyarországra 2006 februárjában érkezett meg, és először inkább csak rapperek és költők csatájaként tartották számon, ma már bárki részt vehet rajta saját írásával. Idén a Szegedi Slam Poetry is ezen a napon tartja a havonta megrendezésre kerülő estjüket. Néhány népszerű szegedi slam poetry-készítő például Mészáros Péter, vagy a volt deákos Sipos László.

Mindenesetre, bármilyen módon is emlékezünk meg József Attilára, Márai Sándorra vagy bármelyik más magyar költőnkre, a lényeg, hogy ne csak ezen az egy napon szeressük a magyar irodalmat, hanem az év másik háromszázhatvannégy napján is olvassunk verseket és osszuk meg a barátainkkal, ismerőseinkkel, családunkkal kedvenceinket.

Ajánlom nektek egyik személyes kedvenc, modern versemet, Kemény Zsófitól a Metrót:

„Egyszer úgyis összefuttok,
ha nem most,
hát tíz év múlva nyáron,
ezt nem úszod meg,
a metróban mindig
hűvös őszi szél fúj,
a tábla kérdez, hogy mégis merre,
te döntesz, persze rosszul,
bár a bérleted talán nem is lenne
érvényes a jó irányba,
átmetrózod a rég lejárt telet,
szenvedsz, de úgyis hiába,
mert az ébredő tavaszban
mindenképp boldog leszel,
küzdhetsz ellene, falat kaparhatsz,
sírhatsz is, de megérzed azt a levegőt
és boldog leszel, te szerencsétlen,
te boldogtalan.”

Illetve ha valaki maradna inkább egy régi, klasszikus költőknél, annak melegen ajánljuk például Petőfi Sándor Magyar vagyok című költeményét. Egy kis ízelítő:

“(…) Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!”

Ha neked is akad kedvenc versed, vagy saját, általad szerzett költeményed, bármilyen más alkotásod, amit úgy érzed, szívesen megosztanál velünk és a deákos diákokkal, várjuk sok szeretettel. Küldd el nekünk e-mailben, és viszontláthatod az iDeák oldalán!

Hozzászólások
+ posts