A februári egyhetes síszünetet sokan otthon élvezték, de akadt jó néhány olyan diák is, aki az ausztriai Koralpén téli sportokat űzve kapcsolódott ki. Megkértem néhány résztvevőt, hogy meséljenek az élményeikről.
Néhányan most próbálták ki először a sportot, így ezzel kapcsolatban feltettem azt a kérdést, hogy így elsőre hogyan értékelnék a tábort.
Zsoldos Dominik 10. h: Jó volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, elég gyorsan meg is tanultam síelni.
Mi volt a legjobb élmény, amit szívesen kiemelnél?
Szabó B Anikó 10. b: A legjobb dolog személy szerint az volt, mikor délutánonként már önállóan, kis csapatokban mehettünk síelni/snowboardozni. Mivel nem volt nagyon nagy pályarendszer, ezért a felvonóknál, a pálya kellős közepén, a hüttékben összefutottunk, majd együtt mentünk tovább. Újra szétszéledtünk, és újra találkoztunk más ismerősökkel. Barátságok alakultak ki, nem számít, hogy gólya és végzős, a suliban már egyre kevesebb idegen megy el mellettünk.
Zsoldos Dominik 10. h: A hangulat.
Irsai-Ászity Erik 10. h: A legjobb dolog a szabadság volt, hogy szabadon lehetett síelni nem függtünk szinte senkitől, de mégis szemmel tartottak minket.
Csóka Darius 10. e: A legjobb élményem kezdő boardos létemre az volt, mikor sikerült lecsúsznom a pirosról.
Klein Dominik 10. h: Nekem nagyon bevált az iskolai sítábor, és nagyon jól ereztem magam. Ez azért volt, mert a diákok nem voltak megkötve, hanem szabadon mozoghattak a pályán és az egész létesítményben. A tanárok is kedvesek, segítőkészek és engedékenyek voltak.
Dunai Tibor 12. f: Szereztem egy-két új barátot. Nem tudok legjobb élményt kiemelni, az egész sítabor nagyon jó volt, talán ez volt a legjobb eddig.
Milyen programok voltak a síelésen kívül?
Hódossy Nóra 10. d: Koralpén rengeteg szórakozási lehetőségünk volt, viszont a napunk nagy részét a síelés töltötte ki. Általában délelőtt 10 órától 4-ig a pályán voltunk. Napközben a hüttékben tudtunk melegedni, és itt fogyasztottuk el az ebédünket is. A szállásunkon volt egy társalgó, ahová mindig összegyűltünk a vacsorát követően, és együtt kártyáztunk, zenét hallgattunk, csocsóztunk és billiárdoztunk. Ezek a dolgok hoztak össze minket, és egy nagyon jó társaság alakult ki.
Mennyi időt vett el a gólyaeskü megírása? Miket vettetek figyelembe?
Czeglédy Viktória 10. d: 30 éve minden évben megrendezésre kerül az újoncok beavatása. A tábor utolsó napján, a régi táborozók egy kis meglepetéssel készülnek a sítábor gólyáinak. Idén a mi feladatunk volt az eskü megírása, valamint a beavatás megrendezése. Mivel az utolsó napon nem síeltünk az időjárás miatt, így a szokásos hófürdő elmaradt, de az eskü szövege, mint minden évben, most is elhangzott. A szöveg megírása nem volt egyszerű feladat, de végül sikeresen elvégeztük. Az utolsó előtti nap írtuk meg a csendespihenőben, összeszedtünk minden történést, eseményt, sztorit, amit csak tudtunk, és próbáltuk őket versbe foglalni. A tanárok teljesen szabad kezet adtak nekünk, ránk bízták, mit írunk bele. Véleményem szerint a táborhoz méltó szöveg született, élveztem a megírását.
Akadt olyan is, aki másik iskolából érkezett a csapatba:Honnan hallottál a deákos sítáborról? Mi vett rá, hogy gyere?
Béres Tamás, Tömörkény István Gimnázium: A deákos haverjaim meséltek a táborról, sok pozitív gondolatot hallottam tőlük, ezért is jött meg a kedvem hozzá.
Mivel lehetne jobbá tenni a sítábort?
Csóka Darius 10. e: Hogy hogyan lehetne jobbá tenni a tábort? Erre nem nagyon tudok válaszolni, mivel számomra tökéletes volt.
Klein Dominik 10. h: Annyi változtatás, hogy valami olyan helyre kellene menni, ahol nagyobb a pálya.
