Egy végzős élménybeszámolója a szalagavatóról

Hogyan éli meg egy végzős a szalagavatót? Tényleg olyan stresszes, mint ahogy hallom? Hogyan fogjuk megtanulni az osztálytáncot? És a keringőt? Mi van, ha beteg leszek?

Fotó: Busch Petra, iDeák

Ezek a kérdések futottak át az én agyamon is az elmúlt egy-két hónapban. Mindenki ezt a napot várja, főleg a lányok. Itt az első lehetőség, hogy habos, fűzős, fehér ruhába bújhassunk, együtt bulizhassunk a tanárokkal, és eltáncolhasssuk a keringőt, illetve az osztálytáncot, amire október óta készülünk. És, hogy mi az egész szépséghibája? Az, hogy a három hónapon át tartó gyakorlásnak a gyümölcse kétszer 4 perc. Viszont az egész esemény felejthetetlen.

Idén a szalagavató 17 órakor kezdődött, mivel az évfolyamunkon nyolc osztály van. Ez azt jelentette, hogy a keringősöknek 15:30-kor volt a főpróbájuk, tehát nekik már 14:30-15:00 között érkezniük kellett.  A vendégeket az iskola 16:00-tól fogadta, bár néhány szülő bejöhetett, akiknek segíteniük kellett. Az egész napos stresszelés a főpróba után teljesen elmúlt és csak a tényleges műsor előtt jött elő újra. A keringők után a zenekar szórakoztatta a vendégeket két szám erejéig, amíg mi rohantunk átöltözni az osztálytáncra.

Fotó: Bak Péter, iDeák

A mi táncunk volt a második, amit nálunk két osztálytársunk tanított be. Sokan koreográfussal oldották meg a feladatot, de akadt más osztály is rajtunk kívül, akik simán belsős segítséget kértek. Hihetetlen volt látni, hogy a tanáraink mennyire meghatottan és boldogan táncoltak velünk, de ezt látni lehetett más osztályoknál is.

A következő – és egyben – utolsó része az ünnepségnek a pezsgőzés volt. Ez kizárólag a mi iskolánkban van, Szegeden, ami szintén igaz az élőzenekarra is. (Azt hiszem érezhető, miért is a Deák a legjobb iskola.) Ennek a levonulását az előző napi szalagtűző után gyakoroltuk el. Az egész annyiból áll, hogy minden osztály párban levonul a lépcsőn az osztályfőnökükkel és osztályfőnök-helyettesükkel.  Az aulában a pincérek hozzák ki a pezsgőket. Ezután fontos volt, hogy még nem lehetett koccintani, csak az intézményvezető beszéde után, amelyben kellemes szórakozást kívánt, majd koccintottunk osztálytársainkkal, barátainkkal, szaktanárainkkal.

Fotó: Bak Péter, iDeák

Ezután a vendégek jelentős része el is indult hazafelé vagy éppen enni, mert persze akadt olyan, aki nem az iskolában vacsorázott. A vacsorát 20:00-tól kínálták fel a színházteremben, az alagsorban, és a rámpán egyaránt. Minden osztálynak szigorú ülésrendje volt, így az osztályok egy helyiségben voltak, de azt már nem tudták megoldani, hogy a barátok egymás mellett üljenek.

A vacsora után 22:00-ig volt ideje elhagyni az osztályoknak az alagsori termeket, utána a ruhatárba kellett pakolniuk. Ezután a Deákban éjfélig zenekar játszott. Sajnos, szomorúan tapasztaltam én is, hogy az iskola 80%-a elment rögtön az ünnepség után, amikor még előttünk volt a szalagavató valódi bál része. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy maradtam. Együtt táncoltunk osztályfőnökünkkel (Székácsné László Éva tanárnő), osztályfőnök-helyettesünkkel (Agócs Ágnes tanárnő), és azt jól jegyezze meg mindenki: valószínűleg soha, de soha nem lesz még egy lehetőségetek arra, hogy ennyire felszabadultnak lássátok tanáraitokat és így bulizzanak veletek akár egy egész éjszakán át.

Fotó: Busch Petra, iDeák

Miután vége lett a bálnak, az idei after party szintén a Spiritben volt, ahogy tavaly. Meg kell hagyni, volt bennem is némi stressz a hellyel kapcsolatban, mivel a tavalyi végzősöktől csak rosszat hallottunk, de idén mi pozitívan csalódtunk. Nagyon korrektül volt megszervezve minden, szinte tényleg csak Deákosok és vendégeik voltak ott. Az ottani buli egészen hajnali ötig tartott, de ahogy elnéztem, még négyig néhány tanár is ott volt velünk.

Összességében jobb szalagavatóm nem is lehetett volna. A sok stressz teljesen értelmetlen volt, mert minden annyira gördülékenyen ment. Ezúton is köszönjük a kiváló szervezést Molnárné Tóth Margit tanárnőnek és Farkas Szilviának! Nagyon boldog vagyok, hogy ebben az iskolában élhettem meg életem eddigi legnagyobb élményét, a legjobb barátaimmal, tanáraimmal. Azt hiszem, ebből láttam meg igazán, mennyire meghatározó számomra ez a négy év.

Hozzászólások
+ posts